A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-25 / 21. szám

Párkány, május 3-án este Párkányban, a kultúrcentrumtól messzeesö dunaparti kisvárosban mutatkozott be új műsorával a CSiSZ szlovákiai KB mellett működő félhivatásos népi tánc- és énekegyüttes. Ifjú Szivek — így hirdeti a feltűnést kerülő plakát. így kínálja magát szerényen és magakellető fitogtatás nélkül. A járási művelődési otthon nagyterme csakhamar megtelt, csak hátul vár néhány üres széksor. Ki-ki elfoglalja helyét, szerényen és tülekedés nélkül. Várunk valamit, nem robbanó sikert, valami ben­sőségeset, szépet, meghatót. Az együttes elnevezése önzetlen, tiszta lelkesedésre utal. Mikor fellebben a függöny két szárnya s megpillan­tom a népviseletbe bújtatott fiatalokat, már tudom, ezekben nem lehet csalatkozni. Valami azt súgja, ezek többet tudnak adni és többet adnak egy élvezetes műsornál. Önmagukat, fiatal szivüket, pihenő­óréikat, lelkesedésüket áldozzék. Műsorukat Liszt Ferenc Ünnepi dala nyitja meg, aztán a Munkás­induló következik. Teljesítményük mintha nem felelne meg a várako­zásnak, mégsem szűnik a szelíd varázs, mely teljesen megejti az em­ber szivét. A táncegyüttes száma, a MartosI pillikézés már mosolyt csal az arcokra. A csiszolt, könnyed, mégis fegyelmezett mozdulatok meglepetésként hatnak. Tetszést aratnak koreográfiai hibái ellenére". A falusi fiatalok vasárnap déluténi hangulatát közvetítő egyszerű táncot verbunkos motívumok zavarják meg. A Bartók Béla gyűjtötte négy szlovák népdallal az énekkar, úgy érzem, művészi magaslatra emel­kedik. A szólóénekesek is sikert aratnak. A Nyitra vidéki farsangi nép­szokás, a sárdo bemutatása még Inkább fokozza a közönség tetszését. A varázslatot a figyelmet kikapcsoló szünet sem törte meg. Két megkapó énekszám után a táncegyüttes drámai feszültségű táncképet mutat be a szilicei pásztorok életéből. A számadó juhász a bojtárt kedvesével való enyelgés közben lepi meg. Haragra gerjed, mert a farkas megdézsmálta a nyájat, s porig alázza őt a leány előtt. A boj­tár, hogy férfiasságát, bátorságát bebizonyítsa, nekilódul a hegynek és megöli a farkast. Társai segítenek neki, s visszatérve örömtáncot lejtenek a síkeres vadászat után. A tánckép balettszerű mesterkélt­séggel hat, olykor zavarosan tolmácsolja mondanivalóját. A bojtár megalázottságát, büszkeségével való vívódását a szerző, Német L. hi­bájából, bonyolultsága miatt szinte lehetetlen világosan tolmácsolni, a táncosok minden készsége és tehetsége ellenére. Rajter Lajos Népdalcsokrával az énekkar művészi sikert arat. Üjabb szólóének, és a zenekar Verbunkosa után a Szálkái lakodalmas zárja le a műsort. A menyasszony búcsúztatásét, a lakodalmas nép nekiindu­lását meggyőzően tolmácsolja az együttes. Ám a táncosok tömeges fel­vonultatása statisztáló merevségükkel súlytalanul, funkció nélkül tapad a lakodalmas mondanivalójához. A közönség a függöny lehulláséig hálás tapssal jutalmazza a fiatalok önfeláldozó munkáját. Megérezte, meglátta az egész lényüket étsugárzó hivatástudatot, ezt a nagyszerű potenciális adottságot, melynek birto­kában az együttes az indulás hibéi ellenére, reményeket beváltó fejlő­désnek indulhat. Az Ifjú Szivek kétségtelenül megkapta azt az Irányító törzset, mely az indítás nagy munkáját elvégezte, bér ez olyan időben történt, ami­kor a hasonló együttesek konzervativizmusa már nyilvánvalóvá vált. Bármilyen szépek és meghatók ezek a dalok, ezek a táncok, a népi motívumok megőrzésénél, felevenltésénél nem értünk el többet velük. A koreográfia mesterkéltsége, olykor szakszerűtlensége lerontja hite­lességüket, máskor hamis népieskedő romantikába csapnak át. Ak&rhogy 1s tekintjük a dolgot, ez a műsor is egy letűnt, vissza­hozhatatlan népi világ szellemiségét tükrözi, s a megőrzés és átmen­tés funkciójánál egyebet nem teljesít. Ilyen körülmények között a be­cses népi motívumok alkalmazása táncban, dalban, zenében a jövőben tartalmatlan formalizmushoz, őncélúsighoz vezethet. Ezeknek a motívumoknak öncélú alkalmazásán, megőrzésén túlmenően eszmei telítettségre, szocialista életünket szolgáló céltudatosságra van szükség. Ehhez nem elég a hivatástudat és munkakészség, alkotók kellenek. A múlt század nagy társadalmi átalakulásait kísérő irodalmi fejlő­déssel analogikus folyamatra gondolok. Népköltészetünk hagyományai­nak már részleges feltárása is nemzeti irodalmunk megihletőjévé vált. Petőfi Sándor, Arany János költeményeiben a népi motívumok és vers­elemek alkalmazása hatásos eszközzé nemesedett a forradalmi átala­kulások és eszmeáramlatok szolgálatiban. Most az indító tény utén fel kell mérni a jövő lehetőségeit. A kitartó munka, hozzáértés és hivatástudat kétségtelen bizonyítéka! után az Irényltó törzsön múlik, miként kamatoztatja ezt a drága tőkét, s tud-e alkotó módon tovébb menni a megkezdett úton. Ha igen, az Ifjú Szívek , hivatástudata is teljes értelmet és tartalmat nyerhet. —it— Az együttes énekkara Szálkai lakodalmas Martosi pillikézés

Next

/
Oldalképek
Tartalom