A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-25 / 21. szám

Ilyen miniatűr színpad a díszlet-terv első fázisa Készül a díszlet az asztalosműhelyben Díszletezö munkások - két felvonás közt a színpadon Ы kulisszák mögö11 Kialszanak a nézőtér fényei, a közönség halk zsibongása is elhal. Fölcsendülnek a Diótörő nyitányának fülbemászó dallamai. Mindenki jóleső érzéssel adja át magát a zene varázsának. Feszült várakozás, majd lassan, méltóságteljesen fölmegy a függöny, S' a színen megelevenedik a múlt század orosz kisvárosának romantikus képe. Tél van, sűrű pihékben hull a. hő; karácsonyi hangulat. Mindenki siet házafelé, felnőttek és gyerekek, mindenki igyekszik a jó meleg szobába, a csillogó, ragyogó karácsonyfához ... Színváltozás: előkelő palotában vagyunk. Virgonc gyerekhad fut be a színre, kíváncsiam váirják, rr(it kapnak kairácsonyra. Lágy, harmonikus mozdulatok, kecses piruettek. Minden csupa fény, pompa, a színház utánozhatatlan viliága. A közönség gyönyörködik a nagyszerű, színes képekben, az érdekesebbnél érdekesebb fényhatásokban, odaképzeli magát abba a világba, amelyben a mese lejátszódik ... s csak amikor a függöny legördül, veszi észre, hogy varázslat hatása alatt volt, hogy hem ott él abban a romantikus környezetben, hanem a mában: a gépkocsi, a távolbalátó és az atombomba világában . .. Amikor az embereknek a jól sikerült produkció után önkénytelenül te tapsra verődik össze aj tenyere, ki gandidlna a színház „napszámozásaira". Mert van a színháznak egy máslík, külön világa is, amit a közönség nem temler, amiről alig tud valamit, amiről legfeljebb hamályös elképzelései vannak. Szakembereknek éa egyszerű munkásoknak egész légiója gondoskodik róla, hogy a nézőnek minél tökéletesebb legyen az illúziója, 1 ogy a pénzéért a lehető legtöbbet kapja, a legnagyobb műélvezetben legyen része. Ezek azok, akiket sohasem látunk a1 színen, akik mindig al háttérben maradnak, és akik közül csak a rendező és a díszlettervező neve jelenik meg a színlapon. De legtöbbjükét még onnan sem ismerjük. A Diótörő díszleteit — ez á ma! már klasszikus balett több cnint három éve szerepel megszakítás nélkül a bratislavai Nemzeti Színház műsorán — Pavol Gábor tervezte. Ennek az alig harminc esztendős művésznek a nevét a magyar közönség nagy része már ismeri, ö tervezte a komáromi Magyar Területi Színház számára a Pünkösdi királyság éa az Ének á romok felett díszleteit, s ugyancsak ő komponálta a nyétratí Kerületi Színházban Kisfaludy Kérők-jének színpadképeit. Pavol Gábor a legfiatalabb, már a felszabadulás utáni művésznemzedék tagja. Csak nemrég, 1955-ben végzett a bratislavai Zeneművészeti Főiskola díszlettervező Szakosztályán, de már igen gazdag és sikerekben dús művészi múlt áll mögötte, amit a iműtenmében kiakasztott babérkoszorúk is bizonyítanak. Köröskörül a1

falakait teljesen elborítják a különféle színpadi tervek, az asztalon kész és félig kész rajzok. A látogató a szürke hétköznapból egyszerre a színiház színes világába csöppen. Az egyik sarokban aprócska színpad áll, mintha valamel'y játéküzlet kirakatából iksrüllt volna ide. A miniatűr színpadon minden ott a helyén, a teljes díszlet; még al figurák sem hiányoznak, sőt a háttérben a félhold sarlóját is fölrajzolja a horizontra egy ügyesen elhelyezett lámpa. S a színpadocska előtt ott „játszik" a díszlettervező. Kicsit bizarr kép, erre igazán пЛп voltunk elkészülve. Gábor elvtárs megmagyarázza, hogy milyen kdmóly ez a munka, ami a laikus özemében játéknak látszik. — Ez most készülő új balettünk, ö Padetta színpadképének makettje. Ilyen makett készítésével kezdődik a tulajdonképpeni díszlettervezés munkája. Előlbb természetesen rqeg kell ismerkedni a darab tartalmával, a librettóval, a szereplők jellemével, a korral, amelyben a darab lejátszódik, a környezettel. Utána következnek a rendezővel tartott tanácskozások. Ez igen fontos dolog, mert a díszleteknek, ha inem is játszanak éppen alárendelt szerepet, elsősorban a színészi teljesítményt kell kJemelntök, elősegíteniük. A színpadi dekorációnak sohasem sza-Pavol Gábor a Fadetta els'ó jelenetének makettjén dolgozik