A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

— Igen, lift » Regyi Szolgálat. Hol? A Késmárki rrjenedékháznál? Lábtörés... íg'an, rögtön kiküldjük a mentőket. A Hegyi Szolgáját tátralomniCf állomásán gyakran lehet az ember hasonló telefonbeszélgetések tanúja, főként ilyenkor, a slszezonban. Mert az Idén bizony még április végén is remek porhó borítja a Magps-Tátrát, teli is van hát a Tarajka meg a Köpataki-tó környéke üdülőkkel, slzőkkel. Márpedig, ahol síznek, ott bizony kisebb-nagyobb baleset is akad, ez már vele jár ezzel a nagyszerű télá sporttal. Andrássá Gyula, a tátrai mentők vezetője, alacsony, szikár, harminc év körüli fiatalember. Téglavörösre sült arca mutatja, hogy nem sokat ül a mentőállomáson. Éltető eleme a hegymászás, e magas csúcsok, s ezekből itt, a Tátrában van is aztán elég. Eayike a köztársaság legjobb hegymászóinak. Európa legmagasabb csúcsát, a 4807 méteres Mont Blanc-t már kétszer megmászta, amiért a sport mestere címet kapta. Szívvel-lélekkel hegyi ember, noha nem tátrai bennszülött, kassai származású. Két telefonbeszélgetés között szakít egy kis időt, hogy minket is tájékoztasson a tátrai mentők munkájáról. — Mióta működik ez az emberbaráti szervezet? — A tátrai mentők szervezete már meglehetős hagyományra tekintet vissza, több mint ötven esztendeje alakult, mégpedig eredetileg önkéntességi alapon. Köz-A mentöosztag elindul a Köpat aki-tónál lévő állomásról Szánon a sebesültek :.; Mir t),,V,;,•;;»«>!.'•;} -yg» v: Mentés nehéz hegyi terepen adakozásból tartották fenn. Amott még láthatnak is egy régi perselyt, amivel az adományokat gyűjtötték — mutat Andrássi elvtárs egy kék perselyre, rajta a hármas halom a kettős kereszttel s a felirat; „Adakozzatok a tátrai mentőknek" — magyarul és németül. — Ez persze már csak ereklye, nincs rá szükség. A mentőszolgálat fenntartásáról az állam gondoskodik. A mentők sem önkéntesek, azaz nem mind azok. Van tizenkét állandó, fizetett alkalmazottunk, azonkívül százötven önkéntesünk, ezek az üdülők és a menedékházak alkalmazottaiból kerülnek kl. — Sok a baleset a Tátrában? — Ahogy vesszük. Tavaly például 531 báleset történt, ezek közül hót volt halálos kimenetelű. Persze, a fennmaradó 524 közül nem volt mind komoly, akadt köztük egyszerű horzsol ás meg ujjtörés is. — Hogyan értesülnek a balesetekről, eltűnésekről ? — Három helyen tartunk állandó szolgálatot: a Szoliszkón, a Tarajkán és a Kőpataki-tónál, azonkívül egy-két emberünk mindig kinn van a forgalmasabb síterepeken, kirándulóhelyeken. Egyébként a menedékházak telefonjára vagyunk utalva, ami nem mindig megbízható, mert havazás, szélvihar esetén a telefonhuzalok összeérnek, esetleg el is szakadhatnak, úgyhogy éppen most akarunk drótnélküli rádiótelefon-összeköttetést létesíteni. — Ami az eltűnéseket illeti, hát természetes, hogy az üdülők, szállodák, menedékházak jelentik, ha valaki a vendégek közül estére bejelentés nélkül nem tér vissza. Ilyenkor aztán kutatóexpedlciókat indítunk. Néha két-három csoportunk egész éjjel kinn kutat a hegyekben, mlg végül sikerül megtalálni a „szerencsétlent" — valamelyik kocsmában. — Milyen szolgálatat végeznek még a mentésen kívül? — Elsősorban is úgynevezett preventív munkát, balesetmegelőzést. Ez legalább olyan fontos, mint maga a mentés. Mi látjuk el az utakat turistajelzésekkel, tájékoztató térképekkel. Azonkívül széleskörű felvilágosító munkát végzünk az üdülők között. Tartunk előadásokat, bemutatunk oktató filmeket. A Tátrának vannak olyan sziklafalai, bércei, amiket még nyáron, a llegjobb időben sem lehet vezető inélkül megmászni, megszerveztük tehát a hegyi vezetői szolgálatot. Ez nálunk újdonság. Voltak ugyan régebben is hivatásos hegyi vezetők a Tátrában, de ezek lassan kihaltak, egyetlen veterán él még a régiek közül, az