A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-22 / 25. szám

dátt Tavaly augusztus 24-én és 25-én tar­tottuk meg ének- és táncegyütteseink országos seregszemléjét Zselizen. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés tiszteletével, az új kenyér ünnepével és a járás mezőgazdasági kiállításának megnyitásával kötöttük össze a dalnak és táncnak, az élő és halhatatlan költői szónak kétnapos ünnepét. Lapunk hasábjain megírtuk, hogy több mint hét­száz szerepiőt mozgósítottunk erre a se­regszemlére; két szabadtéri színpadon a legjobb Csemadok csoportok és szólisták mutatták be tudásuk legjavát, és örömmel számolhattunk be arról, hogy az országos megmozdulás az 1956-ban Losoncon meg­tartott szemléhez viszonyítva, különösen népi táncosainknál tanúsított figyelemre méltó színvonal emelkedést. A tavalyi seregszemle legfontosabb ered­ménye az volt, hogy táncegyütteseinknél megszűnt a kezdet sablonossága, tánco­saink a jobb vezetés révén eljutottak az igazi, nehezebb feladatokhoz, népünk gaz­dag érzelmi világát vidám és színes ké­pekben sikerült bemutatniok. Nem vé­letlen, hogy azok a csoportok kapták a legtöbb tapsot, amelyek fegyelmezetten, rendszeres próbákkal készültek és nagy gondot fordítottak a fiatalok bevonására, nevelésére. Ebben a tekintetben különösen a nagy sikerrel szereplő pozsonypüspökie­ket érhette a legnagyobb dicséret, de egy­formán örültünk a rimaszombati, tardos­keddi, tornaijai, gerencsért, magyarbéli, zselizi, licei, nagykéri csoportok sikeres szereplésének, az először bemutatkozó ga­lántai Kodály Zoltán énekkarnak, a szóló­énekeseknek és szavalóknak is. Hisszük és reméljük, hogv a tavaly szerzett tapasztalatok az idei seregszem­lén gazdagon visszatükröződnek és még erőteljesebben kidomborítják azt a tényt, hogy szooiaäüSta kultúrárlrtiit egyformán éltetik haladó népi hagyományaink, mint erőteljes ütemben fejlődő életünk új szép­ségei és távlatai. Helyesen ápolni ezeket a hagyományokat és helyesen felfogni új éle­tünk valóságait — ezek dal- és tánckaraink leglényegesebb feladatai. A seregszemlét ez alkalommal az ara­tási munkálatok megkezdése előtt, június 28-án és 29-én tartjuk meg. Az első nap legnagyobb eseményének az Ifjú Szívek, a CSISZ SZKB Magyar Népművészeti Együt­tesének fellépése ígérkezik. Fiatal tán­cosaink és énekeseink azzal a műsorral jön­nek el Zselízre, amellyel legutóbb, a Hviezdoslav Színházban oly forró sikert arattak. Másnap valamennyi jeles csopor­tunk és szólistánk két alkalommal, dél­előtt 19 és délután 16 órakor lép fel. Mindkét műsor igen bő, és bár tervezett időtartamuk meghaladja a három órát, bi­zonyát a a legteljesebben leköti a nézők fi­gyelmét, mert igen szerencsésen a leg­vonzóbb számok, a tánccsoportok fellépé­sei töltik ki a műsor felét. Igy az első csoportban láthatjuk majd a magyarbéliek Farsango'óját, a farkasd ak Tőkehűzását, a tardoskeddlek Húsvéti locsolását, a ga­ramgvörgyitk Jegykendöváltását, a marto­siak és zseliziek Lakodalmasait, a sáros­faiak magyar népi táncait és a pózsony­püspökiek Gyöngyvirágtól hóhullásig című eredeti táncszerzeményét. A második csoportban a deméndiek Hús­véti locsolása, a rozsnyóiak Bányászla­kodalma, a fülekiek Lakodalmasa, a szi­naiak Ruhamosás a patakon című cselek­ményes tánca, a liceiek Gömöri vasárnap délutánja, a bodrogszerdahelyiek Kender­tilolása, a fülekpüspökiek Háromugró­sa, a lévaiak Regruta búcsúztatója és a rimaszombatiak Gömöri lakodalmasa hoz majd friss színt és lendületet a műsorba. Egy szlovák tánccsoportnak fellépése mél­tón jelképezi itt is a népeink közti meg­bonthatatlan egységet és barátságot. A Csemadok VI. országos kongresszusa eladatul adta az énekkari kultúra feleme­lését is. Zseliz tanúsítani fogja, hogy a művelődés munkája ebben az irányban ís eredményesen igazodott kongresszusunk határozatának szelleméhez, amennyiben az id'n kétszer annyi énekkarnak lesz al­kalma bemutatni tudását, mint tavaly te­hette. A díszes zselizi park, melynek hűvös árnyat adó évszázados fii alatt a múltban csak a kiváltságos osztályok tagjai szóra­kozhattak, idén újra hangos lesz dolgozóink ezreinek ünnepi jókedvétől. A járás tíz szövetkezetének lacikonyhái ízes falatok­kal, disznótoros ebéddel és vacsorával lakatják jól az éhes vendégeket; a halász­lét, csípős halpaprikást kedvelök is