A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

HANA PONICKÄ: Árnyék л — Luckáá! — hallom a gyerekszobából Ide. — Lucka! — Islmétlem a hívást. — Menj be Gyúr kához, téged hlv! Lucka, 'mintha mit se hallott volna, tovább játszik a koniyha melletti kis fülkében, ahol Katkával közösen a babákat és becsesebb játékokat rejtegetik Gyurka elől. Mintha már teljesen elfelejtette volna a tegnapi ijedelmet. Gyurka már egészséges és Lucka ném hajlandó elűzni a kisfiú unalmát. — Lucáá) No gyere már, játszani fogunk! — kiabál Gyurka ismét az ágyacskájából. — Lucka, hát nem hallasz? Miért nem mégy? Meztelen talpak csattogása, és a küszöbön ott áll egy kis emberke zöld „katonai" pizsamában. Visszakergettem őt és bementem Luckához a 'kis szobábá. Éppen hálóingbe öltöztetett egy babát. — Na látod Rózsika, hogy neim fájt. Ugye jó dolog ez az éter? Látod, megmondtam előre, hogy semmit sem érzel majd. Most szépen lefekszel és feküdni fogsz, hogy egészen meggyógyulj, — beszélget a babájával. A szobából már nem kiabálás, hanem ordítás hallatszik: — Lucááá! Én beteg vagyok! — Lucka, most már igazán menj be Gyurkáboz és játssz vele egy kicsit! — Én nem megyek, én nem akarok, nekem még le kell fektetnem a beteg Rózsikát. A gyermekszobából újabb ordítás hallatszik, a konyhából forralt víz sziszegése, odaégett rántás bűze terjed. — Ej, hát ezt sem teszed meg a kedvemért? — haragudtam meg. — Máris szedd magad! — Én még nam megyek! Még nem fektettem le a beteg Rózsikát! — Miiit? Hogy (nem mégy? — hozzáléptem és hirtelen haragomban felemeltem a fakanalat. A dacosság szikrái eltűntek Lucka szeméből. Egy megrémült idegen szempár tekint rám. A kis, szemlátomást összehúzódott alak a falig hátrál előlem, végül is megáM a sarokban. Valami megdermed és egyidejűleg megéled bennemi. ßs ez az éledezés fáj. Mintha én lennék ez a rémült kis alak, mintha én futnák egy nagy, régen elfelejtett lilavirágos falú szoba sarkába, ahol elöször találtam meg az elrejtett karácsonyi ajándékokat, ahol először nem hittem a felnőtteknek és ahol azután még gyakran kerestem menedéket a körülöttem támadt árnyékok elöl. Nem emlékszem az okokra, de tudom, hogy eleinte minden csupa napfény, kacagás és vidámság volt, akár az ablakokban virító píros muskátlik. Azután, mint túlságosan tikkasztó nap után — felhős lett az ég, a szeretett arcokra gonosz, idegen árnyékot vetett a drága szájacskát fájdalmas sebhellyé változtatta. Talán nem is volt az egész olyan szörnyű, lehet hogy mindennapos összezördülés volt csak, ám visszfénye megsokszorozódott a gyermekszempár pupilláján és én ettől a visszfénytől olyan erősen remegtem, amilyen erősen szoktam érzékelni az örömöt is. Lucka nem remeg, de szembogarai összeszűkültek, nam látok mögéjük. A kezem lelankadt. Már nem kiabálok. Már nem haragszom Luckára. Hiába fürkészem azonban az arcét, nem látok rajta sem örömöt, sem meglepetést, hogy az arcomról eltűnt az árnyék. Méq mindig Idegenül, de most valahogy szigorúan néz rám. — Ha nem akarsz, ne menj Gyurkához! — mondtam. — Majd én megyek hozzá, mert szomorkodik egyedül. Megfordultam és ekkor a fülemben duruzsolt csendes, engedékeny hangja: — Da én akarok hozzá menni, — mondta, aztán betakarta a babát egy paplannal és a konyhán keresztül a gyerekszobába futott. Az odaégett rántást kidobtam és újat kevertem, a buzogó vízbe beleszórtam a tésztát, de mindezt csak a kezem végezte. Nem első eset, hogy elragadtattam magam haragomban. „Légy szigorú, és