A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-25 / 21. szám

Verő János jSábi J3ib or oersei Traktoros volt Verő János, Sebők Andor a kocsmáros —; a szeszt, a bort bőven mérte —; János, János; be kár érte.,! Jó pénzt kapott, meg nem állta, betért János a kocsmába —; költi pénzét szeszre, borra, szórja, mintha lopta volna, úgy üli a bánat torát, segítenek a cimborák. Mikor immár jó este lett, csuklik hármat a bor mellett. Üröm gyűlt a pohár alján: „Emeleget az édesanyám ..." Csak nevetik a cimborák: „Üljük meg a bánat torát...'." Belépési nyilatkozat Szénát harap a rokkant mén, kérődzik még a kis tehén. A jászolba dőlt gazdájuk; fülel a csend s a patkánylyuk, míg a tücsök nyüvi halkan hangszerét a vályogfalban. Hogy jóllakott a rokkant mén, csak megszólal a kis tehén: „Az ember, ej, furcsa állat, megveti a vetett ágyat —, nem tehén ő, sem igásló! Hát ágyasház az istálló..?" Fölhorkan rá a rokkant mén: „Csak tehén vagy, te kis tehén! Ha nem érted, fogd be szádat, ne sértegesd a gazdádat! Gondja közt még az kellene, hogy bírálja a tehene ..!" Iszik, iszik Verő János, koccint vele a kocsmáros ... Mikor éjjelt üt az óra, rázörgetnek az ajtóra: „János, János, mi lel téged?', én vagyok a jeleséged....'" Káromkodik nagy mérgében: „Ha te vagy a jeleségem, takarodj el azonnyomba'...!" Sírva ment el az asszonyka, tovább iszik Verő János, koccint vele a kocsmáros, biztatják a jó cimborák —, úgy ülik a bánat torát... Hajnalt kiált már a kakas: „Andor bátya, ide hallgass!" Rázza, kelti Verő János: „Nyiss ajtót már! Hé, kocsmáros! Hosszúra nyúlt az áldomás —, merre van a gépállomás ...?!" Meggen János jobbra, balra. Egyenesen ... erre... arra ... Ittas fővel ült nyeregbe, szántást tenni Kenderesre. Porzik az út János alatt, a világból is kiszalad, a világból az árokba, szántást tenni a pokolba.. s A jegenyén holló károg, vérrel patakzik az árok. Jaj! mi történt, mi van ottan..?, Verő János fekszik holtan ..! Seres Ádám Kiss Pál gazda okos ember, megfért jól az úristennel. Nem lopott ő, se nem rabolt, imádkozott, jó gazda volt. Meg is tollasodott szépen, fiadzott a pénz zsebében. Cselédje volt Seres Ádám, ott serdült jel a portáján. Rövid kolbász, hej vastag bot, vastagjával, be jóllakott....' Lába suta, háta görbe, csontját is tán összetörte. Emlegetni már mi haszna —, jelnevelte Kiss Pál gazäa. Mit tesz Isten, mit nem: lám-lám! Bíró lett a Seres Ádám. Bíró, elnök, vagy micsoda, szalad ide, fut amoda, mintha esze után járna Kiss Pál gazda portájára. Kiss Pál gazda él magának, híre van a portájának. Tollasodik újra szépen, fiadzik a pénz zsebében. Olykor csaknem könnye lered: „Csak hálás az Ádám gyerek..!' „Kerge voltai Seres Ádám, mi dolgod volt a portáján..?! Lábad suta, hátad görbe, csontod is tán összetörte." „Emlegetni már mi haszna . .? csak felnevelt Kiss Pál gazda..!" Rövid kolbász, hej vastag bot, vastagjával, be jóllakott! Most szégyenét viszi hátán: — így volt bíró Seres Ádám..! Megsértődött a kis tehén: „Már megbocsáss, te rokkant mén, ha nem értem, hát furcsálom, jólesik tán itt az álom...? Ágya helyett jászol kellett? aludna az asszony mellett..!" Fölhorkant rá a rokkant mén: „Epp amiatt van itt, szegény...' Ma egy hete, hogy aláírt — ej, semmiség — egy rossz papírt. Hát csak azért, szegény feje. .! A gazdasszony nem hál vele." Eltűnődik i kis tehén: „Ej, értem már, te rokkant mén. Az o papír csak jót hozhat: belépési nyilatkozat —, ugye, az volt, na mondjad hát..! Az fúrja most az oldalát —." Bólint búsan a rokkant mén: „Ügy van, úgy van, te kis tehén. Neked, s neki csak jót hoz majd, kettőnek jót, egynek csak bajt, vén koromra meg nem szánnak, gebe vagyok, kimustrálnak." Pihenni dőlt a rokkant mén, falnak fordult a kis tehén, fát fűrészel a gazdájuk, fülel a csend s a patkánylyuk, csak a tücsök nyüvi halkan hangszerét a vályogfalban. Inkább igazítom „Rossz a derékalj, zsibbad kezem, lábam, add, lányom a csizmát, nem jó itt az ágyban. Nem nyughatok, éhen hagytad a tehenet, rossz lány csak varrogatsz; miért nem eteted...? „Nem etetem, apám, van aki jóltartja, közös almon hever, jó korpa abrakja. Inkább varrogatok: pendelyt, pólykötöt —, pendelyt, pólyapárnát, úgy töltöm az időt." „Hó hull az ablakba, szél rí a kéményben; add, lányom a csizmát, csizmámat, mellényem....' Az udvaron hallom, lovak dobogtatnak, nem nyughatok, lányom, vetek a lovaknak." Lovak dobogtatnak, de nem az udvarban, csak a szomszéd fárad, fát viszen fuvarban. Nyugodhasson, apám, nem kell a lovaknak, közös istállóban zabot abrakolnak." „Hideg van, hideg van, szél rí a kéményben; nem kell már a csizma, nem kell a mellényem. Igazíts a dunnán, nyugodni akarok, papot hívj azután, estére meghalok —. „Mit mond, édesapám...?.' Nem hívok én papot Inkább pólyapárnát, kis pendélykét varrok, inkább igazítom dunnáját, párnáját —, apám, ma estére, várjuk unokáját. ..[" 9