A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 4. szám

Wj ШЯ1Ш4 ЛШНШ ÜFjt'Jj F/J ф ф ф ф ф ф ф ф ф ф ф • • • . ШШЕТ A hatvan százalékkal megnöveke­dett beruházások és a két-háromszo­ros anyagfogyasztás ellenére 1956-ban csak ugyanannyi istálló épüít, mint 1954-ben, olvassuk a pártlevél­ben. Az állatgondozói munka terme­lékenysége sem változott. Ha ez így menne tovább, a szövetkezeti moz­galom mai gyors fejlődése folytán csak az istállók építésére csillagá­szati összegek mennének, esetleg életszínvonalunk rovására. Emellett nem tudhatjuk, hogy nem lesznek-e a mai túl masszívan épült istállók húsz év múlva teljesen elavultaik. Az agrártudomány azt vallja, hogy eddig az állatokat — helytelenül — úgv kezelték, mint valami tejet, zsírt termelő gépeket. Masszív épü­letekbe, gyakran betonfalak, rácsos ablakok mögé zárták őket, — az ál­latok természetes életkörülményeire való tekintet nélküf. Az eredlmény nelm is maradt el: az állatok ellen­állóképessége leromlott, gyakori lett a TBC, a tehenek koráin pusztultak el. A dolog anyagi oldaláról nem is be­szélve: a drága istállókat költséges, nehézkes, és legtöbbször rosszul mű­ködő gépesítéssel kellett ellátni. A munka termelékenysége mégsem nőtt számottevően. Ma világszerte új állattenyésztési módszerekkel kísérleteznek. Az álla­tokat igyekeznek természetes kö­rülményék között tartani. Biztosít­ják számukra a friss, jó levegőt, mozyást és napfényt. Rájuk bízzák, miből, mennyit egyenek. A gyakorlat azt bizonyítja, hogv az ember mes­terséges beavatkozása nélkül is he­lyes arányban válogatják takarmá­nyukat. Az új, olcsó, nyitott, „automati­kus" istállók részben a kiutat jelentik az eddigi nehézségekből. A repyi. állami kísérleti állomáson novemberben elkészült istálló ára nem haladta meg a számos állaton­ként! 5000 koronát. 80 fejőstehén és 128 növendékállat gondozására, tel­jes ellátására (a szállítással együtt) elég egy traktorista és három ember napi hat órai munkája! Az állattenyésztési osztály két dol­gozója, Maryska és Kolár mérnök kísérnek utamon. A fejőstehenek és növendékállatok egy-egy nagy, közös istállóban vannak, szabadon, kikötés nélkül. Az istállót nem tisztítják naponta Évente csak kétszer-háromszor hord­ják ki (ez is gépesítve van) az érett trágyát. Csörlőlapát segítségével há­rom ember egy nap alatt * elkészül a méteres trágyaréteggel. . . A tetőt vasszerkezét tartja^ észak felé összerakott szalmabálák "helyet­tesítik a falat és tartják a meleget. Kelet és Nyugat felé nagy ajtók vannak (trágyakihordás). Dél felé az istálló nyitott, csak korlátokkal van elkerítve. — Nem ifog ez 'megártani nagy fa­gyok esetén? — kérdem önkéntele­nül. — Nelm. A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hideg nem árt a teheneknek, csak a szél és főleg a huzat. Huzat azonban nincs az istál­lóban, a meleget pedig a vastag trá­gyaréteg biztosítja. Finnországban például'20 fokos fagyban is fagypont fölött tartotta az istálló hőmérsék­letét. — Tehát az északibb országokban is bevált a nylllt istálló' — Igen. Még Kanadában is, ahol pedig igazán szélsőséges az égihajlat. — Annyi minden űjat látók, ma­gyarázzák hát meg, mi tartozik még az istállóhoz? — Ez a betonozott, kemény kifutó, hoeszában vályúkkal lezárva. A vá­lyúkba egyenest a mezőkről szállít­juk nyáron a zöld takarmányt. Az önkiraikó szállítókocsit is mi tervez­tük meg. Traktorvontatásos, magas fémkocsi, aljából szállítószalag to­vábbítja a takarmányt a vályúba. Emberi kéz nem is ér a zöld takar­mányhoz. — És a szénához, silókukoricához? — Ahhoz seim. A szénából itt a két istálló közötti pajtában kedvük sze­rint ehetnek az állatok, A silótakar­mány pedig ezekben a másfél méter magas, kilenc méter széles és har­minc méter hosszú, lapos silókban van. Az ilyen siló építése éls üzemel­tetése sokkal olcsóbb, és mint lát­ja, az állatok maguk eszik le fokoza­tosan a réteget. — Eddig csupa jót hallottam. Be­széljenek hát az érem másik oldalá­ról is. в — No igien . . . Nehéz a kinti ete­tés erős fagyok esetén, a gondozók munkája sem kellemes ilyenkor. És az egésznek még egy bökkenője van: takarmányból, aljazó szalmából nem lehet hiány — különben baj van az önkiszolgálással... — Vigyázat, megfeledkeztünk a fejésről — vág közbe a másik mér­nök. — A| tehénistállóból nyílik a fejőház. Itt fejőgépekkel egy óra alatt 36 tehenet fejnek meg. Fejés köz­ben kapják az abrakot, hogy szívesen járjanak oda és jól engedjék a tejet. A fejógépből üvegmérőedénybe folyik a tej, onnan) kannákba eresztik, majd hűtótartályba öntik. — A többit már tudjuk — zárom le a beszélgetést. Reméljük, tapasztalataikat mihama­rább közlik a nagy közönséggel éis így a pártlevélben kijelölt új, olcsóbb és célszerűbb építési módokhoz nem­csak úgy vaktában látnak hozzá szövetkezeteink, hanem állami kísér­leti állomásaink eddigi eredményeire támaszkodva építhetnek. Akit (akikeit) ez érdekel, írjon köz­vetlenül nekik. VÜMEZ Йеру u Pra­hy. Machácek mérnök, az intézet ve­zetője szívesörömest ígérte segítsé­gét bárkinek. Máriássy Andor Az önműködő, traktorvontatású takarmányszállítókocsi A gépesített trágyakihordás A hűtött tejtároló-helyiság 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom