A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-22 / 25. szám

Külpolitikai összefoglaló SVÉDORSZÁGBAN június 2-án választások voltak. A 231 mandátumért öt párt versengett. A választások tulajdonképpen csak 1960-ban lettel; volna esedékesek, ha a képviselőház ápriliis végén nem szavazta volna le a szociáldemokraták és parasztpártiak koalícióját. A kormány a nyugdíjtörvény miatt bukott meg. Míg a szociáldemokraták azt követelték, hogy a nyugdíjilletékek a munkaadókat terheljék, a parasztpártiak és a konzervatívok az alkalmazottakra próbálták hárítani a nyugdíj-hozzájárulásokat. Érdekes, hogv külpolitikai tekintetben nem mutatkoztak a pártok közt élesebb ellentétek. Valamennyien a semlegesség hívei: az atomfegyverkezés tekintetében két évre elodázták a döntést. A kormány bukásának tehát tisztán belpolitikai okai bukásának tehát tisztán belpolitikai okai voltak. A választások megerősítették a szociáldemokratákat, akik 106 mandátum helyett 112-t szereztek. Győzelmüket nem kis mértékben a ,kommunistáknak köszönhették, akik 11 választókerületben lemondtak a jelöltetésről, hogy megakadályozzák a baloldali szavazatok szétforgácsolását. Minthogy a kommunisták 5 mandátumot, kaptak, a baloldal 117 képviselőt küld a parlamentbe, míq a polgári pártok szavazatveszteségeik következtében csak 114 mandátummal rendelkeznek. A szociáldemokratáknak tehát már nem kell polgári párttal szövetkezniük. A kommunisták támogatása biztosítja számukra a dolgozók érdekeit szolgáló törvényjavaslat megszavazását, főleg a 50 millió font beruházást igénylő közmunkák jóváhagyását, melyek mintegy 50 000 munkanélkülinek biztosítanak kenyeret. * * * A Német Szövetségi Köztársaság kormánya, mint a jelek mutatják, rendületlenül kitart az atomfegyverkezés mellett. Az USA rövidesen újabb rakétafegyverekkel ellátott egységeket helyez el a NSZK déli részén. Nyugat-Németország kormánya vajmi keveset törődik a nép titakozásával, a már meqindított népszavazással, melynek eddigi eredményei világosan mutatják, hogy a széles néprétegek túlnyomó része ellenzi az atomfegyverkezést. Adenauerék mégis kiépíttetik a rakétakilövő helyek hálózatát. E sietség nem utolsó sorban abban leli magyarázatát, hogy az Adenauer-családot nagyon is közelről érdekli az atomfegyverkezéssel kapcsolatos üzlet. Dr. Max Adenauer. a nyugatnémet kancellár fa az atomminisztérium államtitkára lesz, unokaöccse, Kurt Adenauer pedig a bonni hadügyminisztériumhoz tartozó állami iparigazgatóságnál tölt be ügyvezető-igazgatói állást. A kancellár másik fia, ifj. Konrád Adenauer ugyancsak „biztos révbe" került. Ő is vezető oosztot foglal el az atomfegvverkezési szakmában. Van tehát a kancellárnak miért kardoskodnia! Legalábbis úgy hiszi ... * * * A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov üzenetet küldött az USA elnökének, Dwight Eisenhowernek, melyben a kultúra, technika és iskolaügy terén már megkötött és biztató kilátásokkal kecsegtető egyezmények után javasolja, hogy a két ország fejlessze ki kereskedelmi kapcsolatait is. Hruscsov elvtárs üzenetében rámutat arra, hogy az USA az egyetlen nagyhatalom, melyek nincsen kereskedelmi szerződése a Szovjetunióval, *s hogy n két ország közötti árucsere jelentéktelen, távolról sem felel meg a lehetőségeknek. Mint tudjuk, iz Egyesült Államok a második világháború után kereskedelmi zárlattal és diszkriminációi- intézkedésekkel akarta gazdaságilag megtörni a Szovjetuniót. Ez a politika azonban sem a Szovjetunióval, sem a népi demokratikus országokkal szemben nem vált be. Mind az USA-nak, mind szövetségeseinek csak kárt okozott. A szocializmus táborának országai sikeresen fejlesztették gazdaságukat, míg Nyugaton az éveken át tartó konjunktúra után bizonyos megtorpanás mutatkozik: magában az USA-ban komoly hanyatlás következett be. Ezzel magyaráztató, hogy az Egyesült Államok tekintélyes gazdasági csoportjai ma már nem vetik el a kereskedelmi kapcsolatok kifejlesztésének gondolatát, -'s a kormánykörök sem emlegetik a „propagandafogás" szólamát. Az USA kormánya fontolóra veszi N. Sz. Hruscsov üzenetét. Végre is a kereskedelmi kapcsolatok élénkítése mindkét félre igen haísznos volna. A Szovjetunió gazdasági fejlettségének mai magas fokán jelentős rendeléseket adhatna egész gyárberendezésekre, a műanyag-gyártás terén igényba vehetné amerikai szakértők műszaki segítségét stb.; másrészt mangánt, krómot, platinát, azbesztet, fát, különféle vegyi termékeket és Islok más egyebet szállíthatna. Minthogy az Egyesült Államok termelési kapacitása főleg az acél- és gépiparban, távolról sincs kihasználva, s ma hat millió amerikai teljes vagy részleges munkanélküliség á'dozata, a Szovjetunió javaslatának elfogadás lényegesen enyhíthetne a helyzeten, ugyanakkor természetesen hozzájáru'na