A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-25 / 21. szám
Párkány, május 3-án este Párkányban, a kultúrcentrumtól messzeesö dunaparti kisvárosban mutatkozott be új műsorával a CSiSZ szlovákiai KB mellett működő félhivatásos népi tánc- és énekegyüttes. Ifjú Szivek — így hirdeti a feltűnést kerülő plakát. így kínálja magát szerényen és magakellető fitogtatás nélkül. A járási művelődési otthon nagyterme csakhamar megtelt, csak hátul vár néhány üres széksor. Ki-ki elfoglalja helyét, szerényen és tülekedés nélkül. Várunk valamit, nem robbanó sikert, valami bensőségeset, szépet, meghatót. Az együttes elnevezése önzetlen, tiszta lelkesedésre utal. Mikor fellebben a függöny két szárnya s megpillantom a népviseletbe bújtatott fiatalokat, már tudom, ezekben nem lehet csalatkozni. Valami azt súgja, ezek többet tudnak adni és többet adnak egy élvezetes műsornál. Önmagukat, fiatal szivüket, pihenőóréikat, lelkesedésüket áldozzék. Műsorukat Liszt Ferenc Ünnepi dala nyitja meg, aztán a Munkásinduló következik. Teljesítményük mintha nem felelne meg a várakozásnak, mégsem szűnik a szelíd varázs, mely teljesen megejti az ember szivét. A táncegyüttes száma, a MartosI pillikézés már mosolyt csal az arcokra. A csiszolt, könnyed, mégis fegyelmezett mozdulatok meglepetésként hatnak. Tetszést aratnak koreográfiai hibái ellenére". A falusi fiatalok vasárnap déluténi hangulatát közvetítő egyszerű táncot verbunkos motívumok zavarják meg. A Bartók Béla gyűjtötte négy szlovák népdallal az énekkar, úgy érzem, művészi magaslatra emelkedik. A szólóénekesek is sikert aratnak. A Nyitra vidéki farsangi népszokás, a sárdo bemutatása még Inkább fokozza a közönség tetszését. A varázslatot a figyelmet kikapcsoló szünet sem törte meg. Két megkapó énekszám után a táncegyüttes drámai feszültségű táncképet mutat be a szilicei pásztorok életéből. A számadó juhász a bojtárt kedvesével való enyelgés közben lepi meg. Haragra gerjed, mert a farkas megdézsmálta a nyájat, s porig alázza őt a leány előtt. A bojtár, hogy férfiasságát, bátorságát bebizonyítsa, nekilódul a hegynek és megöli a farkast. Társai segítenek neki, s visszatérve örömtáncot lejtenek a síkeres vadászat után. A tánckép balettszerű mesterkéltséggel hat, olykor zavarosan tolmácsolja mondanivalóját. A bojtár megalázottságát, büszkeségével való vívódását a szerző, Német L. hibájából, bonyolultsága miatt szinte lehetetlen világosan tolmácsolni, a táncosok minden készsége és tehetsége ellenére. Rajter Lajos Népdalcsokrával az énekkar művészi sikert arat. Üjabb szólóének, és a zenekar Verbunkosa után a Szálkái lakodalmas zárja le a műsort. A menyasszony búcsúztatásét, a lakodalmas nép nekiindulását meggyőzően tolmácsolja az együttes. Ám a táncosok tömeges felvonultatása statisztáló merevségükkel súlytalanul, funkció nélkül tapad a lakodalmas mondanivalójához. A közönség a függöny lehulláséig hálás tapssal jutalmazza a fiatalok önfeláldozó munkáját. Megérezte, meglátta az egész lényüket étsugárzó hivatástudatot, ezt a nagyszerű potenciális adottságot, melynek birtokában az együttes az indulás hibéi ellenére, reményeket beváltó fejlődésnek indulhat. Az Ifjú Szivek kétségtelenül megkapta azt az Irányító törzset, mely az indítás nagy munkáját elvégezte, bér ez olyan időben történt, amikor a hasonló együttesek konzervativizmusa már nyilvánvalóvá vált. Bármilyen szépek és meghatók ezek a dalok, ezek a táncok, a népi motívumok megőrzésénél, felevenltésénél nem értünk el többet velük. A koreográfia mesterkéltsége, olykor szakszerűtlensége lerontja hitelességüket, máskor hamis népieskedő romantikába csapnak át. Ak&rhogy 1s tekintjük a dolgot, ez a műsor is egy letűnt, visszahozhatatlan népi világ szellemiségét tükrözi, s a megőrzés és átmentés funkciójánál egyebet nem teljesít. Ilyen körülmények között a becses népi motívumok alkalmazása táncban, dalban, zenében a jövőben tartalmatlan formalizmushoz, őncélúsighoz vezethet. Ezeknek a motívumoknak öncélú alkalmazásán, megőrzésén túlmenően eszmei telítettségre, szocialista életünket szolgáló céltudatosságra van szükség. Ehhez nem elég a hivatástudat és munkakészség, alkotók kellenek. A múlt század nagy társadalmi átalakulásait kísérő irodalmi fejlődéssel analogikus folyamatra gondolok. Népköltészetünk hagyományainak már részleges feltárása is nemzeti irodalmunk megihletőjévé vált. Petőfi Sándor, Arany János költeményeiben a népi motívumok és verselemek alkalmazása hatásos eszközzé nemesedett a forradalmi átalakulások és eszmeáramlatok szolgálatiban. Most az indító tény utén fel kell mérni a jövő lehetőségeit. A kitartó munka, hozzáértés és hivatástudat kétségtelen bizonyítéka! után az Irényltó törzsön múlik, miként kamatoztatja ezt a drága tőkét, s tud-e alkotó módon tovébb menni a megkezdett úton. Ha igen, az Ifjú Szívek , hivatástudata is teljes értelmet és tartalmat nyerhet. —it— Az együttes énekkara Szálkai lakodalmas Martosi pillikézés