A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 4. szám

Milyen feladatokat ró tanítóinkra a CSKP KB levele Iskoláinknak a való életre kell nevelniük. Az 1958-as évben ez a követelmény fokozottabban kell, hogy kötelezze pedagógusainkat. A való élet pedig azt követeli, hogy mélyebb tudással, alaposabb ismeretekkel vértezzük fel magunkat és ifjúságunkat. A feladat: a szocializmus betetőzése hazánkban. Ez pedig a munka termelékenységének és hatékonyságának emelését jelenti. De vajon eleget tud-e tenni e követelményeknek az eddigi tudással rendelkező földműves, ipari munkás vagy értelmiségi dolgozó? A CSKP KB levele nyomán indult országos vita ezt a kérdést vetette fel. Mindannyiunkat az a boldog, büszke érzés tölt el, hogy igenis, képesek vagyunk időrendben a világtörténelem második szocialista országát felépíteni. Ehhez azonban a jobb szakmai felkészültség mellett tettekre ösztönző, izzó szocialista hazafiságra van szükség. Olyan hazafiságra, amely a szovjet építészeket sarkallta, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítsék. Olyan, hazafiságra, mely a szovjet tudósokat fűtötte a szputnyikok tervezése és szerkesztése alkalmával. Az ilyen hazafiságnak a szocializmus felé vezető úton döntő jelentősége van, mert csupán ez a felemelő érzés mozgósíthatja a szocialista társadalom minden erejét anyagi jólétünk és kultúránk új, példátlan felvirágozására. Ezekkel a gondolatokkal léptük át az új év küszöbét mi, pedagógusok. S ezek a feladatok szabják meg oktató, nevelőmunkánk célját: képzett, művelt, öntudatos szocialista ifjúság nevelését. Iskoláinknak az új év folyamán tehát tudatosabban kell fejleszteniök tanulóinkban a szocialista hazafiságot, a kötelességérzetet. Szocialista humanizmusra, közösségi életre kell nevelniök. Rá kell mutatniok a munkához és a társadalmi tulajdonhoz való kommunista viszonyra. A világ első szocialista állama, a Szovjetunió iránti szeretetre, proletár internacionalizmusra, az imperializmus és a háborús gyújtogatok gyűlöletére, a béke védelmére kell nevelniök. Hogyan valósíthatjuk ezt meg ? Elméletben ez a kérdés — hála a szovjet pedagógia eredményeinek — nem vitás. Az ifjúság szocialista hazafiságra való nevelése mindenekelőtt a tananyag előadásának és elsajátításának folyamatában valósul meg. Ránk, szlovákiai magyar tanítókra vár a feladat, hogy minden tantárgy keretén belül kidolgozzuk az izzó csehszlovák szocialista hazafiságra nevelés módszertanát. Sok értékes, konkrét témát feldolgozó pedagógiai művet kell megírni. Ezeket minden tanítónak át kell tanulmányoznia és alkotó módon felhasználnia, hogy az iskolai gyakorlatban hogyan nevelhetünk a legeredményesebben szocialista hazafiságra, pl. a magyar irodalom tanításával a VI. osztályban stb. A CSKP KB levele nyomán megindult országos vita rámutatott többek között arra, hogy ha eredményesen akarunk nevelni, ismernünk kell azokat a formáló erőket, melyek a gyermeki lélekre hatnak. Ezek: a család, az iskola, az úttörő mozgalom és a művészet (film, irodalom, színház stb.). Gondoskodnunk kell arról, hogy mindezek a pedagógiai tényezők egységesen hassanak ifjúságunk lelkivilágára. Ez az első lépés azon az úton, melyet az új év a nevelés terén megszab. A gyermek jellemét az egész társadalom formálja, a vezetőszerep azonban kétségtelenül az iskoláé. Elsősorban tehát az iskolaügyi dolgozók feladata, hogy megteremtsék az iskola, a család, az úttörő mozgalom, illetve a CSISZ közötti szoros kapcsolatot. Fontos, hogy az egész társadalom mélyen átérzett felelősségtudattal nézze ifjúságunk nevelésének kérdéseit. Amennyiben tehát új szocialista viszonyt akarunk kiépíteni az ifjúság és a felnőttek között, sokkal több érdeklődést kell tanúsítanunk nekünk, felnőtteknek, a nemzet, az ifjúság munkája, munkához való viszonya és elért eredményei iránt. Az iskolaügy dolgozóinak a népi igazgatás szerveivel, a nemzeti bizottságokkal, a pártszervezetekkel, az üzemi szakszervezeti tanáccsal, de elsősorban a szülőkkel közösen kell megindítaniok a harcot az ifjúság nevelését károsan befolyásoló tényezők