meg­kaphatják a kitűnő borkorcsolyát a ga­ramparti halászcsárdában, mert lesz bőven a torkok öblögetésére hűsítő ital, jófajta szőlőnedú. És ha majd az égen felragyog­nak nyári derűvel a csillagok és véget ér a csoportok bemutatkozása, három helyen megszólal a zene, hogy mosolyt iakasszon a tánc. A dal és tánc ünnepének ez a végső akkordja, a vidám népmulatság mél­tó befejezése lesz az ünnepnek: meghir­deti a testvéri összefogást, békés életünk örömét. Forró sikert dalosainknak, táncosainknak és szívet-lelket gyönyörködtető szórakozást a nézők ezreinek! \ szép falu Az elmúlt esztendőkben úgyszólván minden Csemadok csoportunk jelesen részt vett a falvaink és városaink szé­pítésé érdekében indított akcióban. A verseny folyamán dolgozó népünk számos művelődési ház építésénét vet­te ki részét, segített kopár területek parkosításában, utak építésénél, köz-és magánépületek kifejtésénél, kertek­létesítésénél, levezető csatornák ki­ásásánál. Csoportjaink hasznos, önzetlen mun­káját a Nemzeti Front Központi Bi­zottsága magasra értékelte és tavaly az értékelésnél a Nemzeti Frontba tö­mörült szervezetek közt a negyedik helyen tüntetett ki bennünket. Ez a kitüntetés kötelez és egyúttal arra is int, hogy ebben a munkában korántsem állhatunk meg, ellenkezőleg még na­gyobb aktivitást, még önzetlenebb te­vékenységet kell kifejtenünk. A járási nemzeti bizottságok illeté­kes szakosztályai már kidolgozták az idei szépítési munkálatok terveit, az egyes községek tudomást szerezhettek a rájuk váró feladatokról, és most rajtunk a sor, hogy ezek a tervek ne maradjanak csak papíron, hanem tel­jes egészükben valóra is váljanak. Ügy hisszük, igen helyénvaló volna, ha a déli járásokban a Csemadok cso­port iai járnának elöl jó példával, vállalnák a munkák feletti védnöksé­get, ezzel is bizonyságot adva, hogy ez » szépítési akció elsősorban a mi ja­vunkat, egészségünket, szebb életünket szolgálja. Minden csoport maga ítélheti meg a legjobban, miféle munkát tudna a falu város szépítési verseny keretében a leghasznosabban elvégezni. Lesz falu, ahol a művelődési ház építése vagy rendbehozása bizonyul elsőrendű fel­adatnak, másutt egy park létesítése, egy emlékmii karbantartása kér el­sőbbséget, vagy egy bekötő út építése, községi út javítása igényel segítő ker zeket. Tavasz kezdetén falusi dolgozó asz­szonyaink mésszel, festékkel és mesze­iével megkezdik a házak csinosítását. Dicséretes dolog, ám ez csak a szépítés eleje. Sokkal több kell ennél, és erre talán nem is szükséges sok szót vesz­tegetnünk, hiszen kézenfekvő, hogy nem árt, ha több árnyat adó fa kerül az utak mellé, a házak elé, több virág­ágy nemcsak az előkertekbe, hanem mindenüvé, ahol erre akad nagyobb tér. Ne legyen tavasztól késő őszig kopár helye falcainknak, akol nyaran­ta csak gyűl a por, ősszel és tavasszal pedig kerékmarasztaló a ragályt ter­jesztő sár. Ilyen szépítgetésre brigádot szer­vezni, magában a munkában részt venni, hasznos, gyümölcsöt hozó cse­lekedet. A szép szocialista falu meg­teremtése — ez legyen fiatalnak és öregnek egyaránt álma, könnyen meg­valósítható vágya. Azt akarjuk és hirdetjük, hogy tűnjön el a város és falu közti különbség. Nos, ez a szépí­tési akció is egy újabb lépést jelent a falu kulturáltabbá tételéhez, ahhoz, hogy fiatalságunk jól érezze magát otthonában, találjon benne legalább annyi szépet, mint ami szépet a város mutat. Faluban ehhez maga a termé­szet is nagyban hozzájárul, csak tudni kell, hol kell a természet segítségére lenni, hogy szépsége teljében megra­gyoghasson. A Csemadok Központi Bizottságának elnöksége most májusban versenyt hirdetett helyi csoportjaink közt a falu-város szépítési akció keretében. 8000 koronával tünteti ki az első helyezettet, további kettő, illetve egy­ezer koronával a második és harmadik helyen jelöltet, és elismerő oklevelet kapnak a IV., V. és a VI. díj helye­zettjei. Mint minden verseny, bizonyára ez is ösztönzően hat majd, megélénkíti a munkát és növeli a kezdeményező kedvet. Ám úgy hisszük, hogy az anyagi jutalmazással egyenértékű már az a puszta tudat, hogy célravezető, hasznos tettről van szó, melynek gyü­mölcsét hamar learathatjuk és élvez­hetjük. Ösztönözzön az a tudat, hogy az újabb értékelésnél szervezetünk az ed­diginél jobb helyezést érhessen el. * O

Next

/
Oldalképek
Tartalom