A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 4. szám

Egy ruha - több változat öltözni minden nő szeret, de ügyelni kell arra, hogy a ruhák szeretete egyenes arányban álljon a család jövedelmével. Legfontosabb tehát, hogy mielőtt egy ru­hadarab készül, nézzünk szét már meg­levő ruhátárunkban: mihez mi illik, ne­hogy az új ruha az új cipő, kesztyű és táska gondját is a nyakunkba zúdítsa. Ha . valaki megcsináltatja sötétkék, vi­lágoskék, szürke vagy fekete anyagból a rajzon levő kiskosztümöt és a szűk szok­nya mellé egy divatos bő szoknyát is ké­flu SPORTOKHOZ szíttet, nemcsak a délutáni ruha gondját veti el, de estére is bárhová felveheti. A nyakba húzott selyem- vagy muszlinsái is cserélhető a szoknya-változatokkal, s ha sikerül még a sál színével azonos kesztyűt is találnunk, valóban jólöltözöt­tek vagyunk. De ez még nem minden. A szűk szoknya hordható a már megle­vő, régi pullóveriinkkel, a bő pedig nagyon jói hat ritka alkalomra tartogatott tiszta­selyem vagy nylonblúzunkkal. A más-más színű gyöngy vagy brostű is mindig újjá varázsolja a kétszoknyás kiskosztümöt; tessék megpróbálni... A sísport egyike a legkedveltebb és legelter­jedtebb sportoknak hazánkban. Sínadrágja, épp­úgy mint szvettere és siblúza majd minden asszonynak van. Csak egy dolog hiányzik: prak­tikus kabát a síöltöny fölé, olyan kabát, amely jó meleg, s azonkívül kényelmes mozgást biz­tosít kiránduláson, hegyi sétáknál. Hosszú ka­bát e célnak kétségtelenül nem felel meg, s így, ha éppen nem vagyunk rövid sportbunda bir­tokában, végeredményben semmi megfelelő ru­hadarabbal sem rendelkezünk a síöltöny fölé. Az 1958-as divatkollekcióban, amelyet a Divat­tervező Vállalat mutatott be, volt néhány ügyes jól összeállított síruha. Ezek egyike szürkéskék koverkotból készült prémutánzatú plüss F Л' őwél. Ugyanebből \ Yü az anyagból van, а bokáig érő félma­­' gasszárú cipő s az .ЯмРРЧ, narancsszínű há- ' lonkabát bélése is. вННи szltő csuklyás kö­tött szvetter csont- Щ1 megoldású a követ­kező, fekete színű törnek ezúttal is Я van s az egész öl­­£ tözetet csinvat vá- Я szonöv és sál dfszí- Щ0 ЧВ ti. A sálat kétféle­képpen használhatjuk. Először oly módon, ahogy a képen látható, stőlaként a turistaház hűvös helyiségében, másodszor pedig egyszerű ma­nipulációval (a sál közepén elhelyezett villám­zár kinyitásával) ovális kivágású meleg mel­lénnyé alakltjuk át. A Divattervező Vállalatnak ez a modellje nagy sikert aratott a Nemzetközi Divatkongresszuson. (2. sz.) Az ingszabás divatja érvényesül szépen utolsó modellünk (3. sz.) ballonblúzán, amely elöl vil­lámzárra csukódik, derékban széles, steppelt öv tartja össze. Vállrész-megoldásából indul ki a kapucni, amely kasmír anyaggal bélelt. Ugyanebből készült a blúz is. „Soha nem tudom magam kialudni. Kétéves kisfiam állandóan kitakarózik. Ötször-hatszor is felkelek és mindig kitakarva találom. Sajnos, a szoba jéghideg, éjszakára egészen kihűl. Hiába csavarom be a takarójá­ba, hiába tűröm be körös-körül a takarót egészen fe­szesre — mint a csík kibújik belőle. Már azt is meg­próbáltam, hogy magamhoz vettem az ágyba. Ez sem vált be, még nyugtalanabbul aludt, mint egyébként. Amellett este nem akart elaludni, amíg le nem feküd­tem, reggel jelébredt, amint kiszálltam az ágyból..." Sok anya levelében olvastunk hasonló panaszt. Mit tudunk tanácsolni? A gyermeknek — ha csak egy mód van rá — legyen külön fekvőhelye. Nemcsak nyugtalanabbul és kevésbé mélyen alszik a gyermek anyja ágyában, hanem egész­ségére is ártalmas a szoros testi együttlét egy fel­nőttel. Az egészséges ember torkában is számos kór­okozó van, amelytől a gyermek megbetegedhet (a fel­nőtt már nem), a fertőző betegséget pedig a szoros testi közelségben biztosan átadja gyermekének. Nem baj, ha éjjel nem tudunk fűteni. Egészségesebb hideg szobában aludni, csak a fiatal csecsemő szorul éjjel is fűtött szobára. Nem is olyan nehéz elérni, hogy a gyermek éjjel ne takarózzon ki, de leszorítással, be­csavarással nem érünk célt. Ez kényelmetlen a gyer­meknek és igy ösztönösen addig mocorog, amíg lerúgja magáról. Az egyetlen és igen egyszerű megoldás: takaró he­lyett zsákban altatni a gyermeket. Ha nincsen ún. leve­gőztető zsákja (pehely vagy szőrme), akkor takarójából, akármilyen meleg, könnyű pokrócból vagy párnából, dunyhából készíthetünk. A lábzsákban a gyermek válla szabadon van, ezért valamivel melegebb kabátkát kell ráadni. Fiatal csecsemőkortól egészen iskoláskorig jól bevál­nak a zsákok. Azonban iskolás korban, sót rendszerint már az óvodáskor végén is, nemigen takaróznak ki a gyermekek. Néhány elkerülendő hiba: Az idősebb gyermekek is kitakaróznak, ha meleg a szoba, tehát hütsiik ki a szobát, ahol a gyermekek alszanak és igazítsuk meg tokorójukat. A tapasztalat szerint hideg szobában az iskoláskorú gyermek reggelig nem takarózik.ki. Sokszor az a baj, hogy kicsi a takard, a szülök nem veszik észre, hogy a gyermek már kinőtte. A takaró legalább fél méterrel hosszabb legyen, mint a gyermek, hozzávetőleg olyan hosszú, mint a gyermek ágya, s megközelítőleg olyan széles, mint a felnőtt takarók. Hiába elég nagy azonban a takaró, ha lecsúszik az ágyról. Ez olyankor szokott előfordulni, ha a matrac egyszinten van az ágy oldaldeszkájával. Ilyen esetben legjobb egy lécet odaerősíteni. Ha nagyon hideq a szoba, fűtetlen a lakás, akktír helyes előre megmelegíteni a zsákot és a gyermek ágyát (még a nagyobbakét is), mert könnyebben alsza­nak el es kevésbé takaróznak ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom