A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

és a jól működő színjátszó csoport hazájában A rossz utak záíogtunk a munkához. Előbb énekkart, majd tánccsoportot alakítottunk, végül pedig megszerveztük a silnjátsző kört. Azóta sok-sok darabot játszottunk kisebb-nagyobb sikerrel, mlg tavaly elérkeztünk munkánkinak egyik jelentős állomásához, a Kőpzivű ember fiainak a bemutatásához. Ennek nagy sikere arra ösztönzött bennünket, hogy még igényesebbek tegyünk önmagunkhoz, még nagyobb fába vágjuk a fejszénket. így érkeztünk el az Ármány és szerelemhez'. Tavaly októberben kezdtük el tanulni, s karácsonykor volt a bemutató. Azóta játszottuk Rozsnyón, Tornaiján, Pelsőcön és még sok más helyen. Siker? Ogy szokták mondani, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Ml sem voltunk azok. A horkaiak nem értettek meg bennünket. Bezzeg máshol1

! Rozsnyón például alig győztük fogadni a gratulációkat, annyira tetszett nekik a darab. * * * Ogy látom, hogy Prlhradszkyné nem szófukar asszony. Olyannyira, hogy bár a toll tüzes paripaként táncol a fehér jegyzetlapokon, méy sem győzi mindazt feljegyezni, mait mond. A többit mér csak a haliattak után közvetve jegyzi Szernai Lajosnak, a helyi Csemadok elnökének és az Ármány és szerelem kitűnő van Walter kancellárjának az otthonában. Ment ide látogattunk el Emma nénivel, egyrészt azért, hogy több oldalról megszemlélhessük a valóságot, másrészt pedig azért is, mert az itteni isikola nemcsak a tudományszomjas gyermekfejeknek a tápláló-központja, hanem az igaz szóra szomjas idősebb lelkeknek is a menedékhelye. Mert mi mást mondhatnánk róla, amikor ez a kicsi, sárga épület a falb szélén az égre meredező füstös-piros gyárkéménynek a tövében megbújva, rejti magában a falu kulturális és mozgalmi életének — a már emlegetett Prihradszkynén kívül — az élgárdáját. Mármint Szernai Lajos forgalmista személyében a Csemadok elnökét,, Szernai Lajcnsné igazgató-tanítónöben a népmüvelődési otthon igazgatóját, Molnár Miklós és Mária BotoSová tanítókban pedig az ifjúsági szövetség és a pionírszervezet vezetőit. * * * íme sok a vezető, a kultúrmunka és a színjátszó csoport működése körül, azonban mégis baj van. Legutóbb a Valahol délen című operett bemutatására készültek. Nem lett azonban belőle semmi, mert az operetthez nagy zenekar és jó énekesek szükségesek és ezek nem igen akadtak az egész Gömörhorkán. Azaz mégis csak akadtak, sót többen is, mint kellett volna. S itt kezdődött a baj. Az operett zenei részének a betanítója otthagyta a csoportot Állítólag azért, mert a felesége pályázott a fölszerepre, s ezt nem kapta meg. ö viszont azt mondja, az ok az volt, hogy az egyik vezetőségi tag a saját lányának akarta juttatni a szerepet, aki prózai darabokban kitűnő szereplő ugyan, de énekelhi nem tud annyira, hogy megfelelne egy nagyoperett primadonnájának. Sok az/ ellentmondás, a kölcsönös vádaskodás e körüil. a téma, körül, és a távoli szemlélő nehezen bogozza ki az igazságot. I>e nem is hivatott arra, hogy ő döntse el; melyik félnek van igaza. Ez kizárólag a gömörhonkai kultúrtársak dolga. Az ő legsürgősebb feladatuk volna ezt a „primadonnakérdést" a gömörhorkai kultúrélet javára a legsürgősebben megoldani, mert minden gömörhorkai dolgozónak, fiatalnak és öregnek egyaránt érdeke a zavartalan és egészséges légkör megteremtése. Jómagam büszke vagyok a gömörhorkaiak eddigi sikereire és továbbra is büszke szeretnék lenni rá. De ennek feltétele a megértésen