a Szovjetunió hatalmas ipari fejlődésének meggyorsításához. Az amerikai-szovjet kereskedelmi kapcsolatok kifejlesztése — mint N. Sz. Hruscsov üzenetében hangsúlyozta — elősegítené az egész nemzetközi árucserét is, és jó példaként Szolgálna a többi országok közötti kereskedelmi, illetve gazdasági kapcsolatok normalizálására. Néhány szó a szocialista erfcö'csrol Lapunk hasábjain már többször érintettük a szocialista nevelés kérdését. Nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy a szocializmus zi a levegőt... Menj, fiam, nyújts segédkezet a nagytakarításhoí..." Szabó Béla könyve dokumentációs regény, és mint minden dokumentációnak, amely átélt szenvedések tükrében születik, vannak hibái is: önmarcangoló tépelődései néha arra késztetik, hogv nem elsődleges jelentőségű részleteknél a mondanivaló egyöntetűségének rovására is elidőzgessen, túlzott ön-analízisei, gondolat-boncolgatásai néhol csökkentik a cselekedetek és események meggyőző erejét, hátráltatják a felismerés gyors felvillanásait, túlzott pontosságra törekvése helyenkint disszonánsán ható nyelvi vonatkozású naturalizmusra készteti. Mindezek ellenére azonban eszmei mondanivalója, eseménytárgyalása, gonddal ötvözött, szép magyar nyelve, színes és emellett művészien tárgyilagos epikai rutinja, írói művészete Szabó Béla legújabb regénvét a szlovákiai magyar próza egyik legkiemelkedőbb írásává teszik. RÄCZ OLIVÉR felépítése nemcsak abban áll, hogy különböző formában köztulajdonban vesszük a termelő eszközöket és rohamosan továbbfejlesztjük a termelést, hanem abban is, hogy átalakítjuk dolgozóink tudatát és érzelmi világát. Gyakorlati munkánkat csal; akkor koronázhatja teljes siker, ha a társadalomhoz való viszonyunkat, magatartásunkat szocialista erkölcs hatja át. Irodalmunk még távolról sem dolgozta fel a szocialista, illetve kommunista erkölcs hatalmas problémakörét; még nem adott propagandistáink, tanítóink, tanáraink és egyébb kultúrmunkásaink kezébe elegendő számban oly müveket, melyek hatékony segítséget nyújthatnának ifjúságunk és általában dolgozóink nevelésében. Pedig most, hogy a XI. pártkongresszus a szocializmus építésének betetőzését tűzi ki közvetlen feladatként, a szocialista nevelés és erkölcs problémainak feldolgozása igen időszerűvé válik. Csábító e témakör, ugyanakkor azonban naqyon igényes. Mert talán sehol sem oly szüséges a szuggesztív, meggyőző ábrázolás és okfejtés, mint éppen ezen a téren. A kommunista erkölcs népszerűsítése nem tűrhet-' meg a közhelyeket, a deklaratív frázisokat, az üres általánosításokat. A szocialista erkölcs szükségéről, magasabbrendűségéről csalk akkor győzhetjük meg az olvasókat, ha azt a gyakorlatban, a való életben meqragadó példákon keresztül tudjuk érzékeltetni. Nem érne célt olyan szerző, aki megelégedne a szocialista öntudat, szocialista hazafiság, elvtársiasság és a nemzetközi szolidaritás hangoztatásával, aki csak dicsőítené a szerénységet, a kulturált emberhez méltó viselkedést és nem mutatna rá, a kommunista erkölds elveinek gyökereire, a kizsákmányolás minden formája ellen folytatott harcra, a szocialista termelöviszonyokra, az építés nehézségeit hősiesen leküzdő dolgozókra stb. Minden társadalom uralkodó osztályának megvan a maga erkölcse. Az emberiség történelmében a szocializmus ez első társadalmi rendszer, melyben nincs tere akizsákmányolásnak, és ahol kialakulnak az osztálynélküli kommunista társadalmi rend létrejövetelének feltételei. Világos, hogy a szocializmust építő népi demokrácia erkölcse egészen más, mint a kapitalizmusé, ami azonban nem jelenti azt, hogy minden tekintetben ellentétes vele. A tiszteletlenség, a durvaság a kapitalista erkölcsnek sem szerves tartozéka, a polgári társadalmi rend törvényei is tiltják a lopást stb. Ámde mit ér e tilalom, mikor a kapitalizmus szentesíti a kizsákmányolást, s ígv a gyakorlatban lábbal tiporja fennen hirdetett erkölcsét. Nem -mondható, hogy a szocializmus építéisének mai szakaszában már teljesen kivesztek volna a kapitalizmus egyes viszszataszító jelenségei, de a további építés folvamán fokozatosan ki kell hogy vesszenek a kapitalizmus átkos maradványai Persze ez nem történhetik meg automatikusan. Az úi ember formálásánál egyre nagyobb munka vár ideológusainkra, főleg a nevelés mukáisaira. akik nem érhetik be azzal, hogy rámutatnak a visszáságokra, hanem fel kell tárniuk az erkölcsi lázasságok okait és meg kell mutatniuk, miképp küzdjünk ellenük. Mindezen túl igen fontos az alkotó munka erkölcsi oldalának kidomborítása. íróinkra, művészeinkre, propagandistáinkra vár a feladat, hogy érzékeltessék a termelő munka varázsát, a jól végzett feladat nyomán érz'tt életörömet, a szocialista szolidaritásból és kölcsönös önzetlen segítségből fakadt biztató sikereket. — SZIRT — * O