ellen. Ilyen például többek között a tanulóifjúság esti kimaradozása. Minden dolgozónak, de elsősorban a szülőknek tudniok kell, hogy 14 éven aluli gyermek a téli időszakban esti nyolc, nyáron kilenc óra után csak felnőttek kíséretében tartózkodhat az utcán vagy más nyilvános helyen, moziban, színházban. Minden dolgozónak erkölcsi kötelessége figyelmeztetni az iskola igazgatóját vagy a szülőket, ha tudomást szerez az iskolai rendtartás Ilyen vagy hasonló megsértéséről. Ugyancsak káros a felnövekvő nemzedék jellemének formálására, ha az ifjúság részt vesz a felnőttek szórakozásaiban. Tizenöt éven aluli gyermeket ne engedjünk táncmulatságba. Fiatalok színházi, mozielőadásokat, hangversenyeket, esztrádműsorokat csakis a nappali órákban látogathatnak. Vendéglőkben tilos 18 éven aluliaknak szeszes italok kiszolgáltatása. Meg kell válogatni az ifjúság olvasnivalóját is. Az iskolának és a családnak közösen oda kell hatnia, hogy tanulóifjúságunk ne olvasson ponyvairodalmat, ne legyen a burzsoá férc-kultúra rajongója. Természetesen nem vehetünk el valamit — még akkor sem, ha az teljesen értéktelen — anélkül, hogy helyette ne adnánk valamit. Adjunk tanulóink kezébe értékes irodalmat, keltsük fel általában az ifjúságban az igazi kultúra iránti szomjúságot. Ne feledkezzünk meg a magyar népi kultúra nagy emberformáló erejéről. Az ifjúsági kultúrcsoportok népi táncokat, játékokat tanuljanak be, mert a népi hagyományokon épülő hazafias nevelés a szocialista társadalom kiformálásának egyik fontos eszköze. Iskoláink nevelőmunkájának további igen fontos feladata, hogy megmutassa tanulóinknak az eredményes munka szépségét és örömét. Arra kell nevelnünk fiataljainkat, hogy ne csak az értelmiségi pályák lebegjenek célként a szemük előtt. A múltban sokszor az ifjúság figyelmét főleg az értelmiségi pályák felé irányították. A fizikai munkának ez a hallgatólagos lebecsülése a múltban sok kárt okozott. A szocializmus sikeres felépítése hazánkban sokban attól függ, hogyan tudjuk megszerettetni tanulóifjúságunkkal a termelőmunka, s nem utolsósorban a mezőgazdaság őket váró ágazatát. Ezért úgy kell nevelnünk, irányítanunk az ifjúságot, hogy kikerülve az iskola falai közül, s a termelés bármilyen ágazatában elhelyezkedve tapasztalhassák: érdemes volt tanulni. Emellett a továbbtanulás vágyát is bele kell oltani fiataljainkba, mert nálunk amellett, hogy az ifjúság jelentős hányada közvetlenül folytatja tanulmányait, a termelőmunkában dolgozók nagy része is továbbtanul. A jövőben ez még fokozódni fog. E kérdések megoldása jórészt a pedagógusok feladata, a fenti elveknek átvitele a való életbe azonban szülők és nevelök együttműködését kívánja meg. Ezért a szülői munkaközösség foglalkozzék többet az új év folyamán a sokoldalú nevelés kérdéseivel, a műveltség fogalmának merőben új tartalmával. Az iskola fölött védnökséget vállalt üzem dolgozói, funkcionáriusai érezzék, hogy ők is felelősek a nevelői munka sikeréért. A szocialista iskolának a társadalmi érdeklődés középpontjában kell állnia, mert tanítóink csakis így érhetnek el nevelő, oktatómunkájuk során tartós eredményeket, csakis így nevelhetnek gyermekeinkből képzett, művelt, öntudatos — szocialista embert. MÓZSI FERENC Egy kutya megnyalta kezemet Egy idegen kutya az utcán megnyalta kezemet. Farkát csóválta, vihogott rám, egy idegen kutya az utcán majdnem tegezett. Barátom lett. Miért lett barátom? Ez az állat miért szeret? Mért állt meg futtában miattam? Tán megérezte kezemen, hogy egy társát megsimogattam? ... ÄSGÜTHY ERZSÉBET KOHÓNÁL A kohómunkás, hogy éltető nedv csobogjon gyermekében, nagy méltósággal félmeztelenre vetkőzik és megeteti a kohót... mely üzemieket mozgat, s tégla nagy szemeivel farkasszemet néz a velős villanydrót végéről lelógó, mohó fénymaggal. GYÖZÖ BÉLA ^J-aluoégén Faluvégén vén diófa, Lehullott a levél róla. Hogyha utam arra veszem, Akkor mindig emlékezem. Valamikor, nagyon régen Nevemet e fába véstem. Tóth Cyula és Majdán Marka, Ekképpen az írás rajta. Nevem, nevem, ó te szegény, A gazdád még most is legény. TÖTH GYULA 10