A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-24 / 34. szám

A nap vörös korongja lebukott a Kárpátok mögé és a repülőtérre nesztelenül leszállt a homály. A légtérben még három repülőgép tartózkodik. Eszményibb időről álmodni sem lehet. De a homály egyre jobban terjeng, minden pillanatban beszüntethetik az ugrásokat. A szovjet csapat él az alkalommal és a gép pilótája rárepül a célpontra. A kitartó nézők közben reménytelen küzdelmet vívnak a szúnyogokkal. Egyiküknek mentő ötlete támad. Száraz rőzsét hord egy rakásra és meggyújtja. Példája csakhamar több követőre talál. A füstfellegek lomhán kúsznak a célkör fölé. A szovjet csapat tagjai már elhagyták a repülőteret. Alattuk egyre tompábban világít a fehér Kaplan földet ért célkereszt. A homály és a füst megnehezíti a kilátást. Az ejtőernyősöket azonban mintha mágnes vonzaná, valamennyien a kör közepébe tartanak. Az egyik ernyő talán ötven méterre lebeghet a célpont felett. Alatta sűrűsödik a sötétség. Ereszkedni kezd. Nem láthatja, csak érezheti, hogy jő irányban halad. Még néhány méter és a homokban ér földet, а О ponton. Hárman is lesik minden mozdulatát a versenybírák közül. Mi úgy véltük, az ugrás tökéletes volt. A bírák sasszeme, no meg a mérőszalag hét centiméter eltérést jelzett. A szovjet Peklin, mert ő volt a szerencsés ugró, boldogan tápászkodik fel. Ez a világbajnokság legjobb ugrása, melyet fényes nappal sem sikerült túlszárnyalnia senkinek ... Szkopina, az 1000 méteres célbaugrás világbajnoka egy amerikai ejtőernyőssel barátkozik Mjartanova ezúttal mint versenybíró Osztrovszkij, az abszolút világbajnok —• Fiúk, adjatok egy cigarettát — futkároz körülöttünk Gusf to Koubek. Kisegítem őt egy „koporsószeggel". Rágyújt, és amikor tüzet adok, észreveszem, hogy reszketnek az ujjai. Koubek már nincs versenyben az első helyért, most honfitársának, Jehlickának szurkol. Idegtépő pillanatok. A versenybírák, edzők és az újságírók szinte egyik cigarettáról a másikra gyújtanak. Minden pillanatban ugraniuk kell az utolsó versenyzőknek, a szovjet Dmitrovnak és a csehszlovák Jehliőkának. Most. Egy pont hagyja el a szovjet gépet. Tizenöt másodpercet zuhan csukott ernyővel, a tizenhatodikban már a fehér kupola alatt himbálózik. A csehszlovák versenyző néhány másodperccel később mondott búcsút a gépnek, de kihasználja a maximális zuhanási időt és az ernyője csak a huszonharmadik másodpercben nyílik ki. A levegőben, egymás felett, kőhajításnyi távolságra két fehér ejtőernyő. Megkezdődött a felhők lovagjainak végső küzdelme. Dmitrov ragyogóan kormányozza magát. Száz méterrel a céi fölött kedvező helyzetbe került. Vagy harminc méterrel fölötte kóvályog Jehliőka ernyője, és ő úgy érzi, most kell lemerülnie, ha nem akarja, hogy ellenfele megelőzze. Belekapaszkodik a hevederekbe és süllyedni kezd. Alatta a célkereszt rohamosan nagyobbodik. Süllyedése felkavarta a levegőt, és a keletkezett légörvényben próbálkozik a célbajutással Jehliőka. Dmitrov sikeresen ért földet, a célponttól nem is három méterre. A csehszlovák versenyző „megbotlik" a légörvény uszályában és hiába rángatja a zsinórokat, elcsúszik a középpont felett öt... tíz ... tizenöt métert... — Jehliőka a kör középpontjától tizenöt méter kilencvennégy centiméterre ugrott — jelenti a térmérő. — Hurrá — zúg fel a válasz a szovjet versenyzők és funkcionáriusok köréből. Osztrovszkij a világbajnok! A boldogan és szélesen mosolygó fekete fiú felkerül a vállakra, munkába lépnek a filmesek, kattognak a fényképezőgépek. A moszkvai világbajnok, Gustav Koubek elhajította féligégett cigarettáját, és kemény kézszorítással fejezi ki jókívánságait utódjának. Mindenki az újdonsült vüágbajnok körül tolong. A háttérben Jehliőka hajtogatja ernyőjét. A síkos selyem minduntalan kicsúszik a marból, ujjai nem és nem akarnak engedelmeskedni... * bár két méterrel elcsúszik mellette, így is a nap legjobb eredményét érte el, és az összetett versenyben az élre ugrott. Kaplan ugrását le sem kell mérni ahhoz, hogy az ember megállapítsa, végleg befellegzett a csehszlovák csapatbajnoki reményeknek.