A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

SZABÓ BÉLA Ordőg leölni IV. Egyelőre, a szégyen marta-kínozta mintha ő lett volna a felelős mindazért a gazságért, ami a háború uszítók agyában évek óta érlelődött. Sajnálta, hogy fülkéjében egyetlen utas sincs, az emberek, a felnőttek vagy a gyerekek arca mindig meg Szokta vigasztalni még akkor is, ha egyetlen szót sem vált velük. Hiszen minden ember külön-külön egy csoda, és vasárnapokon, vagy ünnepnapokon, amikor a jól öltözött munkásszülők kézenfogva viszik gyerekeiket sétálni, vagy kocsiban tolják apróságalkat, úgy hordozzák mozdulataikban a békét, mint a virágzó tavaszi fák a napsugarat. Noha megfoghatatlan, mégis látható anyag a béke, akár a napfény, amely pompás virágszínekbe borítja ezt a sokat szenvedett földet, világot. Állandó békében, jólétben élni be szép lenne...! Jöhetne vihar, eső és zápor, minderre szükség van, csak a háborúra nincsj szükség, mint ahogy olyan politikusokra sincs szükség, akik a világot a szakadék szélére akarják taszítani. Akinek ilyen nézetei vannak, áz menjen a pokolba. Ezt valahogy világosan, félreérthetetlenül értésére kellene adni Duilesnek. De hogyan, miképp...? Jaincsi egyetlen pillanatig sem kételkedett abban, hogy értésére adják, csak éppen neki nem jutott eszébe semmi olyasmi, ami Dullest is meggondolásra késztetné, és eszébe juttatna valami okosabb, elfogadhatóbb ötletet, mint a tiszta hidrogénbomba. Ez a szó és hozzá a jelző irtózattal töltötte el, és minduntalan eszébe jutott az a makulátlan tiszta fehér 16, amely a közeli város bombázása után mozdulatlanul és mereven feküdt a város főterén. Bársonyos sötét szeme nyitva volt és nagy fényes legyek repdestek körülötte. A fehér lovon nem látszott a sérülés nyoma, csak alvadt vértócsa vette 'körül és az ég kék volt, a nap sütött, mégis borzalmas volt ez így és) ez a borzalom visszatükröződött mindazoknak a járókelőknek az arcán, akik pár percre megálltak, és részvéttel meg irtózattaili vegyes pillantást vetettek az ártatlan, tiszta fehér lóra. így, e gondolattársítás folytán karült a tiszta hidrogénbombához az ártatlan jelző is, mert hisz a bomba: maga tiszta és ártatlan és nem tehet róla, ha a háborús uszítók a maguk céljára akarják felhasználni... Ezt, éppen ezt kell meg -akadályozni, rájuk kell kényszeríteni a békét... Száguldozó gondolatai újra kimerítették, szempillája elnehezült, néhányszor még felriadt, mintha magasból zuhant volna a mélybe, aztán elaludt. Illatos erdő szélén, napfényes fák és bokrok közt fogócskát játszott Julkával. Akár a pillangók kergetőztek fától fáig, bokortól bokorig. Jancsinak néha sikerült megragadnia vékony derekát, de Julka fürgén és kacagva kicsúszott karja öleléséből. Kacagása ügy hallatszott, imintha az erdő madarai valamennyi dalának visszhangja lenne. Julka most egv bokor sűrű lombjai közé rejtőzött, amely úgy reszketett a rátűző naptól, mintha a • napsugarak fényből sátrat szőttek volna köréje. Jancsi lábujjhegyen fától fáig osont a bokor felé. De már nem jutott, el odáig, mert az egyik széles törzsű fa mögül váratlanul edzője lépett ki. — Napok óta kereslek — mondta Jancsinak. — Nem tudtam, hogy keres — válaszolta Jancsi kissé kábultan. — Fontos feladatot kell elvégezned. — örömmel elvégzem — vágta magát feszes, katonás állásba. — Több ízben említetted — folytatta meggondoltan az edző —, hogy szívesen vállalkoznál a Lajka szerepére, ha erre szükség lenne. — Igen, vállalkoznék. — Hát, most eljött az ideje. Az ügy sürgős, nem tűr tovább halasztást... •Meghitten beszélgetve lassan indultak el az üzem felé. Jancsi lelki