A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-13 / 15. szám

Az erőmű modellje mányozták kicsiben, hol képződnek zátonyok, lerakódások, örvények, vízmosások. — Még egy érdekessége lesz ennek az erőműnek. Mégpedig az, hogy közösen építjük a szomszédos Ausztriával. Tehát az egyik fele a mi oldalunkon lesz a másik pedig az osztrákokén — mondja az intézet főmérnöke. Egyébként ő vezeti a tudományos kutatásokat, és amint hallottam, az erőmű építésében részvevő osztrák mérnökök is nagyra becsülik munkáját. — Mennyire haladtak előre a vlzierőmü terveinek előkészítésében? — kérdem tőle. — Kutatásaink alapján — feleli — olyan fontos adatokat ismertünk meg, amelyek feltétlenül szükségesek a részletes teryek elkészítéséhez. — Megegyeztünk már véglegesen az osztrákokkal az erőmű építkezésével kapcsolatban? — Iaen. Még a múlt év folyamán. Azóta is együtt dolgozunk a terv megvalósításán. Időközönként kölcsönösen kicseréljük a tapasztalatainkat és igyekszünk azokat közös nevezőre hozni. — Voltak talán eltérések az erőmű építésével kapcsolatban az ő terveik és a miéink között? — Ha akadtak is a múltban különböző mézetek, azokat sikerült mindig összhangba hoznunk, mert egy ilyen építkezés tervén bizony ahány ember dolgozik, annyi elgondolás születik. Ennek viszont az a nagy előnye, hogy mindig a legjobb elgondolást választjuk. — Mikor kezdjük meg az építkezést? — A tervek szerint 1960-ban. — Hol lesz felépítve az erőmű? — Nem messze Károlyfalutól, körülbelül azon a szakaszon, ahol a városi vízmüvek vannak. — Köztudomású, hogy a Dunán élénk a hajóforgalom. Mennyiben befolyásolja majd ezt az erőmű gátja? Előnyösen vagy hátrányosan? — Inkább előnyösen. A folyó balpartián hajózási kamrákat építünk, melyek befogadöképessége egy teljes hajóegység lesz, két Irányú közlekedéssel, hogy ezzel is meggyorsítsuk a hajók átkelését. A hajózás szempontjából előnyös lesz az is,' hogy a gáttal mérsékeljük a Duna sodrát, főleg a vlzierőmü előtt a víztárolóban. Ma átlagban másodpercenként mintegy négyezer köbméter víz ömlik át a Dunán s ez igen jelentős sebesség és nagymértékben befolyásolja a felfelé haladó hajók sebességét. A gát felépítése után sokkal hamlarább hitnak el a hajók Bratislavától Bécsig, mint ma. — Milyen teljesítményű lesz körülbelül az erőmű? — Nem kis büszkeséggel mondhatjuk, hogy az ország és egyben Közép-Európa egyik legnagyobb erőműve lesz. Teljesítménye körülbelül másfélmilliárd kilowattóra évenként ami meghaladja a Vágón épült összes eddigi vízierőművek teljesítményét. — Hallottam, hogy a többi Duna menti országok is vízierőmüvek építését tervezik. — Igen. Hasonló teljesítményű erőművet építenek Magyarországon a Duna visegrádi szakaszán. Ugyancsak közös erőművet épít Jugoszlávia Romániával a Vaskalpuhá! — Reméljük, hogy nem sok víz folyik • le már a Dunán, amíg megvalósulnak ezek a tervek. Országaink fejlődő ipara számára legfontosabb probléma az energia, ez pedig a Duna erejében van elég, csak győzzük kihasználni. Ebben a munkában nem kis szerepet játszik VIzgazdasági Tudományos Kutatóintézetünk. De nemcsak a vízierőművek építésénél használják fel kutatásaik eredményeit. Foglalkozik az intézet egyéb vízgazdasági kérdésekkel is. lav például a Csallóköz talajvizeinek (lecsapolásával, öntöző berendezések létesítésével és folyóvizeink tisztántartásával. Sajnos, gyakran előfordul, hogy némelyik gyár nem tartja meg a víz szűrésére vonatkozó előírásokat és különböző vegyszerekkel szennyezett vizet ereszt a folyókba. Hogy milyen károkat okoz ez a halállományban, azt talán mondanunk sem kel! Ma már a kutatásainkban Olyan eredményeket értünk el, hogy ezeket a problémákat rövidesen mind megoldjuk. FELSÖCZY IMRE A modell egy részének összecMítása Sok víz folyt le ezen az annyiszor megénekelt kékvfzü folyón, míg akadtak bátor emberek, akik egy napon így szóltak: — Gátat emelünk eléd barátom, akár tetszik, akár nem és hajtani fogod az erőmüvet, mert szükségünk lesz villamosáramra, sokkal többre mint eddig, ebben pedig te segíthetsz nekünk legjobban. Akkor tél volt, ai Duna még az igazak álmát aludta. Nem törődött azzal, ki mit beszél róla. Arra sem ébredt fel, amikor jeget vágtak a hátán. Kora tavasszal, jégzajlás li^án, amikor á károlyfalusi parton valami mérnök féle emberek szálltak ladikba és lemérték sodrának a sebességét, mélységét meg az iszaplerakódásokat, mintha elgondolkodott volna ezen. Látott ő már ugyan ettől különb dolgokat is, de gyanított valam/St, mert még lyukat is fúrtak al imedrébe, és azt is megnézték, hogy milyen köveket görget, holott erre még idáig senki sem volt kíváncsi. De ez sem hozta kl a sodrából. Sietett tovább lefelé a tengerbe, hol gyorsabban, hol lassabban, ahogy éppen neki tetszett. Nemsokára ezután elkészült a Vízgazdasági Tudományos Kutatóintézet' kísérleti telepén a* „kis Duna". Nem az, amelyik a Csallóköz füzesei közt kanvarog, haniem a Duna kicsinyített mása az ausztriai Wolfstahitől a Bratislava alatti téli kikötőig. Szakasztattan ugyanolyanra formálták, mint az eredetit, csak éppen valamivel kisebbre. — így könnyebben elbánunk veled — mondták az intézet szakemberei, és megépítették a tervezett gát kicsinyített mását. És megindult a tudományos kutató munka, habár a modell gyerekjátéknak nézett ki. Medrébe vizet engedtek, mégpedig ugyanolyan sebességgel, rrtint a Duna medrében folyik, ugyanolyan kaviccsal, homokkal, iszappal a fenekén. így tanul-