A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-29 / 26. szám

Miskovics néni (középen) kihasználja a késő délutáni napsütést Ivókúra a Paula forrásnál ídill a hídon Festői környezetben fekszik a fürdöszálló Egy elfelejtett fürdő BruSznóí zenei nyár — hirdeti egy szerény transzparens a brusznói vasútállomáson, amely maga sem több egy ütöttkopott öreg bakterháznál. Fölhúzzák a sorompót, s megindulok a poros országúton, hogy felfedezzem a fürdőt, melyről még sohasem hallottam. Nem sokáig kell bandukolnom, tíz perc az egész — és feltűnik két Öreg, osztrák stílusú épület egy csitnos, gondozott park közepén. Sehol egy teremtett lélek, mintha csak az elvarázsolt kastély kertjébe lopakodtam volna be ezen az álmos nyári délutánon. Végre az ebédlőben, ahol éppen uzsonnára terítenek, egy csinos kis szobalány eligazít, hogy merre találhatom meg a fürdő igazgató-főorvosának irodáját. De hát ott sincs senki, az igazgató éppen délutáni vizitjét végzi, a páciensek ágyban vannak, azért nem találkoztam eddig eggyel sem. Végre aztán, vizit végeztével, előkerül a főorvos, akiben legnagyobb meglepetésemre dr. Hlaványi Jánost, tíz éve nem látott barátomat Ismerem fel. Nagy az öröm, hogy így egyszerre, véletlenül összetalálkoztunk, s csak a szokásos kérdezősködés után terelődik a fürdőre a szó. Megtudom, hogy az elí|ó forrásokat 1800 táján fedezték fel s kezdték vizét az erdei munkások reuma és gyamorbajok gyógyítására használni. 1850-ben épült az első fürdőház és 1895-ben a második, azóta újabb épületekkel a fürdő nem gyarapodott, csak a berendezést korszerűsítették, bevezették a központi fűtést. — Hány ágyas ma a fürdő? — Kilencven ágy áll a betegek rendelkezésére, ami annyit jelent, hogy 1200 embert kezelünk évente. — Milyen betegségeket kezeltek? — Az err észtőszervek megbetegedésének gyógyítása terén érünk el igen szép eredményeket. Valamikor reumatikus bántalmakat is kezeltünk meglehetősen kezdetleges módon, de utóbb ezzel teljesen felhagytunk. Balneológusok és szakorvosok megállapítása szerint az itteni gyógyvíz a korytnicainál is hatásosabb gyomor, epe-, máj- és bélbajok kezelésénél. Kíváncsi vagyok, mit tartanak erről a páciensek, akik már közben meguzsonnáztak ésl most a csinos parkban üldögélnek, sétálgatnak. Az egyik padon fejkendős nénike ül1

s beszélget két szomszédnőjével. Megkérdezem, hogy hívják, hová való. Szluka József felvételei — Miskovics Józsefné vagyok, Nagyhindról, a verebélyi járásból — mondja. — Mióta van itt? — Bizony már három hete; éppen készülődöm hazafelé. Neffn szoktam én meg az ilyen hosszú pihenést. Szeretnék már dolgozni. Ki tudja, tmi van otthon a szövetkezetben. — Tagja az EFSZ-nek? — Igen. Az ősszel alakult meg, bei is lépett egyszerre az egész falu. Én is beadtam, amink volt, másfél hektárt. Mert hát szegények vagyunk, kérem. Magiam cseléd voltam fénykoromban, aztán, hogy feleségül mentem az apjukomhoz, azontúl együtt jártunk napszámba a nagyobb gazdákhoz, meg nyáron részért aratni. — Most mit csinál a férje? — Építkezésnél dolgozik, Sztenitkélpeszten. Most volt Itt látogatóban vasárnap, elhozta motorkerékpáron az uinokaöcsém. Mondta is, hogy no Teri néni, ilyen jó dolga sem volt még életébe. Hát ami igaz, az igaz. Régebben szenvedek már az epémmel, most nemrég megoperáltak, aztán mondta a doktor úr, hogy elíküld fürdőre. Először Karslbádba akart — most Karlovarinak hívják, teszi hozzá oktatólag —, de hogy olyan gyenge voltain operáció után, mégii^ inkább ide küldött. No. nem is 1 ántam meg, mondhatom. Híztam két kilót, meg aztán egészen jól érzem magam. Igaz, ez a mi főorvos urunk úgy megvizsgált, mint még soha senki idáig. De hát ő már ilyen áldott jő ember, megkérdezheti akárkitől. — Volt már valaha fürdőbeni? — Voltam, ha nem is .mint, beteg. Ezerkilencszázhuszoriháromban, az akkori nagyságáék, mint fiatal cselédlányt magukkal vittek Karlovatiba. Hát bizony sohse gondoltam volna, hogy egyszer én is mint üdülő kerülhessek el ilyen szép helyre. Lassan bealkonyodik. A betegek vacsorára készülődnek. Én is elbúcsúzom Miskovics nénitől, aki a főorvoshoz lép és valamit magyaráz neki. Alighanem most kéredzkedik haza. Az elfelejtett Brusznőfiirdő ismét visszaadta egy ember egészségét. Mi volna, ha ezrek és ezrek jöhetnének ide visszanyerni egészségüket, munkaképességüket, amiről a fürdő főorvosa hiába álmodozik ... ? TARJANI ANDOR