A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

iiTeller Edéhez és Dwight Eisenhowerhez Szinte látom a gúnyos mosolyokat, a fölényes kézlegyintéseket. Egy szlovákiai magyar újságíró szavai hogyan is juthatnának el két olyan kiváló úriemberhez, mint ön; Teller Ede és Dwight Eisenhower, akiben ön új hazájának elnökét tiszteli És mégis én, — egy kisember a sok millió közül felemelem intó szavamat és a lelkiismeretnek semmivel le nem mosható lakjával festem a firmamentumra az új méne, tekel, fareszt... Először Önhöz szólok, Teller Ede, hiszen a Duna tájáról származott el a messzi Amerikába, egyenesen Budapestről. Egyike azoknak a magyar fizikusoknak, akiket származásuk miatt a nácizmus kiüldözött Európából. Emlékszikre, midőn ezerkilencszázharminckilencben két másik magyar tudós, Wigner és dr. Szilárd Leó társaságában meglátogatta Long Islandi nyaralójában Einsteint, a fizikai tudományok pápáját, a nagy emigránst. Arra kérték, vesse latba tekintélyét Rooseweltnél, az USA akkori elnökénél, hogy Hitler barbár hadai ellen elkészíthessék az első atombombát. Dr. Szilárd Leó volt a kezdeményező, aztán jött Fermi, Oppenheimer és a dán Nielsen Bohr. Nem tudom, akar-e emlékezni arra, mit mondott dr. Szilárd ezerkilencszáznegyvenöt tavaszán, midőn a horogkereszt halállal fenyegető lidércnyomása már elmúlt. Ez a magyar humanista tudós így beszélt: „Ezekben a napokban aggódva kérdeztük önmagunkat, vajon mennyit árthatna az atombombákkal az Egyesült Államok kormánya más országoknak ?" Dr. Szilárd Leó már akkor sokkal lelkiismeretesebb volt mint Ön! Ismét Einsteinhez fordult és együtt írták meg tiltakozó levelüket az atombomba harcba vetése ellen. Sajnos, a levél Rooseweltet már halva találta és Truman, az új elnök Szilárd Leót nem is fogadta. Hogy is fogadta volna! Hisz az ezerkilencszáznegyvenöt június 28-ával kelt napiparancsával, az úgynevezett Franck-Reporttal parancsot adott az első kísérletre, amely pontosan tizenhét nappal későbben meg is történt. Aztán elérkezett a rettenetes nap, ezerkilencszáznegyvenöt augusztus hatodika. Reggeli kilenc óra tizenöt percet mutattak Hirosimában az órák. A város felett felbúgott az Enola Gay nevét viselő B-29-es amerikai gép motorja, Tibbets ezredes kiadta a parancsot. — Zuhan a bomba. Az eredményről Önnek pontosabb értesülései vannak, mint nekem. Én körülbelül kétszázezer halottról tudok. Közülük nyolcvanezer után még zsíros folt sem maradt! Kétszázezer japán civil lakos pusztult el az első atombomba pokoli robbanásával, csak azért, hogy a szovjet embereket megrémítsék és megalapozzák Amerika világuralmát. Ma már ön is tudja, hogy sem az egyik, sem a másik nem sikerült. Az ön társai megrendülve tiltakoztak. Ön nem, ellenkezőleg. Elvállalta a Los Almos-i atomkutató intézet igazgatói tisztjét. Két feltétel alatt; évente tíz kísérleti robbantás és azonnal hozzálátni a hidrogénbomba elkészítéséhez. Önnek jutott a kétes értékű megtisztelő elnevezés: „a hidrogénbomba atyja", ön volt az, aki kijelentette, hogy nem a tudós dolga eldönteni, vajon gyártson-e az USA hidrogénbombát, és hogy ezt mire használja fel. És az ön feljelentései alapján mozdították el a becsületes Oppenheimert állássából. Dulles és Ön fanatikus hívei a hidrogénbombával való zsarolásnak, ön Dulles és Eisenhower utolsó tromfja! Ön hamisította meg, ahogy ezt Humprhey szenátor a fejére is olvasta, a nukleáris robbantásokat mérő készülékek hatósugarát. Csak azért, hogy ne kellessen elfogadni a Szovjetunió kormányának békeajánlatait. Ön azoknak a kútmérgező, a béke forrásán ülő békáknak egyike, aki kitalálta a tiszta bombáról szóló együgyű refrént! Új hazájában is utálatnak örvend, hisz a kaliforniai geokémikus, Brown professzor így ír önről: „Teller a végtelenségig akarja folytatni a kísérleteket. Ez az ember egy fanatikus antikommunista és az ő vak gyűlölete és félelme világkatasztrófát idézhet elő, ha nézeteit az amerikai kormány sajátjává teszi". Nem tudom, miért gyűlöli annyira a kommunistákat, Moszkvát, Prágát, Budapestet. Lehet, hogy önt, a gazdag pesti ügyvéd fiát a tizenkilences Magyar Tanácsköztársaság réme ijesztgeti. Am legyen, de nincsen erkölcsi jogosultsága, hogy városainkra és falvainkra hidrogénbombákat szórasson. Még akkor sem,, ha amerikaibb akar lenni az Üjvilág őslakóinál is. Önnek e táj célpont. Nekem nem. Radnóti Miklós, a költő soraival, aki meghalt az emberiség szebb holnapjáért, válaszolok Önnek: Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágait is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom, Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt-e térkép? gyárat s vad laktanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat..." Lehet, hogy szavaimat már nem érti meg. A janicsároknál ártalmas az értelem, de de vigyázzon, eljönnek a janicsárok végnapjai is! Es most engedtessék meg, hogy önhöz szóljak, elnök úr, • Dwight Eisenhower! Csak látásból és hallásból ismerem, önt. Ügy félig-meddig találkoztunk is, augusztusban lesz tizenhárom éve. Moszkvában a Vörös téren. Ön akkor még katona volt, fenn állt a mauzóleumon Harriman úrral, Sztálin, Kálinyin, Mikojan, Vorosüov és a többi szovjet államférfi és tábornagy oldalán. Én Öntől úgy százhúsz méterre ültem a tribünön. És ujjongva tapsoltam, amikor a szovjet színe-java felvonult. Önt Önt a szfinx mozdulatlan kőarcával nézte a tornászokat. Lehet, Hirosimára gondolt... Majd néhány évre rá megválasztották önt az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Világszerte a béke elnökének vélték Önt. Hisz azért választották meg, hogy véget vessen a koreai piszkos háborúnak. Tévedtünk! Államának őrült fegyverkezését növelte és meggyorsította. Katonai támaszpontokkal vétette körül a szocializmust építő országok táborát, katonái mégjelentek Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Az Ön jóvoltából lettek Jefferson és Washington György unokáiból a reakció zsandárai a földtekén. Ön felelős a meglincselt négerekért. Ön felelős a babícei és a Kutná Hora-i gyilkosságért, Ön az egyik előidézője a magyar ellenforradalmárok kannibáli tettetnek. Kémeket, diverzánsokat és gyilkosokat küldöz hazánkba és szomszédaink földjére. És parancsára egyre gyártják a bombákat, végzik a kísérleti robbantásokat. Állítólag a béke védelmében!? Szerény véleményem szerint igen veszedelmes az effajta békevédelem. Teljesen igazat adok Csehovnak, a nagy orosz írónak, aki nem szerette az olyan színdarabokat, ahol a színpadi szoba falán' vadászpuska lógott. „Mindig akad valaki, aki a puskát elsüti és aztán emberhalál van" — mondotta Csehov. Most is vannak emberbőrbe bújt vadállatok, akik szívesen ledobnák az első bombát. És ezt pedig a második követné, azután a harmadik... Főleg azóta nőtt nagyra a veszedelem, mióta Ön kenyerespajtása lett a náciknak, mióta a Fehér Házban Heusinger, Speid'el, von Braun persona gráták lettek! A templomrombolók, rablók és tömeggyilkosok... "Dedig ön igen vallásos ember! Hallgattam a múlt évi pá•L rizsi NATO--konferenciáin elmondott beszédét, annyit fohászkodott a mindenhatóhoz és a gondviseléshez, az üléseik előtt, reggeli ájtatosságot tartott, már úgy nézett ki a dolog, hogy Pius pápa tiszteletbeli bíborossá avatja önt. És ha eddig ezt neim tette meg, még megteheti. Ami késik, nem múlik. Az egyszerű emberek milliói nehezen értik meg, hogy a NATO ülésein „mindent a békéért" jelszóval végzi imáit — és a szovjet kormány békeajánlatait, lefegyverzési javaslatait, valamint a nukleáris fegyverek betiltását szorgalmazó terveit mégis egymásután elveti. Elveti és nem önhöz méltó módon másokat gyanúsít és vádol. Krokodilkönnyeket hullat értünk. Pedig kár, egész jól érezzük magunkat, és nem kívánjuk, hogy beleavatkozzék életmódunkba. Little-Rock számunkra nem a demokrácia példaképe. Nagyon kérem, a mi szabadságunkért ne gyártasson bombákat, hanem gondoskodjék országa munkanélküleiről. És hagyjoft föl a tiszta bomba gyártásával is. Nem hisz abban senki, még Teller úr sem, és Ön még kevésbé. Vagy ha mégis, — teszek önnek-és Teller úrnak egy javaslatot. Teller úr ötven éves, Ön hatvan körül jár. Családjuk van, felnőtt gyermekeik és kis unokáik. Szálljanak hajóra vagy repülőgépre. Vigyék magukkal összes családtagjaikat arra a korallszigetre, ahol a tiszta bombát akarják kipróbálni. Ha a bombarobbanást és a halálos kisugárzást minden baj és utóhatás nélkül átélik, elhisszük, hogy a bomba tiszta, még akkor is, ha nem hívja meg megfigyelőinket, a Szovjetunió és hazánk képviselőit. Akkor elhisszük, hogy a bomba ózont teremt és csak a szúnyogokat öli meg. Am ellenkező esetben gondoljon Heródesré, aki néhány tucat kisded leöléséért a kereszténység történetének legmegvetetebb embere lett. Képzelje el, hányszoros Heródes volt Truman és hányszoros Heródes lenne önből, aki egy atomtámadás esetén milliók meggyilkolásáért felelne! Elnök úr, fogadja el Hruscsov baráti jobbját és térítse jobbiik eszére Dulles és Teller urakat! Soraimat végezve, maradok tisztelettel BARSI IMRE 11