A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 4. szám

bRáma és3 QyőfrelméRö) (Folytatás hogy tudós, pap, kézműves, de a sziklás földecskéjén nyomorgó paraszt, a halaskofa is az eszét használja, értelmével próbálja felfogni mindazt, ami körülveszi; tudjon szakítani évszázadok hamis tanításaival, ha az ész, a vizsgálódás, a tudomány rávezeti valami újra, például arra, hogy a föld nem a mindenség központja, hanem csupán a naprendszer egyik bolygója. Brecht drámájában Galilei a történelmi valósághoz híven 1633. június 22-én a római Santa Maria Sopra la Minerve templomban az inkvizíció kínzásaitól való félelmében megtagadja nézeteit, nem megy a máglyára, mint évtizedekkel előtte tudós elődje, Giordano Bruno. Nem vállalja a mártíromságot, a tudomány hősének szerepé*, — ám nagyságát ez a tény nem csökkenti: Brecht drámájában megmutatja a száműzött aggastyánban a nagyot, aimikor kimondatja vele azt a felismerést, hogy csak az igazság és csak az a tudomány használ, amely megkönnyíti a dolgozó ember létét. Ismerjük és láttuk is az évad elején itt, a Hviezdoslav Színházban a budapesti Nemzeti Színház nagyon hatásos és látványos előadásában Németh László Galileijét. Németh a tegnap történelemszemléletével állította elénk az ész hősét, Brecht történelemszemlé'ete vele szemben forróan aktuális, forróan mai. Lényegesen nagy különbség ez, amely eleve minden vitát Brecht javára dönt el. Brecht szándéka világos: valójában nem a színpadot akarja forradalmasítani, hanem magát a n'zőt, az ember gondolkodásmódját és vele az egész társadalmat. Ez az előremutató forradalmi a nagy benne. Ezért kerüli a régi értelemben vett drámaiságot, a konfliktusokat, a Galileiben nem érzi szükségét annak, hogy hőse szemünk láttára az inkvizíció embereivel perbe szálljon, eláll ettől a látványosságtól, amely Németh ugyancsak észtornának mondható játékának nagyjelenete, az egész dráma csúcsa. Brecht mindvégig szószéknek használja fel a színpadot, hogy fényes dialektikával elmarasztaljon minden régit, maradit, az igazságnak ellentmondót — és a tiszta ész győzelmének felvirradását hirdesse. Galilei nem vállal hősi szerepet, de mint a tiszta ész, az értelem megszállottja örök, megdönthetetlen igazságok hirdetője marad a dolgozó ember javára. A Hviezdoslav Színház előadása szinte töretlenül csillogtatja meg Brecht ragyogó dialektikáját. Tibor Rakovsky ezzel a rendezésével országos értelemben legjobb rendezőink élvonalába jutott. Elsősorban az ő elmélyedt munkájának köszönhető, hogy emocionális játékhoz szokott művészeink, — tisztelve és megértve a brechíi mű lényegét — lemondtak az érzelemhez forduló játékstílusról es helyesen tompított, leegyszerűsített, bensőséges, elgondolkoztató játékstí-7. oldalról) lussal éltek. Rakovsky rendezői felfogása szerint a brechti színpad a valóság illúziója mellett megtartotta a játék illúzióját, azt a játékét, amely az életről, a tudás, az ész, az értelem szerepéről kíván lényeges dolgokat közölni. A címszerepben Viliam Záborsky művészi pályának egyik legszebb teljesítményét nyújtotta. Játékában három óra leforgása alatt három teljes évtizedet kellett érzékeltetnie, a tetterőtől duzzadó, örökösen tanulnivágyó férfitól kezdve a kínzásoktól visszarettenő, majd lassan szemevüágát vesztő, alakoskodni kényszerülő aggastyánig. Egy szóval jellemezhetjük: remekelt. Játéka hibátlanul és töretlenül ívelt felfelé. Az ő vállán nyugszik a brechti mondanivaló legnagyobb terhe, de ez nem kisebbítette a többiek teljesítményét. Kiváló volt Mikulás Huba jól átgondo't, hűvös és tartózkodó Barberini kardinálisa ás ugyanilyen nagyszerű Jozef Sándor is Bellarmi bíboros kenetteljes szerepében. Ctibor Filcík is osztatlan dicséretet érdemel; az együttesben ő az egyetlen, aki több indulatot, merészebb kitörést engedhet meg magának, a dráma végjelenetében meglepett mértéktartó higgadtsága, fájdalom és öröm közt hányódó gazdag érzésvilágának egyszerű felvillantása. A sovány szerzetest alakító Ladislav Chudík egyetlen jelenetében szenvedélyes és sajátosan egyéni színészi teljesítménnyel remekelt. Olyan alakítás ez, amely mélyen vésődik a néző emlékezetébe és amelyre a beszámoló írója kénytelen a felejthetetlen elkoptatott jelzőjét alkalmazni. Anton Mrveéka tudást szomjazó fiatal szerzetese is örvendetes állomás a fiatal művész pályáján. Elo Romancík bensőséggel alakított