A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-11 / 19. szám

Verd a dobot, Katrin! Ezerkilencszázharminenyolcat írtak. Két ország hatáirán masírozott már keresztül a náci csizma, a puffogó dobszó, a vijjogó harsona Bécs utcáin visszhangzik és Prágához közeledik. Vele együtt menetel az iszonyat, az öldöklés, a háború. Bertolt Brecht már hatodik esztendeje, hogy elhagyta Berlint, a Theater am Sch'ffbauerdamm-ot, már hatodik esztendeje, hogy máglyát raktak könyveiből, amelyek „Kísérletek"-ként jelentek meg évről évre. Az írót, az embert elüldözte otthonából és munkájától, gondolataira kezet emelt a hatalomra jutott barbárság, amely most háborúval terhesein nyúlt át a határokon. íme a kor, amelyben megszületett a mü — Courage mama és gyermekei. A tizenhetedik század harmincéves vallásháborújának keretébe helyezve nagy vádirat a Háború ellen — minden korok és minden idck háborúi, de legfőképpen az őket szülő viszonyok, igaztalan rend ellen. A háború kereseti forrás —ez a felfedezés ülteti ponyvás szekérre a markotányosnőt. Courage cnamát és viszi őt a vonuló seregekkel, letarolt országokon, felégetett földeken keresztül-kasul. Az „éltető háború" busás árat követel attól, aki belőle élősködik — Courage mama egymás után elveszti mind a három gyermekét, de a veszteség, a csapás nem érik okulássá, megismeréssé benne; kárhozott Ahasvérként vonszolja rongyos szekerét egymaga tovább, a hadak útján. A háború öndioséretével kezdődik a játék: toborzó kájplárok panaszolják el, hogy a hosszú békesség kishlján felborította a világ rendjét, a népet nincs aki lajstromba szedje, és a paraszt annyira elbítangosodott, hogy már sajttal tetézi a vajas kenyerét! Az első hangmegütés tiszta és félreérthetlen: a lemeztelenített háború dicséri — vádolja önmagát. A markotányosnő egyik fia, E'lif követi a toborzó •» kat, fosztogató zsoldos lesz belőle, s amiért addig jutalmazták és kitüntették, a rablásért, „oktalanul" kivégzik a talmi béke néhány órája alatt, ímert „a háború sem tökéietes". Másik fia ellenség fogságába kerül, Courage maima megvásárolhatná az életét, de — túl sokáig alkudozik rá. A ka>lmárasszany-amya egyetlen iszonyatos, eleven ellentmondás, ez forgatja ki emberségéből, teszi aisszonyképű hiénává, aki az egyik jelenetben megqyalázott, elcsúfított lánya láttán megátkozza a háborút, de a következő képben ugyanolyan őszintén zeng róla dicsőítő éneket. Pedig már csak ez az egy gyereke maradt, a néma Katrin, ö az egyetlen, aki lázadni mer. fíjszaka császári seregek közelednek az alvó váras, Halle felé. Halált visznek és pusztulást. A markotányosi-szekér egy tanya udvarán vesztegel — Courage a városba ment kalmárkodni, csak a lánya van a szekéren. Katonák törnek rá a tanyába, a gazda fiát magukkal viszik útmutatónak. Az öregek térden állva imád,koznak a város megmeneküléséért, sógoruk gyermekeiért. Ezt hallva Katrin leakasztja a szekérről a dobot, földmászik az istálló tetejére, s a létrát fölhúzva maga után riadót ver. Hiába rimánkodik a gazda és a felesége, hiába fenyegetödznek, ígérgetnek a katonák, a lány lázadó, felszabadult daccal döngeti a dobot. Utána mászni nem bírnak, s mire lelövik, a dobszóra félrevert harangok kongása válaszol: felserkentek az a'vók, védekezni, ellenállni készek, Epika és dráma keveredik a játékban. Courage mama, a szakács es a tábori lelkész Az óbester, Eilif és a tábori lelkész A képek előtt vetített szövegek, a közbe iktatott dalok epikai reflexiókként illeszkednek bele a szemünk láttára lejátszódó cselekménybe, elmélyítik a történés ébresztette élményt. A Berliner Ensemble társulata szuverén biztonsággal mozog e brechti színpadon. (Ügy hiszem, — minden néző számára feledhetetlen marad elsősorban Helene Weig el-Courage mamája, aki benső meghasonlottságában mélységesen emberi. Játéka erkölcsileg hiteles — kezdve a csupa erőt, akarást sugárzó első jelenetektől az utolsó kép földszürke megányosságáig. Alakításához felnő az egész társulat; Angelika Hurwicz Katrinja, Eckehard Schall Eilif-je, Ernst Busch Pipás Pieter-je és a többiek mind. Közel húsz esztendeje, hogy Brecht tollából megszületett a Courage mama. Írója riasztó dohrevésnek szánta. s figyelmeztető Courage mama és a szakács szava ma újból meqrázón időszerű. Mintha igazolná Brecht szavalt, amelyeket 1934-iben írt Az igazság megírásának öt nehézsége című munkájában: „Meg kell mondanunk az igazat laz országunkban uralkodó 'barbárságról, hogy lehetővé tegyük megszüntetését, vagyis a birtokviszonyok megváltoztatását", A háborúellenes brechti vádiratnak ez a szándéka és summája: Ember, aki ott ülsz a nézőtéren, látod és hallod a kettébe hasadt, önmagáinak ellentmondó anya és kufár szörnyű kettősségét, érts és okulj! Courage mama nem segíthet önmagán, nem menekedhet — csak te oldhatod fel á tragikus belső emberi ellentmondást, ha szembefordulsz az öti szülő háborúval és végső fokon az igaztalan, embertelen társadalmi renddel, TÖTH TIBOR 7