A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-05 / 40. szám

1937. december 11-én és 12-én Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ülést tartott Prágában. Az ülés vezérszónoka Klement Gottwald elvtárs volt, aki akkor tért vissza Moszkvába. Beszédében riasztó színekkel ecsetelte a nemzetközi helyzet komolyságát, és : elhívta a figyelmet, hogy a legsürgősebb feladat a köztársaság védelme a fasiszta agresszióval szemben. S amíg Csehszlovákia munkástömegei és haladó értelmisége a kommunista párt vezetésével országszerte tömegtüntetéseken tettek hitet eltökélt szándékukról, hogy ha kell, fegyverrel is megvédik szabadságukat és függetlenségüket, a csehszlovák burzsoázia képviselői élükön Benessel, Hodzával és Beranr.al — a fasiszta agresszorral tárgyaltak. Persze csak titokban, félvén a félrevezetett tömegek haragjától, félvén, hogy ez a népharag elsöpörheti őket és korrupt, profitéhes rendszerüket. Tárgyalásaikkal Hitler kezére játszották a köztársaságot ezzel is emelve a fasiszta hódítók háborús potenciálját. A csehszlovák burzsoázia e sötét ármányairól, csak nemrég hullt le a lepel. Ojabban feltárt okmányok alapján az alábbiakban ezekről az áruló tárgyalásokról számolunk be. Cikkünk hozzásegít, hogy világosabban láthassuk a ..nemzetmentő" Benesék szerepét a müncheni diktátum előkészítésében. A Benes elnöknél 1938. február 16-án tett látogatásokról szóló hivatalos közlemény mégemlíti, hogy aznap dr. Benes fogadta Srba szociáldemokrata és Dolansky cseh néppárti képviselőt. Ez az igazságnak csak egy része. A nyilvánosságot nem tájékoztatták egy további látogatóról, akit sokkal inkább vártak a Várban, mint az említett két képviselőt. Csak tizenegy év után szereztünk tudomást az időközben nyilvánosságra hozott dokumentumokból erről a látogatásról. Ki volt dr. Benesnek ez a különleges vendége, hogy az elnöki iroda parancsot kapott az audienciának a nyilvánosság előtt való eltitkolására? Amerikai okmányok szerint Benes elnök 1938. február 16-án Eisenlohr nemét nagykövetet fogadta. A köztársasági elnök legutolsó beszédeinek olvasói közül sokaknak megmaradtak emlékezetében az elnök szavai a „belső enyhülésről", amely — úgymond — majd bekövetkezik a köztársaságban az 1938-as jubileumi esztendőben. Dr. Benes hát, a német nagykövet fogadásával, próbálta a szavakat tettekké változtatni, és igyekezett megvalósítani Henleinékkel ezt a „belső enyhülést". A tárgyalások két irányban folytak: ktil -politikai vonatkozásban Benes és Eisenlohr megvitatta Csehszlovákia kapcsolatait a hitleri Németországgal, miközben Benes ismételten kijelentette: nem kíván semmi mást, mint hogy „ésszerű megállapodás" alapján „jó, tartós és férfias" szerződést kössön Hitlerrel. Eisenlohr jelentése szerint dr. Benes „azon igyekszik, hogy fokozatosan közeledjék hozzánk, hogy egy napon nyilvánosan is bevallhassa, a többi állammal megegyezve, a jő kapcsolatokat". Mint ahogy később a dr. Benes és Newton brit nagykövet közötti beszélgetésből kiderült, dr. Benes egy, Franciaország és Nagy-Britannia hozzájárulásával megkötött szerződésre gondolt, melynek értelmében Csehszlovákiából „semleges állam" lett volna. Mindebből, persze, egész nyilvánvalóan kiviláglik, hogy ennek a „semlegességnek" Hitler védnöksége alatt kellett volna létrejönnie, s egy további részét képezte volna a Szovjetunió bekerítését és megtámadását célzó terveknek. Noha a Szovjetunió Csehszlovákia szövetségese volt, dr. Benes Newton előtt világosan kifejti, hogy a Hitlerrel tervezett szerződést csak a nyugati nagyhatalmakkal való megállapodás után, vagyis a Szovjetunióval való megegyezés nélkül és ellene kívánja megkötni. Benes az Eisenlohrrai folytatott beszélgetésben maga bizonyítja, hogy ez egyáltalán nem njegalapozatlan feltevés, és valóban gondolt arra, hogy a Hitlerrel megkötött paktum a Szovjetunióval szembeni