A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

(Falytatás a 7. oldalról.) Barsi Imre Vámbéry Ármin nyomában vagyok az egyedüli, úgyhogy pihenöhe lyünkröl felkerekedünk. A XVII. században épült három bazár a Sarafőn, a Zargarán és a Tóki-Telpel alatt élvezzük néhány percig a kelleme, árnyékot. Valaha itt kínálgatták áruikai arany- és ezüstfonálból készült I.alátjai kat. ezüstből és részből vert edényeike a bokharai mesterek. Tevén, 6- és sza márháton jöttek a vevők. A szőnyegké szítok közvetlenül az úttestre teregettél kí szőnyegeiket, hogy a gyalogosok és lo vasok lekoptassák a szőnyeg feleslege: bolyhát... Hiába, ahány ház — annyi szo kás' Az ember elképed a több száz mecset medresze és mauzóleum maradványainal láttán, melyeknek jelentős részét restau rálják. A mohamedán műépítészet sajáto' vállfajával találkoztam már Taskentben is azonban Bokharában és Szamarkandban e. a sajátoissfg még erősebben kidomborodik A mecset és a medresze építésénél a kompo zíció központját a négyszögletű udvar alkotja. Az udvart körülvevő négy falat középen, a tengelyek irányában, kiemelkedi nagy fülke-építmény bontja meg, a portál Ennek falfelületét zománcozott téglácskák terrakotta és keramika díszítik. A Kalján mecset, az Uluf-béq medresze a Mir Arab medresze, 'alamlnt a Balahaúz a középkori feudális Ázsiának hatalmas síremlékei, akárcsak a holtak tornya, és a XII. században épült Kaljan minaret melynek pereméről vetették le t mélybe a halálra ítélteket, bűnösöket, éi ártatlanokat. Akarva, nem akarva isméi Vámbéry Árminra gondolok. Elképzelenr öt fehér burnuszában, ahogy a Kaljar mecset négyszögletes udvarán a rózsafák között, vagy talán a haláltorony árnyékában magyarázza diákoknak és mulláknak a Korán nehezen érthető és könnyen félremagyarázható fejezeteit. Hiába acsarkodtak rá az emir kémei, minden vállási vitában felülmaradt. Mégsem érezte jól magát а mohamedán fanatizmusnak e városában. Szamarkandba költözik és onnan Perzsián, Törökországon keresztül hazatér. Amikor megláttam az emir várának nyirkos, sötét földalatti kazamatáit és hallottam a regisztáni tömeges kivégzésekről, nem csodálkoztam Vámbéryn. És nem hiszem, hogy lehet még valami rettenesebbet is elképzelni, mint a kullancsok kútját. Az emir mély kutat ásatott a kazamaták padlójába és ebben emberei különleges kullancsokat tenyésztettek. A kullancsok bevették magukat a bilincsbevert rabok bőrébe és babszem nagyságúra híztak a szerencsétlenek vérétől. Számos fogoly halt meg a kullancsak kútjában kínok kínjai között, néhány száz vérszopó kullanccsal a testében. Az „igazságos" emir a Regisztánon ítélkezett és ott is hajtották végre az ítéleteket. Itt vertek félholtra embereket hetventől százig terjedő botütéssel, itt hullottak porba a fejek. Ajni.Szadriddin, a Sztálindíjas szovjet író, aki egykoron még mint a Mir Arab medresze kisdiákja, szemtanúja volt a kivégzéseknek így írja le az ártatlan Turáb és Bazár mullák halálát: „A pribékek elővezették Bazár mullát. A hóhér kezében furkósbotot tartva, lassú léptekkel melléje lépett és hatalmas ütést mért Bazár mulla lábára. Ez arcra bukott, mire a hóhér szakállánál fogva fejét a földre nyomta. A másik hóhér pedig rövid és keskeny kardjával levágta Bazár mulla fejét. Ezután Turáb mulla következett ..." A' delelő nap sugarai elől a pihenés parkjának fái közé menekültünk. A lombok árnyékában mohamedán módon ülve teáztunk. Ebéd közben nagy érdeklődéssel szemléltem a patik szabadtéri színpadán folyó műsort. Ezen a napon éppen a Doszaaf, a Szovjet Hadsereggel Együttműködő Szövetség rendezett esztrádmüsort a besorozott, katonaköteles bokharai ifjaknak. Fiatal katonák énekeltek és táncoltak — igazán nagy művészettel a jelenlevőknek, hogy megkedveltessék az eljövendő újoncokkal a katonaéletet. A műsor még hagyján volt mindaddig, amíg a helybel. fiatalok folytatták az előadást, ám egyszeriben turistacsoportunk egyik tagja, egy vöröshajú morva nő szintén „benevezett". Elcsépelt és közutálatnak örvendő slágereket énekelt szörnyen hamisan ! Fejveszetten menekültem a „siker" színhelyről, és Abu Ali Ibn Szina könyvtáráig meg sem álltam. Útközben mosolyogva néztem a régi mecsetek kupoláin és a minareteken fészkelő gólyákat, s hosszú utamon ekkor éreztem először honvágyat. Csak azon tépelődtem, vajon mivel is táplálkozhatnak a bokharai gólyák, hisz itt a közelben nemigen láttam nádast, tavat vagy lápot, melyben békák lennének. Egy kedves fehérszakállú mohamedán aztán megmagyarázta, hogy nem is békával élnek a helybeli gólyák, hanem viperával. Ezt a veszedelmes csúszómászót pusztítják és fogyasztják jó egészséggel. Egy századeleji apró