rokonszenves Federzoniját, Jozef Kroner agg bíborosát és Juraj Paska pökhendien korlátolt filozófusát is örömmü tartjuk emlékezetünkben. A két jelentősebb női szerepben kiváló volt Ofga B. Országhová jóságos gazdasszonya és a Virginiát, Galilei lányát alakító Mária Královicová különösen az utolsó képben, ahol a pártában maradt bigott vénlány rideg embertelensége szinte tapinthatóan áradt belőle. Ladislav Vychodil színpadtéri megoldása vitatható. Az acélkonstrukcióra emlékeztető színpadkeretben van valami túlzott monumentalitás, amely nem enged, nem tűr intimitást, ám acélos, fémes jellegével és színével támogatja a villanó vívótőrökre emlékeztető észtorna lenyűgöző logikáját. Brecht Galileijének aligha jósolhatunk hatalmas közönségsikert, ettől függetlenül a bemutatót az évad legjelentősebb eseményének tartjuk, amely igen termékenyítően érezteti majd hatását egész színházi életünkben. EGRI VIKTOR A Csemadok Központi Bizottságának 1958. január 12-i ülésén hozott határozata: A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesüietének Központi Bizottsága 1958. január 12-i ülésén megvitatta a kommunista és munkáspártok 1957. november 16. és 19. között Moszkvában megtartott tanácskozásainak eredményeit és e tanácskozások után kiadott Békekiáltványát. Magunkévá tesszük a Békekiáltványt, amellyel a kommunista és munkáspártok a világ minden becsületes, békeszerető és haladó emberéhez fordultak. Az imperialista országok jelenlegi politikája — mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok kormányának politikája — pusztító atomháború előkészítésével akadályozza a nemzetek baráti együttműködését. Ez az együttműködés a tudomány és a technika óriási eredményeinek felhasználásával az emberiség boldogulását és örömteli életét segítené elő. A támadó jellegű háborús csoportosulások kialakítása, valamint rakéta- és atomtámaszpontok létrehozása, a nyugat-német fasizmus támogatása és felfegyverzése, az idegen államok belügyeibe való beavatkozás, biztonságuk veszélyeztetése, ellentétek mesterséges szítása az imperialista kizsákmányolás érdekében — mindez olyan politika, mely a háború felé vezet. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete elítéli az imperialisták háborús politikáját és szilárdan áll a Szovjetunió békepolitikája mellett. A Szovjetunió megalakulásától kezdve az emberiség békéjét és boldog életét védi. A Szovjetunió áll a békeszerető szocialista világrendszer élén és a világ valamennyi becsületes, jószándékú emberétől támogatva mindent megtesz a nemzetközi feszültség enyhítése, a háborús veszély kiküszöbölése, a nemzetek és országok nemzetiségre, fajra, vallásra és politikai nézetre való tekintet nélküli, őszinte, baráti együttműködése érdekében. A Szovjetunió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta rendíthetetlenül harcol az igazságos békéért. Magunkévá tesszük ezt a békepolitikát és magunkévá tesszük a Csehszlovák Köztársaság kormányának politikáját, mely teljes erejével támogatja a szocialista tábor békeharcát. Magunkévá tesszük azt a követelést, hogy kössenek megnemtámadási szerződést az Északatlanti Tömb tagállamai és a Varsói Szerződésben tömörült államok között, hogy létrejöjjön az atomfegyver- és támaszpontmentes övezet Közép-Európában. Magunkévá tesszük azt a követelést, hogy szüntekfék be az atom- és hidrogénfegyverekkel végzett kísérleteket, tiltsák be e fegyverek gyártását és használatát. A haladás, a fejlődés első feltétele a béke. Csak békében alkothat az ember, csak békében biztosítható a dolgozók életszínvonalának állandó emelése. A tudomány, a művészet, az ember kezdeményező és alkotó ereje csak a békében bontakozhat ki. A Békekiáltvány mindannyiunk közös akaratát fejezi ki: békében élni, dolgozni, befejezni a szocializmus építését hazánkban. ígérjük, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének munkáját úgy irányítjuk, hogy minden helyi csoportunk és minden tagunk a béke odaadó harcosa legyen. Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, dolgozó népünk vezetője! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, a világ forradalmi munkásmozgalmának tapasztalatokban leggazdagabb élcsapata! Éljenek a testvéri kommunista és munkáspártok! Előre a békepolitika győzelméért az egész világon! A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének Központi Bizottsága 11