A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 4. szám

A HADIHAJÓK ELKÉSTEK Maga ura ma már az indonéz munkás Útirány: Hollandia. Fájó ^ szívvel hagyják el a hol­landok az indonéz para­dicsomot A SOBSI szakszervezet zászlóit tűzik ki az in­donéz dolgozók a holland vállalatok székházaira „A halálomról kószáló hírek túlzottak" — jelentette ki an nak idején Mark Twain, a híres író, amikor a szenzációéhes amerikai újságírók fantasztikus tudósításokat közöltek a halá­láról. Hasonlóképpen szólhatott vol­na a múlt év decemberében dr. Szukarno, az Indonéz Köztársa­ság elnöke, a nyugati Imperia­listák bérenceinek sikertelen bombamerénylete után. Az el­nök azonban sokkal kellemetle­nebb dolgokat mondott a gyar­mattartó országok címére. Beje­lentette, hogy Indonézia népe nem tűrheti az országuk egy ré­szének, Nyugat-Iriánnak erősza­kos elrablását, még akkor sem, ha az Egyesült Nemzetek Szö­vetségében sikerült a holland rabszolgatartóknak ideig-óráig pártfogókat találni. A holland kizsákmányolók há­romszázötven éves uralma Indo­nézia népei felett visszavonha­tatlanul véget ért. Elmúltak már az Idők, midőn az indonézek vé­res verejtékétől Hágában és Am­szterdamban márványpalotákat építhettek a németalföldi kal­márok. Hisz amióta a Holland Keletindiai Társaság alkalma­zottjai őfelsége hajóhadának se­gítségével leigázták Indonéziát, az elnyomók nemzedékei gazda­godtak meg, hollandok, angolok, japánok és jenkik. Ezért érthe­tő is a holland kormány és ba­rátainak minden fondorlata. Sze­retnék visszanyerni az elveszett paradicsomot, és hogy céljukat elérjék, semmitől sem riadnak vissza. A nyugati „gentlema­nok" a legaljasabb eszközöket is igénybe veszik. Ne csodálkozzunk tehát, ha az Indonéz nép a provokátoroknak megfelelő választ adott. Először a haladó szellemű szakszervezet, a SOBSI felhívá­sára az összes, holland cégek­nél dolgozó indonéz alkalmazott sztrájkba lépett. Számuk meg­haladta a háromszázezret. És itt álljunk meg egy pilla -iatra. Bár az ifjú Indonéz Köztár­saság hosszantartó véres harcok árán vívta ki függetlenségét, a holland és angol tőke továbbra is uralta az országot. öt kau­csukültetvényből, arany-, ezüst-, ón- és nikkelbányából, kőolaj­mezőből négy egész biztosan idegen (holland, angol és ame­rikai) kézen volt. Egészen a múlt év decemberéig! A decemberi általános sztrájk folyamán az indonéz dolgozók megszállták a holland üzemeket, gyárakat és bankokat. Indonéz és vörös lobogók kerültek az épületek zászlórúdjaira. Dzsa­kartában megszállták a KPM holland hajózási vállalatot, amely az ezer sziget birodalma belföldi hajózásának 75 százalékát bo­nyolította le. És sorra kerültek a légiforgalmi vállalatok, a kau­csukültetvények, bányák és ban­kok ... Az indonéz kormány, egyetért­ve a nép követeléseivel, elren­delte: 1. az Indonézia területén mű­ködő valamennyi holland konzulátus bezárását; 2. a holland cégek bevételei­nek zárolását és a külföld­re történő átutalások visz­szatartását; 5. a holland állampolgárok ki­utasítását az országból, azok kivételével, akikre az in­donéz nemzetgazdaságnak szüksége van. Az indonéz kormány százötven holland céget államosított és körülbelül kétezer válalatot he­lyezett állami ellenőrzés alá. A kiutasított holland állampolgá­rok száma pedig meghaladja a hatvanezret. A holland gyarmattartókat kellemetlen meglepetés érte. A volt rabszolgák elűzték néhai uraikat: maguk akarnak gaz­dálkodni dúsgazdag hazájuk kin­cseivel. Ez az oka, hogy a vérig sértett és az új helyzetet fel és el nem ismerő kolonlzátorok nem a józan észt választották tanácsadóul. Hasonszőrűekkel, koreaiakat gyilkoló amerikaiak­kal, algériai szabadságharcoso­kat halálra kínzó francia urakkal és maláj hazafiakat lemészárló angol lordokkal társultak össze. Nyugat-Iriánt nemcsak, hogy eszük ágában sincsen visszaadni az indonézeknek, sót a SEATO kalózzászlaja alatt amerikai ka­tonai támaszponttá akarják át­alakítani. És hadihajókkal akar­ják megfordítani a haladás kere­két. Nem szándékoznak egyez­kedni, sem békülni. Erőszakot akarnak alkalmazni. Pedig mint hírhedt biblia- és szemforgatók tudhatnák, hogy aki fegyvert használ, fegyver által vész el. És hiába összpontosítottak csapatokat, hiába bocsátottak messzi útra cirkálókat. Köztár­sasága függetlenségét az indo­néz nép megvédi. Behegeszti a régi sebeket, s e törekvéseik­ben segíti őket a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársa­ság és hazánk, valamint a világ többi békeszerető népe. Egy további gyarmatbirodalom „sziklaszilárdan" ingadozik. A szőke mynheerek már elját­szották kisded játékaikat Hadi­hajóik, melyekkei fenyegetni és zsarolni akartak, elkéstek. -si-

Next

/
Oldalképek
Tartalom