árulást jelentene. A már előbbi idézett okmány tanúsága szerint Benes kijelenti, hogy a Szovjetunióval fennálló szerződés már elavult, és csakhamar „papírkosárba" kerül. Dr. Benes, hogy szavainak hitelét emelje, maga javasolja „az ő rendőrsége" és a Gestapo közti rendszeres együttműködést. Igy lép tehát az 1938-as jubileumi esztendőbe a köztársaság elnöke! Február 27-én a republikánus agrárpárt Mníchovo Hradisté-i gyűlésén Rudolf Beran képviselő, pártelnök szónokol. Noha ismét védelmébe veszi a nácikkal való együttműködésre irányuló politikáját, mégis ugyanakkor, mivel már meggyőződött a legszélesebb tömegeknek áruló terveivel szembeni spontán ellenállásáról, képmutató módon beszél a köz -társaság védelméről. „Arról van szó — jelenti ki patetikusan —, hogy az egész világ lássa: a csehszlovák nemzet el van tökélve és képes szabadsága védelmére és megvédésére..," Igy beszél február 27-én Beran, és hallgatóinak százait hívja „hazafiasságának" tanújául. De egy nappal előbb, február 26-án Berannak szintén volt egy talán nem kevésbé fontos beszéde. Éppen ellenkezőleg. Ezúttal , azQnban — csodák csodájára — nem kíván az érdeklődés középpontjába kerülni, és nem óhajtja nyilvános gyűlésen előadni „hazafias" szólamait. Ellenkezőleg, megelégszik Slavoj Nelüa minisztériumi tisztviselő Horni Poeernice-i villájának intim és házias légkörével. 1938. február 26-án Eisenlohr német nagykövet érkezik Horni Pocernicébe, s autója éppen ez előtt a villa előtt áll meg. Nincs ebben semmi feltűnő, mert hiszen Nolcnál igen gyakran jönnek össze „prágai urak", s ilyenkor villájának ablakai mindig késő éjfél utánig világítanak ki a csöndes vidéki éjszaka sötétjébe. Néhány perccel a német vendég érkezése után egy prágai rertdszámü gépkocsi áll meg a villa előtt, s Rudolf Beran köpcös alakja kászálódik ki belőle. A rendszerető német nagykövet Berannal való találkozásáról feljegyzést készített, úgyhogy teljes bizonyossággal megállapítható, miről tárgyaltak együtt. „Arról van szó, hogy az egész világ lássa, a csehszlovák nemzet el van tökélve szabadsága védelmére és megvédésére ..." — így beszél Beran, amikor a nép előtt áll. Ámde Eisenlohrrai egy nappal előtte egészen másként beszél: „Társalgásunk alkalmával Beran kijelentette: Az agrárpárt a kollektív biztonság gondolata ellen van, és a Németországhoz való közeledés mellett emel szőt... Az agrárpárt a kommunizmus kérlelhetetlen elvi ellenfele, ámde mindaddig nem vállalhatja a Szovjetoroszországgal való szövetségi , kapcsolatok megszakításának kockázatát, amíg nem tudja, hogyan méltányoljuk igyekzetét." (Ez azt jelenti, hogy az agrárpárti vezetők elhatározták a Szovjetunióval kötött szerződés hatályon kívül helyezését, és helyette Hitlerrel akartak lepaktálni — a szerző megjegyzése.) Hogy miként képzelte Beran a „nemzet szabadságának" megvédését, azt megmutatja Eisenlohr feljegyzéseinek egy további része; eszerint Beran kijelentette: „Fokozatosan olyan légkört kell teremteni, amely lehetővé teszi a szudétanémet pártnak, hogy belépjen a kormány-' ba és részt kapjon az államve ;etésből..." Egyenesen megrázó a Beran-Elsenlohr tárgyalásoknak az a része, ahol Beran arra kéri a német nagykövetet, hogy avatkozzék be a csehszlovák kormány küszöbön álló átalakításába: „Tekintettel a csehszlovák kormányban küszöbön álló táreaeserékre, Beran felkért: hassak Hodzára abban az irányban, hogy a nemzetvédelmi miniszter helyét, amelyet jelenleg az agrárpárli Machník tölt be, olyan ember foglalja el, akiben megbízhat, aki a szlovák néppárt tagja .. ." Machník, akinek személye iránt Henleinék nem viseltettek bizalommal, éppen ezért kiesett Beran kegyeiből is, aki a Henlein pártnak a kormányba való belépéséről a közeljövőben folytatandó tárgyalások alkalmával nem veheti igénybe olyan politikusok szolgálatait, akiknek nincsenek jó kapcsolatai Hitlernek