és együttműködésen alapuló további szívós, kitartó munka, melyben nincsen helye semmiféle személyeskedésnek. Szűnjön hát a viszály, a széthúzás Gömörhorkán! (S e'bbe talán a vezetőség is beleszólhatna. Jellemző például, hogy Dusza Károly, a Csemadok titkára az egészről nem tud semmit.) S még valami: Szernai elvtárs arról panaszkodik, hogy igen nehéz dolog a mostani fiatalsággal szót értetni. Az a pár ember, aki a színjátszók között van (jegyezzük meg néhányuknak a nevét: Prill radszky Emmáké, Brezina László, Palcsó Sándor), szívvel-létekkel dolgozik a kultúra színvonalának az emelésén, a többi azonban fütebotját sem mozgatja Minden szó, könyörgés, failra hányt borsó. A gyár már két éve meghozatta a drága 'hangszereket, s azóta képtelenek összetoborozni egy zenekart. Valami „csodaírt" kér erre a betegségre az illetékesektől. (íme, ezúton továbbítom a kérést!) S egy másik dolog: Aránylag kevés az együttműködés a gyár és a falu között. Nem ártana ezt sem jobb alapokra helyezni. Végezetül mit mégi? Talán azt, hogy a gömörhorkaiak szívós emberek. Nem hiába a régi, híres „vörös Horka" névtelen hőseinek a fiai, unokái. Nem hagyják magukat. Ennek a bizonyítéka, hogyha az operett féltbe maradt is, szétverte egy kicsit a társaságot, most megpróbálnak ismét talpra állni. Már szereposztásra készen áll az új darab. Forgács István: Vándormadarak című vígjátéka. Ez év karácsonyára sem marad tehát kultúresemény nélkül a gömörhorkai közönség. Sok sikert a munkához! CSELÉNYI LÁSZLÓ Gömörhortka a kegyetlenül rossz utak meg a jól működő színjátszó csoportnak a hazája. Vonatra igyekvőben, éppen Horka felé tartva hallottam ezt a figyelmeztetést, útravalóul szinte a ráfit váró munkához. 'Az elsőről, a ras&i utakról mindjárt meg -is győződhettem, amint a vonatból kiszállva egynéhány útitársammal egyetemben 'nekivágtunk a kissé félreeső falunak — vizes réten, sáros gyalogutakon, érkonbokron által gázolva, mert Így közelebb ís és még mindig kényelmesebb, mint a szén kérút —, s aztán a falu girbegörbe utcáin keresve a sártengerben a tiszta Cipőkben általvivő ösvényt. Az én utam Célja azonban a mondat második felének sz értelmében rejlik, a színjátszó csoportban, s ennek a nyitját keresem a horkai háziak között. És meg is találtam, mégpedig a falu kellős közepének egyik, többitől semmivel el nem térő házában, s annak is korra ugyan már az élet útjainak delelőtáján járó, de fürgeségre, friss lélekre, hangya-akaratra örökifjú t gazdasszonyában — aki egy személyben e kör rendezője, szervezője, irányítója és a gömörhorkai dolgozók kultűregyesüleienek, a Csemadoknak pénztárosa is —, Prihradszky Lajosnéban. S hogy mivel érdemelték ki a fent említett csoportnak a tagjai és köztiszteletben álló Emma nénijük e keresésnek a célját, azt a kővetkezőkből tudjuk meg: Akik szorgalmasan olvassák A Hét című lapot, azok egy pár hónappal' ezelőtt láthattak egy képet s alatta a magyarázó szöveget: „A gömörhorkai Csemadok színjátszó csoportja bemutatta Schiller: Ármány és szerelem című drámáját, A bemutató olyan sikerrel járt, hogy azóta tizenhatszor ismételték meg, körülbélül négyezer ember előtt. (Ez utóbbi adatokat egyébként csak most tudtam meg, amikor a híradás és az azóta itt-ott elkapott dicsérő vagy gáncsold beszédnek a nyomán elindultam a gömörhorkai kultúrmunkások felkeresésére.) Az első állomás tehát Prihradszky Lajosné házatája. — Tiz éve foglalkozom a kultúrmozgaípmmal. Mindjárt a felszabadulás után hoz-