A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-15 / 24. szám

75 eoes A CEMENT szerzője Fjodor Va ailjevics Gladkov egyike azok­nak a szovjet íróknak, akik a munkás­osztály oldalán eljutottak a forradalmi igazság tudatosításáig, és akik kezdettől fogva bekapcsolódtak a forradalmi mozga­lomba, majd az úi társadalom építésébe. Mivel életük a munkásosztály sorsával forrt össze, életerős, lüktető szocialista műveket tudtak alkotni. Földmunkás családban született 1883. június 20-án Csernavka faluban. Szülei tönkrementek. 1832-ben Asztrahányba köl­töztek, és a vidék halfeldolgozó üzemeiben napszámmal tengették életüket. Az ifjú Gladkov a foglalkozások egész sorát vál­togatta: volt gyógyszertári kifutó, nyom­dai szedő stb. Sorsa ebben Gorkijéhoz ha­sonlított, aki élete 'végéig döntően befo­lyásolta a fiata! író művészi fejlődését. 1900-ben jelentkezett első irodalmi zsen­gé ével, A fény felé című elbeszéléssel. Hányatott ifjúkori életének tapasztalatait és benyomásait dolgozta fel benne épp úgy, mint a Tömegben című* másik elbeszélésé­ben, mely felkeltette Gorkij érdeklődését. Ettől kezdve Gorkij állandó pártfogója lett a kezdő írónak, atyai tanácsokkal lát­ta el, és személyes baráti kapcsolatokat tartott fenn vele. Gladkov 1905-ben belépett a bolsevik pártba. Mint hivatásos forradalmárt 1906-ban Szibériába száműzték. Forradalmi lel­kületét. azonban a kényszermunka sem tud­ta megtörni. Itt írta meg Hárman egy sárkunyhóban című elbeszélését, «melyben a száműzött munkások hősies alakjait raj­zolta meg. Gladkov írói pályafutásának politikai jelentőségét emeli az a tény, hogy a pol­gárháború és az intervenció után az első szovjet írók egyikeként' örökíti meg bátor tollával a nemzetgazdaság helyreállításának korszakát. Részt vett a novorosszijszki ce­mentgyár újjáépítésében és a munkások körében észlelt megfigyeléseit, gazdag élet­tapasztalait a Cement című, világhírű re­gényében dolgozta fel. Műve az új társa­dalom szocialista emberének áldozatokat követelő munkáját, a szocialista alkotás hősöket szülő erejét örökíti meg. A re­gény a maguk meztelen valóságában tárja fel az akkori idők rendkívül nehéz viszo­nyait, a polgárháborút követő gazdasági bomlás időszakát, a felszabadult proletár hősies kitartását. Az újtípusú, öntudatos szocialista embert a regény fő hőse, Gleb Csumalov személyesíti meg, aki a frontról hazatérve a szocialista újjáépítés élére áll. Csumalov és a kommunisták képviselik a párt politikáját, melyet a munkások tö­megeivel fenntartott szoros kapcsolatuk ré­vén valósítanak meg. A régény ugyanekkor bemutatja az árulókat is, akik báránybőr­be bújt farkasként a munkások között jár­nak s minden lehető alkalommal ártanak, elárulják a munkások ügyét. É'etük nyerseségében, idealizálás nélkül rajzolja meg az éhező munkásokat. Éber­ségre és kitartásra ösztönöz. Az ötéves tervek alkotó munkájának eredményeit, a szovjet nép hősies erőfe­szítéseit ábrázolja az Energia című regénye. Gladkov öt évig élt a dnyepri vízierőmű építkezésén. Évek tapasztalatait és kon­krét tényeit dolgozta fel művészien regé­nyében. Üj helyzetben, a proletárdiktatúra megerősítésének viszonyai közepette mu­tatta meg a kommunista párt vezető sze­repét az országépítésben, ugyanakkor azon­ban a szovjet haza ellenségeinek egyre körmönfontabb módszereire is rámutat. A Nagy Honvédő Háború éveiben karco­latokban és kisebb elbeszélésekben lelkesíti a harcosokat és a hátország lakóit; emlé­ket állít a szovjet emberek szocialista ha­zaszer' '.etének, melynek lángja a nagy megpróbáltatás napjaiban oly magasra csapott (Eskü). F. V. Gladkov a kitűnő tollú szovjet író művészetével több mint fél százada az igazságot szolgálja. Önéletrajz-regényeiben megmutatta a munkásosztály fiának küsz­ködését, útkeresését, az új szocialista tár­sadalom tagjává születését. A szovjet nép kedvelt írója, mert együtt él problémáival, együtt örül egyre nagyobb sikereinek. Nézzünk a dolgok mélyére A Hét 19. számának 10. oldalán — La­punk az olvasók kritikájának tükrében — című beszámolóban a következőket olvas­tuk: „Szabó Imre tanfelügyelő egyes gyermekneveléssel foglalkozó cikkek hi­bás hangját kifogásolja. Sok az újszerű probléma a szocialista nevelésben, de eze­ket nem lehet frázissal elintézni. Az isko­lai nevelőmunka szempontjából