A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-22 / 25. szám

dátt Tavaly augusztus 24-én és 25-én tartottuk meg ének- és táncegyütteseink országos seregszemléjét Zselizen. A Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletével, az új kenyér ünnepével és a járás mezőgazdasági kiállításának megnyitásával kötöttük össze a dalnak és táncnak, az élő és halhatatlan költői szónak kétnapos ünnepét. Lapunk hasábjain megírtuk, hogy több mint hétszáz szerepiőt mozgósítottunk erre a seregszemlére; két szabadtéri színpadon a legjobb Csemadok csoportok és szólisták mutatták be tudásuk legjavát, és örömmel számolhattunk be arról, hogy az országos megmozdulás az 1956-ban Losoncon megtartott szemléhez viszonyítva, különösen népi táncosainknál tanúsított figyelemre méltó színvonal emelkedést. A tavalyi seregszemle legfontosabb eredménye az volt, hogy táncegyütteseinknél megszűnt a kezdet sablonossága, táncosaink a jobb vezetés révén eljutottak az igazi, nehezebb feladatokhoz, népünk gazdag érzelmi világát vidám és színes képekben sikerült bemutatniok. Nem véletlen, hogy azok a csoportok kapták a legtöbb tapsot, amelyek fegyelmezetten, rendszeres próbákkal készültek és nagy gondot fordítottak a fiatalok bevonására, nevelésére. Ebben a tekintetben különösen a nagy sikerrel szereplő pozsonypüspökieket érhette a legnagyobb dicséret, de egyformán örültünk a rimaszombati, tardoskeddi, tornaijai, gerencsért, magyarbéli, zselizi, licei, nagykéri csoportok sikeres szereplésének, az először bemutatkozó galántai Kodály Zoltán énekkarnak, a szólóénekeseknek és szavalóknak is. Hisszük és reméljük, hogv a tavaly szerzett tapasztalatok az idei seregszemlén gazdagon visszatükröződnek és még erőteljesebben kidomborítják azt a tényt, hogy szooiaäüSta kultúrárlrtiit egyformán éltetik haladó népi hagyományaink, mint erőteljes ütemben fejlődő életünk új szépségei és távlatai. Helyesen ápolni ezeket a hagyományokat és helyesen felfogni új életünk valóságait — ezek dal- és tánckaraink leglényegesebb feladatai. A seregszemlét ez alkalommal az aratási munkálatok megkezdése előtt, június 28-án és 29-én tartjuk meg. Az első nap legnagyobb eseményének az Ifjú Szívek, a CSISZ SZKB Magyar Népművészeti Együttesének fellépése ígérkezik. Fiatal táncosaink és énekeseink azzal a műsorral jönnek el Zselízre, amellyel legutóbb, a Hviezdoslav Színházban oly forró sikert arattak. Másnap valamennyi jeles csoportunk és szólistánk két alkalommal, délelőtt 19 és délután 16 órakor lép fel. Mindkét műsor igen bő, és bár tervezett időtartamuk meghaladja a három órát, bizonyát a a legteljesebben leköti a nézők figyelmét, mert igen szerencsésen a legvonzóbb számok, a tánccsoportok fellépései töltik ki a műsor felét. Igy az első csoportban láthatjuk majd a magyarbéliek Farsango'óját, a farkasd ak Tőkehűzását, a tardoskeddlek Húsvéti locsolását, a garamgvörgyitk Jegykendöváltását, a martosiak és zseliziek Lakodalmasait, a sárosfaiak magyar népi táncait és a pózsonypüspökiek Gyöngyvirágtól hóhullásig című eredeti táncszerzeményét. A második csoportban a deméndiek Húsvéti locsolása, a rozsnyóiak Bányászlakodalma, a fülekiek Lakodalmasa, a szinaiak Ruhamosás a patakon című cselekményes tánca, a liceiek Gömöri vasárnap délutánja, a bodrogszerdahelyiek Kendertilolása, a fülekpüspökiek Háromugrósa, a lévaiak Regruta búcsúztatója és a rimaszombatiak Gömöri lakodalmasa hoz majd friss színt és lendületet a műsorba. Egy szlovák tánccsoportnak fellépése méltón jelképezi itt is a népeink közti megbonthatatlan egységet és barátságot. A Csemadok VI. országos kongresszusa eladatul adta az énekkari kultúra felemelését is. Zseliz tanúsítani fogja, hogy a művelődés munkája ebben az irányban ís eredményesen igazodott kongresszusunk határozatának szelleméhez, amennyiben az id'n kétszer annyi énekkarnak lesz alkalma bemutatni tudását, mint tavaly tehette. A díszes zselizi park, melynek hűvös árnyat adó évszázados fii alatt a múltban csak a kiváltságos osztályok tagjai szórakozhattak, idén újra hangos lesz dolgozóink ezreinek ünnepi jókedvétől. A járás tíz szövetkezetének lacikonyhái ízes falatokkal, disznótoros ebéddel és vacsorával lakatják jól az éhes vendégeket; a halászlét, csípős halpaprikást kedvelök