A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-01 / 22. szám

Iskolai matiné az Új Színpadon Április utolsó vasárnapján ürömteli találkozó színhe­lye volt a bratislavai Oj Színpad. A szinte hagyomá­nyossá váló iskolai matiné keretében a Zoch utcai ti­zenegyéves magyar iskola növendékei más iskolák ta­nulóival karöltve mutatták be gondosan begyakorolt mű­sorukat. Akárcsak a már néhány éve megismétlődő is­kolai matinék, a mostani is szívesen látott esemény volt a magyar közönség körében. A műsort rendező iskola szülői tanácsa bizonyságot kívánt nyújtani arról, hogy az itteni kulturális hagyo­mányok ifjú és tehetséges folytatókra találtak, akikről még sokszor fogunk hallani. A szereplők tavaszi csokorként nyújtották át ezt a műsort, amelynek az volt a küldetése, hogy kellemessé tegye a pihenés óráit és szórakoztasson. A szereplök zö­me hibátlanul oldotta meg feladatát, bizonyította be rátermettségét. Hiba lenne, ha a csupaszív szereplök közül néhányat kiemelnénk. Mindannyian kiérdemelték a hálás közönség lelkes elismerését. Noha a műsort figyelemmel kísérve sem találtunk vezérvonalra, csoportosított mondanivalóra, a lelkes sze­replőgárda és a pergő összekötőszöveg jóvoltából a mű­sorszámok nagy része megtalálta a szivekhez vezető utat. Dicséret illeti a szereplőkön kívül mindazokat, akik az előkészületek' során időt és fáradságot nem kímélve foglalkoztak ezzel a lelkes gárdával. Egy megszívlelendő tanáccsal szeretnénk szolgálni a rendezőknek: a következő matinét mái& más beosz­tásban mutassák be a közönségnek. Az alsóbb osztá­lyok tanulói lépjenek fel gyermekelőadás keretében, míg az eddigi matinékhoz hasonló alkalmakkor kizárólag a felsőbb osztályok tanulói szerepeljenek a főiskolások közreműködésével. Ez a megoldás biztosítaná a színvo­nal emelkedését s a szórakozáson túl még magasabb­rendű művészi élménnyel is tudna szolgálni. Ez a fellépés is biztató ígérete annak, hogy az idő­szerűbb mondanivaló és a kiforrottabb részletkidolgozás kielégíti a közönség növekvő igényeit. ZALA JÖZSEF Carmen Cereceda (Chile) illusztrációja Nézzétek meg ezt a rajzot, gyerekek. Egy chilei édesanya szo­rítja téltön karjaiba kicsinyét. Minden édesanya egyformán szereti a gyermekét és azt akarja, hogy békében, boldogan él­jen. Gondoljatok erre ti is szép ünnepeteken. Szeressétek na­gyon édesanyátokat és a békét. Huncut Hali Azt hiszem, minden huncut kislányt a világon Katinak hív­nak. Vagy talán csak én ismerek csupa huncut Katicát? Az egyik Kati, akiről most éppen írni akarok, már külsejé­ben is pajkos kis jelenség. Nagy, dióbarna szeméből ezer ör­dög jókedve szikrázik, fitos kis orra hegyén pedig mintha va­lami huncutság leselkedne. Egyszer ez a fitos kis Katica nagyot és merészet gondolt. Már néhány napja figyeltük őt, amint hosszas tanácskozásokat foly­tatott a falra erősített, földig érő tükörrel. Ugyan miért nézegeti magát annyit ez a kis vakarcs? — gon­dolta magában a mamája. Nos, egy napon ez is kiderült. A huncut kis Kató előkereste a fiókos szekrényből a nagyollőt és a tükör elé térdepelve — nyissz — egy nyisszantással jókora darabon belenylrt szépen hátrasimított és a feje búbján masliba kötött hosszú hajába. Müvével, úgy látszik, meg lehetett elégedve, mert egy csep­pet sem sajnálkozott a földre hulló dús. gesztenyeszínű haj­tincs láttán. Meglepetés csak akkor érte, amikor az édesanyja elé ke­rült. — Katica, m't tettél! — kiáltott fel a mamája megdöbbenve. — Hogy tudtad magad így elcsúfítani?! Kati értetlenül nézte a mamáját és az előre megfontolt cse­lekedet biztonságával válaszolta: — De anyu. Hát nem látod, milyen szép. vagyok most? Hi­szen frufrut nyírtam magamnak! Kati perSze türelmetlenül várta, hogy apunak és iskolás test­vérkéjének is elbüszkéikedjen az új frizurával. Milyen nacy volt a csalódása, amikor nekik sem tetszett. — Nincs mit tenni, Katit kopaszra nyíratjuk, hogy egyenle­tesen nőjön <i az új haja — jelentette ki apu. Kati rémülten nézett egyikről a másikra. Csepp szája reszketni kezdett. Elvörösödött egészen a fitos orrocskája hegyéig. Aztán sarkon fordult és kirohaint a konyhából. A könnyei csak cinkostársa, a földig érő tükör előtt indultak meg. A sűrű fátyolon át nézte magát a tükörben, és igy szólt a rá visszanéző kislányhoz: — Hát láttál már te olyan apát, aki a saját lányát csúffá akarja tenni? • _ G. 0. t0N T3tíK A GY£R/H£*.,- f, O 3 x & & ^ | ^ZfTKOZi GYERAAEKN^0 OSVÄT ERZSÉBET: A legszebb szem Rügyelbontó bokrok alatt meghúzódott egy kis ravasz tavasztündér, és suttyomban kileste, négy pöttöm gyerek vajon kiről, miről cseveg? Arról beszélt a négy csöppség, egyik szőke, másik szőkébb, milyen is a legszebb szem. Kitaláljátok vagy sem? Tibinek a kék szem tetszik, Balázsnak a barna. Zsóka meg a legszebb szemnek a feketét tartja. Parázs vita támad köztük, majd hogy összevesznek. Kék szalagos kis Katica teremt köztük rendet. A nevető szem a legszebb, állítja a lányka. El is ámul nagyon ezen mind a három társa. Kipirulva kérdi Kata, miért csodálkoztok? Hát nem anyánk szeme legszebb, mikor ránk mosolyog? 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom