A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

mu - 36 V A Szajna, háttérben az Eiffel torony Először tehát mi tetszett? Párizs, széles bulvárjaival, tereivel, különösen este lenyűgöző, amikor kigyúlnak az ezerszínű lámpák, s csaknem az egész város az ügyesen megoldott neon-reklámok fényében úszik. S ha az ember belesodródik a nyüzsgő ember- és autóáradatba, nem tud szabadulni egy bizonyos felemelő, könnyed érzéstől, ami annyira jellemző a párizsi polgárokra. Hogy a rengeteg műemlék, műalkotás elragadó és tanulságos, talán nem is kell mondanom. Nagyon tetszett az egyes áruk kirakatokban, üzletekben való választékos és kínálkozó elrendezése, s nem kevésbé az elárusítók figyelmessége és készsége. Ebben a tekintetben igazán sokat tanulhatnának tőlük üzleteink elárusítói. Isten mentse meg azt az embert, aki egyszer a kezükbe került, nagy ügyességre van szüksége, hogy vevés nélkül tudjon szabadulni karmaik közül. S talán mindjárt azzal kellett volna kezdenem, hogy nagyon tetszett az egyszerű francia polgár közvetlensége és őszintesége, a francia munkásember határozott állásfoglalása a legégetőbb bel-és külpolitikai kérdésekben. Az ottani életszínvonalról' beszéljen néhány adat. A munkanélküliek száma nem túlzottan nagy. A mostani — mondhatnám — „háborús gazdálkodás" elég munkaviszonyt teremt, nem beszélve az Algériában harcoló 600 000' francia katonáról. Természetesen a munkahely sohasem biztos. Beszélgettem többek között olyan munkásokkal, akik egy héten belül már a harmadik helyen dolgoztak. Először kidobták őket, másodszor néhány kidobott társuk iránti szolidaritásból elhagyták mindnyájan munkahelyüket, s akkor épp egy építkezésnél dolgoztak mint segédmunkások. Nagy számban alkalmaznak gyerekeket és asszonyokat is. Ezek természetesen csak a felét vagy a negyedrészét kapják a férfiak bérének. Mindezt egy konzervgyárban láttam. Itt mielőtt beengedtek volna, a tulajdonos finoman megkért, hogy tartózkodjam a munkásokkal való beszélgetéstől. Amikor a bérekről volt sző, minden esetben nagyobb számot hallottam, mint amennyit valóban kerestek. Erről meggyőződtem, amikor megvártam a munkahelyükről távozó munkásokat. Rengeteg a koldusok, nyomorékok és munkára alkalmatlan öregek száma, akik különféle módon keresik kenyerüket. Láttam öreg embereket,. amint színes krétával, reszkető kézzel rajzolgatták különféle templomok körvonalait, s ezért azután a körüljárók néhány frankot dibtak kalapjukba. A sok hajléktalan éjjei a Metróban talál szállást, vagy nappal a járdán alszik a Metro szellőztető nyílásain, ahonnét meleg levegő árad. Az akkori, július: átlagkereset - természetesen a dolgozóknál — kb. 30 — 35 000 frank volt havmta. A hivatalnokok s egyéb foglalkozásúak keresete eléri az 50-80 000 frankot it Például egy mozdonyvezető meginvitált egy pohár borra, s többek között megmutatta a fizetési szalagját. Abban a hónapban 39 000 frankot keresett, de az előtte valő hónapban, mivel betegeskedett, csak 19 000-t. Egészen természetesen beszélt arról, hogy az orvosi költségeket maga fedezte, s közben 4 tagú családjának eltartásáról is gondoskodnia kellett. Kételkedve vette tudomásul, hogy nálunk a munkásember ingyenes orvosi kezelésben részesül, sőt a munkabérének nagy részét a betegsége alatt is megkapja. Egy egyetemi professzor a rue de la Tour-ről arról beszélt, hogy a fizetéséből nem tud megélni, ezért különféle előadásokat rendez pénzért, s lakásának egy helyiségét mint képtárat gazdag és fiatal kezdő festőknek adta ki, ahol ő maga és felesége magyarázzák és árulják a képeket, természetesen az eladott képek árának egy bizonyos részéért. Beszélgetés közben kijelentette, hogy politikával nem foglalkozik, de a békemozgalom őszinte híve. s előadásaiban mindig hangoztatja azt a nézetét, hogy a tudomány vívmányait az emberiség javára és érdekében kell felhasználni. Lakásbér, egyszerű egyszobás lakásért, fűtés és világítás nélkül 10-15-20 000 frankot tesz ki. Jobb épületben kétszobás összkomfortos lakásért 100-110 000 frank bért is kérnek. Cipó 4000-10-15000 frankba, férfiing 3-5000 frankba, olcsóbb konfekciós ruha 25-35 000 frankba, jő férfi ruhaszövet métere 30-40 000 frankba, hűs kilója 800-1000 frankba, kenyér 50 -§0 frankba, cukor 70-100 frankba, televíziós készülék 100 000 frankba, szkúter 135 000 frankba, legolcsóbb autó 400 - 500 000 frankba, jobb autó 500 000-1000 000 frankba, egy ebéd vagy vacsora étteremben 600 — 2000 frankba, legolcsóbb, de jó bor 200 frankba, mozijegy 100-300 frankba kerül. És Így tovább sorolhatnám az árakat. A kereset legnagyobb részét a lakásbér emészti fel, utána jön az élelem, a ruha, a cipő és más szükséges iparcikk. Igaz azonban, hogy ezekhez viszonyítva az élelmezés általában véve olcsó. A fényűzési cikkekről — mint rádió, televíziós készülék, motorkerékpár, autó, színház, mosógép, jégszekrény, bútor s más szükséges lakásberendezési cikk stb. — csak annyit, hogy ezeket bizony. csak vagyonos emberek engedhetik meg maguknak. Nem csoda tehát, hogy az üzletek csaknem üresen ásítoznak, s ezért az elárusítók mindent megtesznek, hogy a vevő áru nélkül el ne menjen. Egy szlovák kivándorolttal beszélgetve, elmondotta, hogy keresetéből kb. ezt tudja biztosítani: maga és családja mindennapi, szerény élelmezését, a lakásbért és a legeslegszükségesebb ruházati cikkeket. Egy szobában lakik két gyerekével és feleségével. Van két ágyuk, asztaluk, egy szekrényük. Mindezt még 1928-ban vette, mikor megnősült. Mind neki, mind feleségének és gyermekeinek csak egy ünneplő és egy munkaruhája van. És nézze a kezemet -mondotta, s igyekezett ökölbe szorítani kezét, ami csak félig-meddig sikerült, mert a vastag kéreg a tenyerén s megduzzadt ujjai nem engedték, önkénytelenül is megsimogattam ezt a mindennél igazabban beszélő munkáskezet. Beszéltem nekik azokról a lehetőségekről, amiket nálunk már - mint természetes valamit - minden munkás megengedhet magának az öltözködés és lakásberendezés terén. Csak szomorúan bólogatott, hogy tudja ő azt nagyon jól, hisz írnak hazulról, hívják, de hát a családja már francia, és igy nehéz. És még sok ehhez hasonló példát tudnék felsorolni. Az egyes áruknál azért mondtam különféle árakat, mert Franciaországban ugyanazt az árucikket nem mindenhol vásárolhatja meg az ember ugyanazért a pénzért. Egyrészt legalább 100 - 200%ot akar mindenki nyerni portékáján, másrészt viszont, lehet a végtelenségig alkudni. Egy ezer frankos szemüveget lealkudtam 200 frankra. Ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy hogyan él, mit engedhet meg magának egy francia munkásember. így megértéssel hallgattam meg jó egynéhány francia megjegyzését, hogy a ruházkodás és élelmezés terén csak a legszükségesebbeket tudja családjának robotmunkájával biztosítani. A fényűzési cikkekről és kulturális lehetőségekről, csak mint óhajról lehet sző. KRIVSlK ISTVÁN (Folytatjuk) Egy a sok öreg ember közül, aki így a mindennapi kenyerét keresi Egy a sok hajléktalan közül, aki nappal a metró szellőztető nyílásán (ahonnan me-Párizs — Sacré Couer környéke. Sok tehetséges művész az utcán, pénzért produkálja tudását.