medrészében van elhelyezve a Szovjet-Üzbég Köztársaság második legnagyobb könyvtára, mely Ibn Szína vagy ahogy mi jobban ismerjük, Aviterma nevét viseli. Avicenna tizenötéves korában megismerkedett Al Farábi közép-ázsiai materialista filozófus egyik könyvével, és a tudomány szerelmese lett. A Számánok könyvtárában tanult és dolgozott. Verseket és regényt, filozófiai értekezleteket, matematikai tankönyvek és orvotsi enciklopédiát írt. Természettudományi műveit a papok, a sötétség e mohamedán lovagjai már ezeregyszázhatvanban Bagdad városában elégették. Tettükkel példát sjtaultak az inkvizítoroknak, Hitleréknek és a budapesti ellenforradalmár esőcseléknek. A könyvtár udvarán, e csöndes meghitt környezetben ültünk jó másfél órát és megismertük a régi, sok megpróbáltatást átélt város múltját. EGY KIS TÖRTÉNELEM Bokhara а VI. századbeli kínai utazók naplóiban a „bálványok városa"-ként sze-epel. A város az Indiát és Kínát Iránnal jsszekötő „selyem-úton" feküdt. Az araзок а VII. és VIII. században leigázták dokharát és az iszlámot rákényszerítet;ék a lakosságra. A benszülöttek számos íiikertelen felkelést szerveztek arab elíyomóJk ellen. A legnagyobb arabellenes elkelés, amely az Ama-Darja és Szir-Darja közét lángba borította, a Mukanza, i fehérleplesek évekig tartó lázadása volt. t!z arabok végül leverték ezt az ellenillást is. Ezerkétszázhúszat írtak a króni;ások, amikor Dzsingisz kán hordái elfogalták Bokharát és lakosainak nagy részét abszíjra fűzték. Am nem telt el öt évized sem és a bokharairíak Mohamed Taali vezetésével fellázadnak a mongolok mbertelen uralma ellen. Dzsingisz kán mberei vérbefojtják a lázadást, és két au alatt több mint tízezer embert mézárolnak le. Ezerháromszázhetvenben Tamerlán lett a város ura. Ez a világhódító nemcsak mauzóleumokat, necseteket és modrészéket építtet, hanem с vtözőcsatornákat is. Azután következik a felfedezések kora. A tengeri utak háttérbe szorítják a karaván utakat, ts így Bokhara távolra kerül a világkereskedelem ütőeredtől. A szent város háromszáz mecsetjével már nem a kultúra és a világkereskedelem 'ontos gócpontja — regionális bazár, a sötét elmaradás fellegvára. És méginkább azzú válik, amikor ezerhétszáznegyvenben a perzsák elfoglalják és Rachim perzsa vezér bokharai emirnek kiáltja ki magát. Százharminc évvel későbben Kaufman cári generális lovagol be Bokharába és megajándékozza az új vazallust és „szövetségest" őfelsége a cár vállpántjaival. A cári csapatok nem ágyúgolyókkal és szuronnyal hódították meg Bokharát, mint annak idején Taskentet és Szamarkandot. Ez nehéz dió lett volna, hisz Közép-Ázsia minden fanatizált muzulmánja Bokharában gyűlt össze, és a próféta zöld zászláját magasra emelve szent háborút követelt a gyaurok ellen. Kaufman tábornok eltorlaszolta a Zeravsan folyó Bokharába vezető mellék ágát, és így a város víz nélkül maradt. Az emir behódolt. A.sivatagban a víz erősebbnek bizonyult az acélbilincsnél is. És a kényszer még hűséget is szült. Erre a hűségre bizony nagy szükség is volt, mivel Bokhara szomszédságában megjelent az angol imperializmus, kémeivel és ügynökeivel. Ám az angolok hiába adtak aranyat, fegyvert — vizet nem adhattak! így maradt fenn a bokharai emirátus egészen ezerkilencszázhúszig. Csupán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hullámverése döntötte le a bokharai agyagbástyákat. Ezaírkilencszádjizenkilencben tizenötezer paraszt, munkás és kisiparos lázadt fel az emir rémura'ma ellen. Frunze vezényletével vörösgárdista alakulatok siettek a forradalmárok segítségére és világgá kergették az emirt, valamint a törökké vedlett német kalandort, Enver pasát. Azóta ott lobog a Regisztán felett a vörös lobogó és a kagán-i [így hívják az új Bokharát) üzemek felett az ember ötágú csillaga. « Ismét repülőgépben ülök, kisebbfajta, nodern Ahasvérnek képzelem magamat. \ repülőgép ablakából nézem, hogv lopakodnak be a zöld vetés közé a sárga honoksávok, és hogy verik vissza győzeielmesen a bokharai szovjet emberek a iivatag támadásait. Kemény harc folyik tt az ember és a természet között. S harcban nincs és nem is lehet megálás. A megállás halált jelentene. Ékesizólóan beszélnek erről a bokharai oázisól nyugatra fekvő Varazse, Pajkand és Cardan városok felett égfelé emelkedő, léma homokbuckák. Igen, így múlik eí, vagyis jobban mond'a így múlott el egy régi, erkölcsileg sődbe jutott világ dicsősége. Az új világ, mi világunk azonban győzni fog em»er és természet felett! Meditálásomat féilbe kell szakítanom, lépünk éppen most szállott le a szanarkandi repülőtéren. Nem is tudom, meddig tartott az út, gy évszázadot, avagy csupán félórát. (Folytatjuk)