A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-29 / 26. szám

SZABÓ BÉLA ÜrÖó£ fcÖlni III. 18 — Nem, hát nem. Az ember vénül ezt is megérti. Ha elvtársnő lennél, ha aninak éreznéd magad, kénytelen lennél a munkanélküliekre gondolni, a sorsukkal törődni, így azonban, sokkal kényelmesebb az életed. (Ürinő lehetsz, járhatsz selyemben, drága ékszereket hordhatsz, egyfszóval megőrizheted állásodat és drága szabadságodat. De persze, az ilyen szabadsággal vajmi kevés közöd lehet a jobb és szebb . jövőért harcoló szocialistákhoz és még kevesebb közöd hozzám. Jancsi apja ezúttal nem -mosolygott, Hangján érezni lelhetett, hogy minden erejére szüksége vam, hogy fékezze haragját, felháborodását. Jancsi maga is reszketett a nyugtalanságtól. Arra gondolt, ha Margit így gondolkozik, aki saját bevallása szerint is szemtanúja volt fejlődésüknek, akkor mit lehet bárral azoktól az amerikaiaktól, akik csak ia rágalmak révén ismerik szocialista hazánkat. Hisz Marcii egész magatartásában, hanghordozásábar annyi megvetés nyilvánult meg a szocialista rendszer iránt, hogy apja éles hangja teljesen indokolt volt. ügyanakkoi anyja látva az egyre mérgesedő helyzetet. mindent megtett, hogy csillapítsa i kedélyeket. Igen szívélyesen kínálta' a becses vendéget az étvágygerjesztő uzsonnával. Margit szótlanul néhány kortyot ivoti a kávéból, majd óvatosan visszarakta tányérjára a csészét, s barátságosan és megfontoltan Így szólt: — Látom, Béres bácsi, hogy haragszil rám. pedig hát őszintén megmondtam amit gondoltam. Én nem vagyok kommunista, neon is óhajtok az lenni, de azér mégsem mondanám, hogy nincs magáho: semmi közöm. Engem senki sem kényszerítet't, hogy ide jöjjek, magamtól jöttem mert tudni akartam, hogy megy a soruk Én már Amerikában értesültem arról, hog; magukat Csehországba telepítették. Há' kérdem magától, micsoda emberek azol a kommunisták, akik olyan ember család ját képesek voltak Csehországba telepíteni, aki egy életen át harcolt a szegény parasztok érdekeiért. Hisz magam is na gyon jól emlékszem, mennyi üldözésben meghurcoltatásban volt emiatt része. Jancsi most szívszorongva hallgatta i szép vendéget, aki ezúttal folyékonyan minden zavar nélkül beszélt. Az izgalon hullámai borította el és feszülten leste hogy apja miit válaszol. És lám, az apj szeme derűsen fénylett, és lefegyverz' mosolya újra ott ragyogott az arcán mi előtt válaszolt volna. Jancsi minden sza vát emlékezetébe véste. Válaszát igy kezd te: — Helyes^JMargiit, hogy ezt a kérdés felvetetted... De emiatt semmi okoc hogy annyira berzenkedj az elvtároaktó Azok, akik al kitelepítést végezték több nyíre éppen a rriagyar kommunistákat vá lasztották ki, hogy eltávolítsák őket a fal vakból. Erről magad is meggyőződhetsz hisz szüléidét meghagyták a! faluiban, en gem pedig a családommal együtt a vonat rá raktak. — Ez igaz — vetette közbe Margit, lep lezetlen meglepetéssel a hangjában. — Egyébként — folytatta zavartalant az apja — a kitelepítés valőban hiba volt, d ла ezt a hibát, amint magad is latnatoa, nazánk dolgozói testvéri módon helyrehozták. Nálatok viszont úgy óhajtják helyrehozni a hibát, hogy tiszta hidrogénbombát akarnak gyártani. Jancsi lehajtott fővel hallgatott, Üjra a cseh falut látta maga előtt, a szomorú indulást, maid a vidám visszatérést, amikor a falu vezetői kikísérték őket a kis állomáshoz és barátsággal szorongatták apja kezét, mielőtt a vonatra szállt. Folyton mondogatták neki — Beres maradj velünk. — Bereknek és nem Béresnek szólították, erre határozottan emlékezett. És a búcdúnál apja mosolyára is élénken emlékezett, amely válasz volt a szívélyes magatartásukra, de egyben kifejezésre juttatta dolgos rendszerető apja igazi lényét, aki mindenütt becsületesen, elvtárshoz híven, tehát testvéri módon állta meg a helyét. Testvéri módon. Noha Jancsi többször hallotta már apja ajkán elhangzani e lágy szavakat, ménis valahányszor elhangzottak, csengésük egyre erőteljesebb visszhangot vert szívében. Jól tudta, hogy apja a testvéri 'módot arra a .kapcsolatra érti, amely a munkást, parasztot és minden becsületesen dolgozó embert elszakíthatatlan szálakkal összeköti. Szenvedés, súlyos tapasztalatok, de végsősorban a dolgozó, az alkotó emberben való megingathatatlan hite lüktetett diadalmasan e szavakban. Jancsiban azokból az évekből a keserűségnek még az árnyéka sem marad meg, mintha minden emléke apja megbízható összegezésében oldódott volna fel. Ki tudja, vajon apja bölcs tanítása nem vezette-e abban, hogy évekkel ezelőtt ejtőernyősnek jelentkezett?! Apja sosem ellenezte art, hogy ejtőernyős legyen, noha nemesek egyetlen fia, hanem egyetlen gyermeke volt. Gyakran figyelmeztette azonban, hogy az ember nem lehet ejtőernyős csupán kedvtelésből, vagy sportból. Kell, feltétlenül szükséges hogy ezt a, képességét tartalommal, hivatástudattal telítse. És Jancsi évek hoszszú során át magányos óráiban, a veezé,lyes gyakorlatok döntő perceiben, amikor ég és föld között .lebegett, és számol vethetett élete céljával, apjára gondolt és hazájára, athol minden a dolgozó ember jólétének érdekében történlik. Oly felbecsülhetetlen kincs volt számára az apja és hazája, hogy első szerelmét is habozás nélkül feláldozta értük. Apja és hazája! Sokszor szinte megdöbbent, mert a két fogalmat egyfajta érzelmek szőtték át meg át és gyakran egybeolvadtak. H'isz apja volt az, aki belenevelte a gyűlöletet a fasizmus és kizsákmányolás minden rendszere ellen, éi ugyancsak apja volt az, aki rávezette s szocializmus megértésére, a szocialista haza szeretetére. így hát alapjában apjánal köszönhette hazáját, oeki köszönhette nemcsak azt, hogy a megpróbáltatások ellenére szilárdan tudott megállni hazáji földjén, de fent a levegőben is á repülőgépről való ugrás közben, megingathatatlan hittel tudta feladatát elvégezni, éi tudott gondtalanul mosolyogni, erejét, bá torságát próbára tenni, s tiszta lélekke felkészülni a haza védelmére. Ugyancsak apja tanította meg a tűre lemre, arra a magatartásra, amely az emberekből a legjobb tulajdonságokat váltja ki. Ez a tanítás nem leckeadásban nyilvánult meg, hanem apja életének vaLamenynyi megnyilvánulásában. A mosoly, a csendes szívósság, a szakadatlan munka a megszállás alatt, a Horthy rendszerben, amikori hetenként háromszor kellett jelentkeznie a rendőrségen, a detektívek, spiclik gyakori látogatása, a jóakaratú ismerősök titokzatos tárgyalásai, amikor rá akarták bírni, hogy lépjen be a nyilas pártba és békessége lesz . . . Mindez azonban nem használt, hitében senki sem tudta megingatni, kitartott elve, világnézete és hű elvtársai mellett. A veszélyes évek alatt is. kijátszotta a spiclik éber tekintetét, ártatlannak tűnő mosolyával félrevezette "ket, és mindig ott volt, ahol lennie kellett. Szervezett, tett-vett, ádáz gyűlölettel fúrta, bomlasztotta a fasizmust, tudással és körültekintéssel úgy dolgozott a párt illegalitása alatt, alhogy kellett, ahogy a helyzet megkívánta. Meg is volt az eredménye. Jancsi jól emlékezett rá, hogy a faluban nem egy fiatal volt, aki a tűzbe ment volna érte, és ma is, amikor már nem kell az éj leple alatt titokban összejönniük, fontos kérdések döntésében hozzá iönmek tanácsot kérni. A tanácsadás lett apja mestersége. -Mint a nemzeti bizottság titkárához, hozzá fordulnak az emberek ügyes-bajos dolgaikkal. Ha havonta egyszer hazajön látogatóba, mindig akad egy-két meghitt óra, amikor az apja beszél vele a világ dolgairól, amelyek a béketörekvésben, a szocializmus építésében csúcsosodnak ki. Ez a két óra is elég volt, hogy állandóan' érezze apja magatartásának irányító szellemét. Most is, hogy hallgatja a Margittal folytatott türelmes beszélgetését, olyan jól érzi magát, hogy legszívesebben éjfélig itt maradna. De mennie kell már az állomásra, mert különben lekési a vonatot és reggel nem lehet pontosan a munkahelyén, Még hallja, amint az apja megkérdezi Margittól, hogy mi a véleménye az amerikai népnek a békéről, és a Szovjetunió döntő határozatáról, hogy beszünteti az .atomfegyverekkel való további kísérletezést. De Margit válaszát — noha nagyon érdekli — már nem hallhatja.. . mines ideje, udvariasan elköszön a ven-i dégtől, a szülőitől és mosolyogva elsiet. IV. Amikor a vonat elindult és az ismert tájak ' elsuhantak a szeme előtt, sokáig foglalkoztatta az a kérdés, vajon Margit mit mon' dott a békéiről. Választ erre a kérdésre • azonban csak akikor kapott, amior elbcfcis' költ a vonaltfülkében. Mint rendesen az 1 utóbbi napokban, most И Amerikáról, te' hát természetesen New Yorkról álmodott. " Ezúttal azonban kivételesen benn járt a ' városban, a felhőkarcolók között. Forró nyári délutáni volt és noha már alkonyo' dott, a hatalmas házak falai mint tüzes " kohók árasztották a meleget, a forróságot. " Zakóját már levette, inggallérját is ki" gombolta, de mindez nem használt, verej" ték lepte el homlokát, arcát, egész testét. > Úgy tetszett, mintha ebben, a hőben, amit 1 a felhőkarcolók rengetege áraszt magából ' a teste olvadozna, zsugorodna:, a verejtékc cseppek valahogv sűrűn tapadó anyagként ; folytak le róla, akár az éaő gyertyáról a " viasz. Az ing, a nadrág szinte ragadt rá. ä Kínosam vergődött, fulladozott, a levegő " egyre sűrűbb lett, az emberek mégis állig " begombolkőzva némán, közönyösen halad -5 taiic el mellette. Valamennyi férfi sötét ru' hát viselt, csak éppen a rikító nyakkendő-1 jfflc viilágított, a nők pedig fiatalon, fürgén haladtak a férfiak oldalán. Egy kicsit mind - mintha Margitra hasonlítottak volna...