fontosnak tartja A Hetet, s éppen ezért azt ajánl -ja, hof'v — ha nincsenek megfelelő kép­zettséggel rendelkező magyar nevelőink — eset és szlovák pedagógusoktól hoz­zon a lap értékes cikkeket." Nézzünk a dolgok mélyére, már csak azért is, mert hasonló nézetekkel már többször találkoztunk. A szocialista sajtó a dolgozók tulajdona, legjobb barátja. Márpedig az igaz barátság régi törvénye: ne nézzük el tétlenül barátunk botlásait. Igazítsuk, javítsuk ki tévedéseit. Ne hall­gassuk el némán „a gyermekneveléssel foglalkozó cikkek hibás hangját", mert ezzel tulajdonkéDpen tétlenül nézzük azt, hoqy hogyan romboljuk le az általunk épített épületet — legyen az éppenséggel kunyhó vagy akár palota. „A szocialista nevelésben sok az újsze­rű probléma, de ezeket frázissal nem le­het elintézni." Ez tökéletesen igaz. De hallgatással még úgysem. Vizsgáljuk meg hát a kérdést konkrét e.iyagon. Pártunk KB-a január 12-13-iki plená­ris ülése a csehszlovák szocialista haza­fiságra való nevelést állította oktatő-ne­velőmunkánk középpontjába. Már sokat be -széltünk e kérdésről különböző gyűléseken, tárgyaltunk a tantárgy bizottságok ülésein, írtunk különböző értékű cikkeket, de mind ez ideig még nem sikerült olyan for­mában állást foglalni, hogy az minden ne­velő számára elvileg is világossá tegye a csehszlovák szocialista hazafias nevelést és a gyakorlatban is biztos útmutatást adjon. Önmagába véve ugyanis nem elég a hazafiság jelentőségének kiemelése, ha nem tisztázzuk a szocialista hazafiság tartalmát. De részünkre, csehszlovákiai magyar dolgozók részére ki fogalmazhat­ja meq legpontosabban a csehszlovák szo­cialista hazafiság tartalmát? Ki adhat részünkre legbiztosabb útmutatást? Azt hiszem, mi magunk. Mert ki ismerné job­ban nálunk saját problémáinkat? Tudom, kényelmesebb „kívülről" várni a segít­séget. Ez igaz, de még nem elég. Fel kell használnunk minden segítséget, élnünk kell vele, mert végső fokon csak mi tJ-dunk segíteni önmagunkon. A csehszlová­kiai magyar iskolaügy sajátos kérdéseit helyettünk senki más nem oldja és nem oldhatja meg. Mik azok a speciális kérdések, melye­ket elsősorban saját erőnkből kell meg­oldanunk? A magyar, szlovák és orosz nyelv tanítása, a zenei, a képzőművészeti nevelés és a történelemtanítás. E tan­tárgyakban a csehszlovák szocialista haza­fiságra valő nevelés — ezek azok a prob­lémák, melyeknek megoldása a szlovákiai magyar iskolaügy létkérdése. E kérdésekre senki más nem adhat nekünk biztos vá­laszt, csak az a néhány száz magyar ta­nító, aki nao mint nap foglalkozik, bir­kózik e problémákkal. Nem érthetünk egyet azzal a pesszi­misztikus felfogássá', hogy nincsenek megfelelő képzettségqeí rendelkező ma­gyar pedagógusaink. Tanítóságunk az el­múlt tíz év alatt a pedagógia történetében soha, sehol nem tapasztalható lelkesedés­sel teremtette meq a szlovákiai magyar iskolaügyet. Vannak még hibák. Ezeknek leküzdéséhez azonban minden lehetősé­günk megvan. Sokat, nagyon sokat se­gíthet ezen a téren a szlovákiai magyar sajtó. Kérünk az iskolai nevélőmunka ré­szére állandó rovatot valamely magyar nyelvű lapban, hiszen az iskola a szlová­kiai magyar kultúra legerősebb bástyája. Talán lesznek olyanok, akik gondjaikon mosolyognak, esetleg olyanok is, akik bosszankodnak; problémáinkat túlságo­san egyszerűnek fogják találni. Azoban , látszólag bármily „egyszerű" is, számunkra az iskolaügy országos probléma. Sok az újszerű kérdés a szocialista nevelésben, s ezeket nem tudjuk egyik napról a má­sikra végérvényesen megoldani. Azonban, ha a szlovákiai magyar nevelők bizalom­mal fordulnak írásaikkal, kérdéseikkel a sajtóhoz, eoy-egv lépéssel mindig köze­lebb jutunk a megoldáshoz. S ez is ered­mény! A fent elmondottakban sok a vitatható, de abban azt hiszem mindenki egyetért velünk, hogy ha tíz évvel ezelőtt azt mondtuk volna, hegy nincsenek megfelelő képzettséggel rendelkező nevelőink, nem nyíltak volna meq a magyar gyermekek eiőtt a magyar tannyelvű iskolák kapui. Népű demokratikus rendszerűre adta le­hetőségeink, a kommunistákat jellemző forradalmi opttmjzmus azonban csodá­kat művelt. Ma már mindenütt vannak is­koláink, vannak tanítóink. A mennyiségi fejlődés után most a minőségi fejlődés területén kell csodákat művelnünk. MÖZS1 FERENC 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom