A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-11 / 19. szám

Az alkony et már megérintette a völgyet. Az égbenyúló hegyeikről köd ereszkedik alább, mint valami selyemruha tag. A szirteket, fenyőerdőket, a drótkötélpálya ösztövér tartó oszlopait elnyeli ez a nagy fehérség. Közvetlenül a város feletti dombon fekszik a bányatelep. Hatalmas víztárolók, hórihorgas kémények sziluettje, csővezetékek emelkednek az ember elé. Félelmetesen és megdöbbentően, mint maga a nyers erő. Az épületek látszólag összedobálva állnak, és mégis egységes, harmonikus a kép, a hand lovai bányatelep panorámája-Füst, korom keveredik és csapódik szét a szélben. De az erdők friss, szaga is banne a levegőben. A! fenyógyanta, a hegyi legelők, tölgyerdők illata. Az idegen már a vonat ablakából észreveszi a merész drótkötélpályát, amelyen apró csillék szaladnak tovább. A szenet szállítják, a fekete aranyat, a sötét bányamély kincsét. A parányi csillékben pihenő szén teremtette azt az új várost is, amely a völgyben terül el. A négyemeletes házakat, a tömören sorakozó kőpalotákat, az épülő utcákat, áz impozáns középületeket. Első pillanatra észrevehető, hogy kétaVcú a város. A magja az a falucska, amely egykoron volt, alacsony házakkal, falatnyi kertekkel. Eköré épült áz új város, a sok szép emeletes ház, amelyben boldog bányászcsaládok élnek. Járom a várast, nézelődöm, Ismerkedem. Mindenütt építkezések nyomával találkozom. Oj falakat raknak, vízvezetéket szerelnek, hidat építenek. Egész utcákat bontanak fel, hogy lefektessék a csőhál lóza tot. Megállok a fő utca sarkán és megkérdezem az első szembejövőt. — Kérem, hogy hívják ezt az utcát? Mosolyog. — Ne haragudjon, nem tudom. Még nincs neve. Csak most épült. Tényleg. Még be sem fejezték az utca építését, hiszen az országút felöli oldalon nagy, féligkész árkádos házak állnak. Még ott dolgoznak a kőművesek, ácsok, festők, kárpitosok, még ott zúg-zeng a munka ritmusa. Lám, mennyire megváltozott minden. Ahol gizgaz, szamártövis termett, ott ma csinos, új épületek épülnek. Mert a bányászok gondja: a nép gondja. A bányászok munkája: a nép munkája. A bányászok élete: a nép élete. Sok helyen még csupaszak, vakolatlanok a falak, de az ablakokon már csipkefüggöny fodrozik. Bent már a családi tűzhely melegíti a testet, lelket. Füstölögnek á kémények a sötétedő, koratavaszi égbolt alatt. S nézd, a kémények mellett már sűrűn integetnek a televíziós készülékek antennái Az egyik négyemeletes ház tetején tízet Számolok meg. Csodálkozom. Ermyit még a fővárosban, Bratislavában sem láttam egy csomóban. A távolbalátóval a handlovai völgyben is kitágult a horizont, a bányászlakásokba beköltözött a színház, mozi. Megállok a Handlovka patak sötét vize mellett, amely zubogva, tajtékozva rohan alá. Vagon mennyi kint, mennyi bánatot látót ezen a tájon? De az az idö elmúlt. Ma már árkádos paloták nézegetik magukat tükrében. A bánya felöl nehézléptü emberek jönnek lefelé. Lábuk alatt cuppog a sár. Jönnek, köszönnek, néhány pillanatra megállnak a nagy falitábla elótt, amely a bányásztorigádok napi eredményeiről ad számot. Megnézik, bólintanak és tovább mennék, szétszélednek a! házak sűrűjében. Egy nyitott ablakon zene szűrődik az utcára. Valaki vidám dalba kezd. A hang elvegyül a bányatelep zúgó, ziháló lélegzetével. S fent, a magasban tovább futnak a csillék, hogy világosságot, meleget adjanak az országnak. Handlova felett füstölgő kémények vigyáznak Handlova félett füstölgő kémények vigyáznak. Mint hatalmas intő uijak merednek az égre: a dolgozóké a) jövö! Nincs hatalom, amely megdönthetné ezt az erőt, nincsen olyan fegyver, amely megdönthetné 4 munkáshatalmat. Handlova bányászai a múlton okulva építik á iövöt. A tegnap keserves volt, a Négyemeletes bányászlakások holnap egyre szebb lesz. A tegnap kenyér-Harc volt, a ma: bókeharc. Nincs itt más út, csak a dolgozók útja, a szocializmus útja. Erre tanítottak bennünket a hajdani csendörszuronyok, de ezt magyarázzák a négyemeletes bányászlakások is. És Handlova bányászserege tovább küzd a munkte frontján az ország népével, az egész dolgozó társadalommal. S a fekete aranyat tovább hordják a csillék. D. GY. Imre János, a kis bányászbrigádos Handlova főtere