A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-29 / 26. szám

Sok nő egyedül haladt a széles gyalogjárón. Tudta, hogy 'itt, ebben az utcában kellene találkoznia Margittal, csak azt nem tudta, hogy az utca melyik oldalán, ezért többször haladt át a széles úttesten, a duhanó elegáns autók rengetege között. Már-már reménytelenség kezdett eluralkodni rajta, amikor mégis ráakadt Margitra, illetve Margiit volt az, aki megszólí-I totta... Éppen újra át akart haladni az útesten, amikor Margit kidugta elegánsan ondolált fejét az egyik suhanó autóból és föléje kiáltotta vidáman: — Helló, Jancsi, helló... Abban a pillanatban, almiint meghallotta Margit ihangját, egyszerre kigyúltak az utcán a tarkán ragyogó neonfények, ettől rejtélyes módon, hűvös, kellemes Iszél kerekedett, amitől felfrissült. Testéből nyomban eltűnt a fáradság, és erőlködés nélkül versenyt futhatott a lassított autóval és beszélhetett Margittal... Ott folytatta a beszélgetést, ahol távozásakor abbamaradt. Arról a fontos kérdésről volt szó, hogy mi a véleménye az amerikai népnek a békéről. — A békéről? ... — tűnődött el a szép asszony, és festett hamvas arcán finom, halvány mcisoly suhant át. Jancsi határozottan érezte, hogy a mosolyban van valami az adományozó jótékonyságából és szavaiban apró rézgarasok csengését vélte felfedezni. — Nos, ezúttal is csak azt modhatom. mi amerikaiak békében akarunk élni minden néppel. Ezt elhiheted nekem, de — nitt néhány pillanatig szüneteit tartott, majd nagylelkűen folytatta — nem szeretjük, ha valaki ránk akarja kényszeríteni a békét. Érted?.„. — Nem értem — válaszolta lihegve a futástól. — Hát úgy, fiain — folytatta Margiit zavartálanul —, ahogy azt a szovjet teszi. Folyton támad, bombáz bennünket békejavaslataival. Folyton kínálja nekünk a békét, reggel és e|s|te, hajnalban és délben. És ez, hogy úgy mondjam, kicsit sok, és az igazat megvallva, kicsit gyanús is. Mi, amerikaiak nem szeretjük az olyan árut, amelyeit oly hevesen éls olyan kitartóan kínálnak. — De hisz a béke nem áru — ordította Jancsi fulladozva. — Naiv gyerek vagy, Jancsi — válaszolta fölénnyel és jóindulattal. — Jó, mondjuk, hogy nem áru, de magad is belátod — az ember a legjobb ételt is megunja, ha mindenn&ip azzal etetik. — Sőt — vágott most közbe Jancsi és szavai gúnnyal, haraggal töritek ki zakatoló szívéből —, néha el is rontja1

tőle a gyomrát. — Ügy vari — válaszolta Margit közönnyel. — Ügy látszik, Dulles gyomrát is megfeküdte a szputnyik. — Nevetséges vagy Jancsi. De ne hriragudj... Nincs most időm ... Moziba kell mennem. Most mutatják éppen be a tiszta hidrogénbomba legutóbbi kísérleti robbantását. — Hát a fia! Margit néni, egyetlen íia? ... Jancsi már nem tudta, vajon Margit meghallotta-e utolsó szavait, mert az autó hirtelen nagyobb sebességre kapcsolt. A kipuffogó gáz hangja felébresztette Jancsit mély álmából. A vonatfülkéberi kék homályos fényt árasztott az éjjeli lámpa. Alma szertefoszlott ugyan, de teste verejtékben fürdött, és. olv kimerültséget, fáradtságot érzett, mintha valóban hosszú kilométereket futott volna Margit kocsija után, volna Margitnak halott fiáról, ha Franciaország kormánya Nyugat-Németországot abban támogatja:, hogy hadseregét atomfegyverekkel szerelje fel. Egyszóval az az ország, amelyet a német fasizmus csizmája letiport és évekig megfosztott nemzeti méltóságától, imost képes az egész világ előtt ilyein hallatlan szemérmetlenség támogatására. Ugyanezt teszi az arigol kopmány is, amikor egykori legádázabb ellenfele és ellensége kezébe a legveszedelmesebb fegyvert adja. És mindez a „Szabad Európa", illetve a festett hajú öreg Európa, a régi kiöregedett kapitalista rendszer érdekében történik. Hát lehet ezt tűrni? ... Jancsi határozottan érezte, hogy ebben a zűrzavaros helyzetben, amikor olyan fajta politikusok, mint Dulles a béke elevén gondolatát a tiszta hidrogénbomba koporsójába akarják fektetni, a becsületes emberek százmillióinak döntő módon közben kell avatkozniok. Jancsiban égett a tettvágy. A tiszta hitdrogénbombára méltó választ kell adni, olyan választ, hogy azok is ébredjenek rá a valóságra, akik Dulleslben látják megbízható képviselőjüket. (Folytatjuk.) 1 9 Érthetetlen és rejtélyes volt számára mindaz, ami álmában történt, kimerültsége ellenére valahol nagyon mélyen mégis érezte, hogy Margit viselkedésében sok a reális elem. Es mintha Margit a maga személyében a félrevezetett amerikaiakat képviselte volna, elsőizben gondolt airra, hogy nemcsak a1 haja, hanem szelleme, gondolatmenete, söt jóléte is festve, mázolva vain. És ahogy vitte a kocsija, abban is ott volt a fedték, az a bizonyos drága kozmetikai műanyag, mert Játszatra a kocsi előrehaladt,' az igazság pedig az volt, hogy egyenesen a szakadék felé rohajnt. Mi más a tiszta hidrogénbomba, mint a nyavalya és a halál szűzzé avatása. Abban azonban Margitnak tökéletesen igaza volt, hogy a Szovjetunió rá akarja kényszeríteni a békét Amerikára és biztos, abban egy pillanatig sem kételkedett, hogy a tiszta hidrogénbomba elrnéletére Amerika rövidesen 'megfelelő választ fog kapni. Harag és felháborodás kínozta, érezte, hogy nem maradhat tovább tétlenül, sőt egyetlen becsületes ember sem tűrheti tovább, hogv felelőtlen háborús uszítók parancsára hid год énbotnbák kai felszerelt gépek keringjenek százmilliós népek békés álma felett. Azt is érezte, hiába beszélt