A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 4. szám

torama az ész QYŐzeiméKől Galilei (V. Záborsky) és Sartiné, a gazdasszonya, (Ofga B. Országhová) Brecht Galileije e Hviezdoslav Színházban Amikor közel négy évtizeddel ezelőtt Bertolt Brecht Dobszó az éjsza. kában című, expresszionista kísértetnek minősíthető, háború ellenes drámájával megkezdte pályafutását, csak a német nyárspolgárságot hökkentette meg vele. Néhány évvel később azonban már ajz egész nemzetközi színházi világ elismerését nyerte el Kol1-• dusoperájávai, és ma* alig másfél esztendővel korai halála után az egész haladó világ korunk legzseniálisabb drámaírójának tártját Ma már szinte közhelyszerűen hangzik: napjaink e legsajátosabb, legeredetibb drámaírójának nagysága abban 411, hogy a gondolkodást, az értelem, az eszméltetés szerepét tette költői krédója tengelyévé. Kortársa, Lion Feuchtwanger, a kiváló német regényíró joggal jelenthette kl róla, hogy Shaw óta az emberiség lelkiismeretének egyik legmagasabbrendü megszólaltatója. Tagadhatatlan, hogy Brech mondant% valóban, tartalomban és formáiban is valami újat hozott, a sajátosan egyedülálló és utánozhatatlan brecht! drámát. A Hviezdoslav Színház nagy feladatot vállalt magéra — és ezzel hoszszú évek mulasztását pótolta - amikor elhatározta, hogy az arisztotelészi évezredes drámaelmélet törvényeit tagadó nagy niéímet költőnek és gondolkodónak egyik legjellegzetesebb darabját, q Galilei életét mutatja be közönségünknek. A választás talán nem volt a legszerencsésebb: a Jó embert keresünk, a Kaukázusi krétakör vagy a Kurázsi anyó minden bizonnyal könnyebb és élvezhetőbb formában hozhatta volna közelebb hozzánk és értette volna meg velünk azt a drématipust, amellyel Brecht megkísérelte az arisztotelészi drámát helyettesíteni. Merész, újszerű darabjai között a Galilei élete a legnehezebb, mert úgyszólván teljesen nélkülözi Brecht játékosságát és mélyértelmű Iróniáját. Míg más darabjaiban az érzelem húrjain is játszik, a színdarab kereteiből kilépve, a cselekmény pergését megszakítva dalokat énekeltet hőseivel például a világ igazságtalanságairól, a gonoszságról, e pénz hatalmáról vagy arról, milyen nehéz embernek és jónak maradni — a Galileiben az első jelenettől az utolsóig a karneváli • jetenetet kivéve, a végszóig kerül minden érzelmi megnyilatkozást és csak a néző értelméhez apellál. Galileo Galilei, a XVII. századnak ez a legnagyobb olasz gondolkodója mindenekelőtt értelmet követelt, elvárta, (Folytatása a 11. oldalon) A száműzött Galilei búcsúzik Andreától, egykori tanitvényitől (Ctibor Filíik) Galileo Galilei (Villám Záborskf) a dráma első képében a fiatal Andrea Sartlvai (Lubomir Roman) Galilei vitéja a két bibornokkal (MikuláS Huba és Jozeí Sándor)