szemei előtt villanásszerűen még látta, hogy Julka most bújik ki a napfényes bokorból és szomorúan lecsüggesztett karokkal némán, tehetetlenül néz utánuk... — Nyilalló fájdalmat érzett, de Julka képe a bokorral, az erdővel együtt hirtelen elsüllyedt . .. Minden figyelmét edzője mondanivalója kötötte le. Nemi kevesebbről volt szö, mint arról, hogy ő lesz az első embert aki egy szputnyik formájú lövedékben útnak indul ei világűrbe, hogy aztán ejtőernyővel leereszkedjék New York felett. Ez volt nagyjában, amit az edző mondott neki. A következő események már gyorsan, filmszerűen peregtek. Edzőjével együtt egy szép, korszerű kényelemmel berendezett repülőgépbe szállt, ahol né- • hány komoly tudós várt rá. Amint a re-DÜ'Ő útnak indult, a tudósok bemutatkoztak és részletesen megmagyarázták neki, hogy mi lesz a teendője. Mindjárt ott a repülőgépen megmutatták neki, a kombinált rakéta és a hasznos teher kicsinyített mását, Ott a szeme előtt ki is lőtték a szpuünyikot, látta ívelő pályáját, amint felemelkedik, majd lehull.. . Ám ekkor következett a nagy meglepetés. A szputnyik hullása közben kinyílt, mint egy lefelé fordított tulipán, és hirtelen egy kis figura Inyíló ejtőernyővel és léggömbbel együtt hullott ki belőle és lassan ereszkedett lefelé. Jancsinak ekkor megmagyarázták, hogy neki más feladata nem lesz, mint az, hogy abban á pillanatban, amint a Szputnyik kinyilik, készüljön fel, mint rende -sen áz ugráe|ra. Fülkéjében pár pillanattal előbb egy lámpa többször villanő és kialvő fénye jalezmi fogja, hoay elkövetkezett az ugrás és a leereszkedés ideje. Megmagyarázták azt is," hogy a léggömb folyadékkal lesz tele és neki a leereszkedés alatt nem lesz egyéb dolga, minthogy megnyomjon egy gombot. E nyomás révén fokozatosan kiürül a: léggömb és sűrű, illatos széles sugarú zápor keletkezik körülötte. Jancsi abban a pillanatban tökéletesen megértette, hogy miről van szó'. Ettől a perctől kezdve a bizonytalanságtól való félelemnek még az árnyéka is eltűnt a szívéből. Már csak áz izgalom élt benne, hogy sikeresen végre hajtsa feladatát, hogy méltó választ adjon a háborús- uszítóknak a tiszta hidrogénbomba elméletére és arra a szemérmetlen magatartásra, amely a világ békés álmát hidrogénbombákkal felszerelt repülőgéppel képes fenyegetni. Noha Jancsit figyelmeztették, hogy a megfelelő intézkedések, előzetes felhívások ellenére űtja halálos veszedelemmel jár, mert egész biztos, hogv fénypászmáikkal keresni fogják és könnyen lehet, hogy lövöldözni is fognak rá, sőt a legjobb esetben, ha isiikerül élve a földre kerülnie, akkor is sok kellemetlenségnek lesz kitéve... elhatározása mellett kitartott, vállalta az utat, sőt nevetve azzal érvelt, hogy a fénypászmák a széles és sűrű folyadéksugarakon megtörnek, és New York lesz talán az első várois, amely az esti órákban először látja meg á csodát, a szivárványt. Nyugodtan, mosolyogva búcsúzott el edzőjétől és új barátaitól, amikor az esti órákban, vacsora időben elhelyezkedett a legfelsőbb rakéta fülkéjében, amely csülogott, ragyogott á szükséges műszerektől. Amikor a rakéta elindult, mindössze erös lökésfélét érzett, aztán nyugalom állt be, utána néhány percre rá újabb lökés következett, majd forróság lepte el az egész testét és tudta!, hogy rövidesen ott fog lebegni az .ismert felhőkarcolós város felett. Tekintete izgalommal leste a lámpa jelzését, és miközben szive vert, zakatolt a nagy izgalomtól, apja fegyelmezett, bölcs és békés mosolyára gondolt. Vajon mit szólna az apja, ha tudná, hogy épp az ő fiát választották ennek á döntően fontos béküzenetnek átadására ? .,. De a 18