is megkaphatják a kitűnő borkorcsolyát a garamparti halászcsárdában, mert lesz bőven a torkok öblögetésére hűsítő ital, jófajta szőlőnedú. És ha majd az égen felragyognak nyári derűvel a csillagok és véget ér a csoportok bemutatkozása, három helyen megszólal a zene, hogy mosolyt iakasszon a tánc. A dal és tánc ünnepének ez a végső akkordja, a vidám népmulatság méltó befejezése lesz az ünnepnek: meghirdeti a testvéri összefogást, békés életünk örömét. Forró sikert dalosainknak, táncosainknak és szívet-lelket gyönyörködtető szórakozást a nézők ezreinek! \ szép falu Az elmúlt esztendőkben úgyszólván minden Csemadok csoportunk jelesen részt vett a falvaink és városaink szépítésé érdekében indított akcióban. A verseny folyamán dolgozó népünk számos művelődési ház építésénét vette ki részét, segített kopár területek parkosításában, utak építésénél, köz-és magánépületek kifejtésénél, kerteklétesítésénél, levezető csatornák kiásásánál. Csoportjaink hasznos, önzetlen munkáját a Nemzeti Front Központi Bizottsága magasra értékelte és tavaly az értékelésnél a Nemzeti Frontba tömörült szervezetek közt a negyedik helyen tüntetett ki bennünket. Ez a kitüntetés kötelez és egyúttal arra is int, hogy ebben a munkában korántsem állhatunk meg, ellenkezőleg még nagyobb aktivitást, még önzetlenebb tevékenységet kell kifejtenünk. A járási nemzeti bizottságok illetékes szakosztályai már kidolgozták az idei szépítési munkálatok terveit, az egyes községek tudomást szerezhettek a rájuk váró feladatokról, és most rajtunk a sor, hogy ezek a tervek ne maradjanak csak papíron, hanem teljes egészükben valóra is váljanak. Ügy hisszük, igen helyénvaló volna, ha a déli járásokban a Csemadok csoport iai járnának elöl jó példával, vállalnák a munkák feletti védnökséget, ezzel is bizonyságot adva, hogy ez » szépítési akció elsősorban a mi javunkat, egészségünket, szebb életünket szolgálja. Minden csoport maga ítélheti meg a legjobban, miféle munkát tudna a falu város szépítési verseny keretében a leghasznosabban elvégezni. Lesz falu, ahol a művelődési ház építése vagy rendbehozása bizonyul elsőrendű feladatnak, másutt egy park létesítése, egy emlékmii karbantartása kér elsőbbséget, vagy egy bekötő út építése, községi út javítása igényel segítő ker zeket. Tavasz kezdetén falusi dolgozó aszszonyaink mésszel, festékkel és meszeiével megkezdik a házak csinosítását. Dicséretes dolog, ám ez csak a szépítés eleje. Sokkal több kell ennél, és erre talán nem is szükséges sok szót vesztegetnünk, hiszen kézenfekvő, hogy nem árt, ha több árnyat adó fa kerül az utak mellé, a házak elé, több virágágy nemcsak az előkertekbe, hanem mindenüvé, ahol erre akad nagyobb tér. Ne legyen tavasztól késő őszig kopár helye falcainknak, akol nyaranta csak gyűl a por, ősszel és tavasszal pedig kerékmarasztaló a ragályt terjesztő sár. Ilyen szépítgetésre brigádot szervezni, magában a munkában részt venni, hasznos, gyümölcsöt hozó cselekedet. A szép szocialista falu megteremtése — ez legyen fiatalnak és öregnek egyaránt álma, könnyen megvalósítható vágya. Azt akarjuk és hirdetjük, hogy tűnjön el a város és falu közti különbség. Nos, ez a szépítési akció is egy újabb lépést jelent a falu kulturáltabbá tételéhez, ahhoz, hogy fiatalságunk jól érezze magát otthonában, találjon benne legalább annyi szépet, mint ami szépet a város mutat. Faluban ehhez maga a természet is nagyban hozzájárul, csak tudni kell, hol kell a természet segítségére lenni, hogy szépsége teljében megragyoghasson. A Csemadok Központi Bizottságának elnöksége most májusban versenyt hirdetett helyi csoportjaink közt a falu-város szépítési akció keretében. 8000 koronával tünteti ki az első helyezettet, további kettő, illetve egyezer koronával a második és harmadik helyen jelöltet, és elismerő oklevelet kapnak a IV., V. és a VI. díj helyezettjei. Mint minden verseny, bizonyára ez is ösztönzően hat majd, megélénkíti a munkát és növeli a kezdeményező kedvet. Ám úgy hisszük, hogy az anyagi jutalmazással egyenértékű már az a puszta tudat, hogy célravezető, hasznos tettről van szó, melynek gyümölcsét hamar learathatjuk és élvezhetjük. Ösztönözzön az a tudat, hogy az újabb értékelésnél szervezetünk az eddiginél jobb helyezést érhessen el. * O