nem ideges, az én anyáim kilenc gyereket nevelt!" visszhangzanak a fülembe apám szavai, akinek valaha szintén ilyen árnyékok voltak az arcán, de most, — az unokáira — csak derűt sugároz. Tulajdonképpen semmi sem történt, de a Lucka arcának idegen, merev kifejezése, azok az összeszűkült szembogarak sehogyan se mennek ki az eszemből. — Mért lett egyszerre ilyen csend? — a konyhából nyugtalanul a szobaajtóhoz osontam. Lucka Gyurka mellett egy nagy tálcán kockákból tornyot épít. Gyurka ledönti és ő újra felépíti. — Még, még, még! — tapsikál Gyurka. — Na látod, Gyurka, már nem szomorkodsz, ha Lucka ilyen szépen játszik velek. Nem kellett volna úgy kiabálnod! Luckának dolga volt, ágyba fektette a beteg babáját, — szólaltam meg. Lucka arca, amikor a szobába léptem, elborult. Most azonban lágyulni kezd, a szája mosolyra húzódik és szeme, amelyből teljesen eltűnt az az idegen kamény villanás, az örömtöl szélesre tárult. Nekifog, hogy Gyurkának tornyot építsen — magasat-magasat; olyat mint az a legmagasabb. — a Kreml tornya. Fordította: G. O. Édesanyák! Vigyük gyermekeinket rendszeresen a tanácsadóba, hogy pontosan ismerjük fejlődésüket és megelőzzük a betegségeket. йг öltözködés iskolája Álljunk a tükör elé és vegyük szemügyre az alakunkat, de nagyon szigorúan. A mai divat sok lehetőséget ad, hogy — ha felismertük alakunk apró hibáit, az öltözködés segítségével könnyen kijavítsuk. Persze előfordul, hony a legnagyobb ügyeskedéssel sem rejthetünk el valamit, de akkor sem kell kétségbeesnünk. A kis szépséghibát viseljük önérzettel — mint egyéniségünk elidegeníthetetlen részét. Hogy is fest ez a gyakorlatban? Ha rövid a derekunk s hozzá még kicsit magasan áll a csípőnk, — hordjunk egyenes szabású, rövid kabátkát, blúzokat, pidlóvereket, is kosztümöket, vagyis csupa olyasmit, ami takarja a derekat. Kerüljük az erősen testhez szabott ruhadarabokat még akkor is, ha másoknak olyan jól állnak! * * * Nem csúnya a telt termet, az erős csípő és a formás combok, csak a szűk szoknyától, pláne a nagykockástól őrizze meg tulajdonosát a jóizlés. Bő szoknyát viseljen, sima, nem feltűnő anyagból. * • • Csinosak az ujjatlan ruhák, csak éppen nem a túlságosan gömölyü felsőkarokhoz. Még nyáron se essünk kísértésbe, mert egyaránt divatosak a rövidujjú blúzok, ruhák. • * * Az igazán kifogástalan alak nagyon ritka, ez szolgáljon vigaszul mindnyájunknak. Egyik nőnek az a bánata, hogy túl rövid és kövérkés a nyaka, a másiknak tükörbe nézéskor valahogy mindig a zsiráf jut eszébe. Pedig ezen is lehet segíteni. Rövid nyakra ne csavarjunk gyöngysort. A hosszúkás nyakkivágás, a függőlegesen csíkozott blúz vagy ruha a nyakat is hosszabbnak mutatja. A hajviselet megválasztására is ügyeljünk. Sovány nyakra, csontos „sótartókra" viszont egyenesen kívánkozik a többsoros gyöngy, iragy a divatos kiskendö. Ruhánk felső része is lehetőleg vízszintes tagolású legyen. A leghasznosabb persze: egy kis hízókúra. A HÉT, a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális, művészeti és irodalmi hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, Bratislava, Mierové nám. 3—4. telefon 220-59. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7. Telefon 251-04. Postafiók C-151. Kéziratot nem adunk vissza. Terjeszti a Postai Hlrlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nyotndayá'lalat, Bratislava, Jesenského 12. Egyes szám ára 1.50 Kós, előfizetési dlj fél évre 39 — Kés, egész évre 78.— Kös. A-710085