A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-14 / 37. szám

BÁTOR KEZDEMÉNYEZÉS A júliusban, lezajlott nemzetközi filmfesztivál után az idén hatszázéves fennállását ünneplő Karlovy Vary augusztus utolsó két hetében újabb fesztivál színhelye volt. Ezúttal a prágai D 34, megalapítójának és vezetőjének, E. F. Burian nemzeti művésznek irányítása alatt, a Karlovy Vary-i Kerületi Színház bevonásával, szemináriummal egybekötött színházi fesztivált tartott. Az ösztönzést erre a rendezvényre alkalmasint Jean Villardnak, a három esztendővel ezelőtt nálunk is járt Théátre National Populaire világhírű igazgatójának Avignon ban nyaranta megrendezett ünnepi játékai adták. Avignon mintájára Karlovy Varyban is fitalok sereglettek össze, éspedig nemcsak köztársaságunk fiatal rendezői, dramaturgjai, díszlettervezői, hanem szovjet, lengyel, német, román, francia, magyar és jugoszláv szakemberek is. Míg a délfrancia Avignonban az egykori pápai vár középkori romantikát lehelő udvara adta meg a fesztivál különleges varázsát, itt Karlovy Varyban a város határában felvert, minden kényelemmel berendezett sátorváros kölcsönzött Buriánék kezdeményezésének külsőben is nem mindennapi jelleget. Olvasóink között bizonyára sokan vannak, akik jól ismerik E. F. Burian nevét és tudják róla, hogy korunk egyik legjelesebb színházi szakembere. Közismert, hogy Burian huszonöt esztendővel ezelőtt alapította meg a naturalista színjátszás elveit teljesen elvető, forradalmi lendü-E. F. Burian nemzeti művész, a D 34 megalapítója és művészi vezetője lettel eltelt avantgardista színházát, a D 34-et. Rendezései az első köztársaság idején ugyanúgy lázba hozták hazánk forradalmi szellemű fiatalságát, mint egész Európa haladó színházi Világát. Burian nem játszott sznoboknak, polgári ízlésű közönségnek, hanem munkásoknak, diákoknak, haladó értelmiségieknek. Brecht, az akkor még szocialista színházat formáló Piscator, Mayerhold, Ohlopkov, Tairov mellett minden bizonnyal Buriannak köszönhet legtöbbet a megújdohó szocialista szlnpadművészet. Megalkuvást nem ismerő forradalmi magatartásával a fasizmus éveiben természetesen maga ellen ingerelte a megszállókat. Négy' esztendeig nyögte a gyüjtőtáborok poklát és csak a puszta véletlenen múlt, hogy életben maradt. A felszabadulás után töretlen kedvvel folytatta munkáját - ezúttal érthetően nem épülő új társadalmi rendünk ellen, hanem fokozottabban a nép szolgálatában. Beszámolóm korlátozott terjedelme nem engedi, hogy e páratlanul sokoldalú művész, az író, rendező és zeneszerző Burian felszabadulás utáni munkáját részletezzem. Elég lesz talán, ha a művészetről vallott szavait idézem. — Egy művészi alkotás valóban csak akkor művészi, ha az élet kérdéseire konkréten felel. Erre a színművészetnek szélesskáléjú eszközei vannak. Minél teljesebben élnek a színpad művészei ezekkel az eszközökkel, annál jobban gazdagítják nézőiket. Nincs olyan törvény, amely a művésznek előírná, milyen művészi eszközökkel értesse meg magát hallgatóival. Ellenkezőleg, e tekintetben a színművészet valóban szabad. Hazánk, hála népének, ama szép országok közé tartozik, ahol ez teljes mértékben állítható. Nem használ a népnek az, aki nem segíti meg abban, hogy alkotó erőit a legjobban kifejthesse. Persze a művészi munka hatása az alkotó tehetségek képességeinek fokától függ." Még az önmagában legszebben hangzó tézis sem segítheti -meg a tehetségtelent abban, hogy olyan müvet alkosson, amely a népnek használna. Ugyanígy semmiféle ékes beszéd nem adhat az embernek tehetséget. Csak azoknak segíthet, akik a szocialista valóságot alkotó módon ábrázolni képesek, és annak művészi formát tudnak adni. Hogy mi volt a célja ennek a teljesen újszerű színházi fesztiválnak és az előadások kapcsán megtartott szeminárium-V. Brabec és J. Vagner Dyk Patkányfogöjában Macheath (O. Brousek) és Polly (Alena Kreuzmannová) lakodalma Brecht-Weil Koldusoperájában