A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

Alig nyolc hét választ el a XI. pártkongresszustól, melynek doldozóink különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Joggal! Hiszen abban az időszakban valósul meg, mikor a szocializmus építésének betetőzését tűztük napirendre. Országunk a szocialista államok sorában jelentős helyet foglal el. Acél-, nyersvas- és cementgyártás terén — egy lakosra számítva — első helyen áll, villamosáram-termelés tekintetében a másodikon. Jelentős sikereket értünk el a textil-, cipő- és élelmiszergyártás terén is. Acéltermelésünk egy főre számítva már tavaly túlhaladta Anglia 1956-os színvonalát. Egyáltalán nem túlzott tehát az a célkitűzés, hogy ne csak elérjük, de haladjuk túl a legfejlettebb kapitalista államok egy főre eső termelését. Mezőgazdaságunkkal sem vallunk szégyent. Búza, árpa, rozs és cukorrépa termelés tekintetében hektárhozamuk a második helyet biztosítja számunkra. Burgonyatermelésünkkel egyes években még a Német Demokratikus Köztársaság hozamát is túlhaladtuk. Mezőgazdaságunkban azonban még sok a behoznivaló. Hozamaink elmaradnak Dánia, Belgium, Hollandia, sőt a Német Szövetségi Köztársaság terméseredményei mögött. Népgazdaságunk mérlege tehát általában kedvező és bíztató. XI. kongresszusunk folyamán megvitatásra kerül, hogyan haladjunk tovább eszmei célkitűzéseink gyakorlati megvalósításában, amelyet nem kismértékben segítenek elő a szocialista tábor országaival fenntartott testvéri kapcsolataink. Enélkül nem érhettük volna el termelésünk nagyarányú kibontakozását, iparunk hatalmas kifejlesztését, amely 1937-hez képest csaknem háromszorosára emelkedett. E fejlődésen belül Szlovákia szocialista iparosítása különösen gyors irámú volt. - Életszínvonalunk fokozatos emelkedését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1953-hoz képest az iparcikk-fogyasztás 78 százalékkal, az élelmiszerfogyasztás pedig 27 százalékkal nőtt. A személyi fogyasztás 1948-hoz mérten mintegy 60 százalékkal emelkedett. Fejlődésünket értékelve rá kell mutatnunk földművesszövetkezeteink egyre jobban növekvő számára és erejére. A múlt esztendő végén a mezőgazdasági terület majdnem kétharmadán a szocialista szektor gazdálkodott; azóta újabb 400 szövetkezet létesült. Jogosult tehát az a remény, hogy mezőgazdaságunk néhány esztendőn belül túlnyomóan szocialista jellegű lesz. XI. pártkongresszusunk tehát abban az időszakban zajlik le, amikor a szocialista termelési viszonyok döntő győzelmének biztosítása, az osztályellentétek maradványainak teljes kiküszöbölése van Jiri Ostas soron, ugyanakkor pedig az a feladat áll előttünk, hogy elmélyítsük a szocialista demokráciát. A XI. pártkongresszus időszaka nemzetközi tekintetben is igen figyelemre méltó. Napjainkban fokozott mértékben folyik a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért folytatott küzdelem, amelyben a Szovjetunió újabb meg újabb termékeny kezdeményezést tett. A jelek szerint az imperializmus legagresszívabb szárnyának aligha fog sikerülni elgáncsolnia a csúcsértekezlet megtartását, amelynek előkészületei már meglehetősen előrehaladott stádiumba kerültek. A szocialista tábor országai mindent elkövetnek a nemzetközi feszültség enyhítése és az atomfegyverkezés megszüntetése érdekében. Erre utal a Szovjetunió ismert, nagyszerű javaslata, ezt bizonyítja a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia külügyminisztereinek prágai tárgyalása is. Nemzeti bizottságaink munkájának további kibontakozása Ma már ' tudvalevői«f népgazdaságunk több mint egyharmadát nemzeti bizottságok irányítják. Ily módon százmilliárdos vagyonnal gazdálkodnak. Felesleges tehát különösképpen hangsúlyoznunk, mennyire fontos, hogy nemzeti bizottságainak céltudatosan és helyesen birkózzanak meg a gazdálkodás, tervezés és pénzellátás bonyolult feladataival. Ez pedig csak a szocialista demokrácia továbbfejlesztése útján érhető el, vagyis a nemzeti bizottságok jogkörének kiszélesítésével. A demokrácia elmélyítése természetesen nem jelenti azt, hogy akár a legkisebb mértékben is fel szabad áldoznunk népgazdaságunk egy központból történő irányításának elvét, pártunk és kormányunk politikájának érvényesítését, mely az egységes terv és költségvetés megvalósítá• sában jut kifejezésre. Ez ideig a központi hivatalok és kerületi nemzeti bizottságok irodáiban állították össze a terveket, s ezért a dolgozók gyakorlatilag nem vehettek részt a tervezésben. így a terv bizony nem mindig tükrözte elég híven a konkrét szükségleteket, a polgárok pedig legtöbbször nem tekintették a tervét személyes ügyüknek. Most azonban, amikor a nemzeti bizottságokra hárul a tervezés feladata. alapvetően megváltozik a helyzet. A terv kidolgozásában a különböző fokozatú nemzeti bizottságokon kívül részt vesznek az általuk igazgatott gazdasági és költségvetési szervek, a tudományos és kutató intézetek, a technikusok, munkások, parasztok és értelmiségiek. Az állami terv tehát a tömegek és a „felsőbb" szervek közös müve lesz. Így azután biztosítékot nyújt, hogy kellően számot vet a kerületek, járások és községek szükségleteivel, hogy tükrözi az egyéni kezdeményezést, a helyi nyersanyagforrások és az iparvállalatok hulladékanyagainak célszerű kihasználását, a rejtett tartalékok jobb feltárását stb. A dolgozóknak a jövőben módjuk lesz rá, hogy az eddiginél hathatósabban gondoskodjanak a közszolgálatok fejlesztéséről, a kontármunkák teljes kiszorításáról, a karbantartási munkálatok kifogástalan elvégzéséről, a helyi közlekedés tökéletesítéséről, a javítási munkák jó minősf • géről és megfelelő, tehát nem túl magas díjazásáról. Eddig a nemzeti bizottságok költségvetési javaslatai csak alapot szolgáltattak a minisztérium számára amely azután megszabta, hogy egyes célokra milyen keret használható fel. A szigorú előírások következtében gyakran nem kerülhetett sor az előirányzott pénz hasznosítására, mivel minden, még a legkisebb változtatáshoz is a felsőbb szervek hozzájárulása kellett. Minthogy ma már a nemzeti bizottságok a gazdálkodás terén gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek, lényegesen lazítani lehetett a szigorú előírásokon. Most már mind a hosszabb időszakra szóló, mind az ötéves és éves tervekkel kapcsolatos költségvetést maguk a nemzeti bizottságok állítják össze — természetesen az állami költségvetés arányaihoz mérten. Így tehát meglesz a lehetőség, hogy a költségvetés keretében bizonyos módosításokat lehessen végezni. Az ellenőrzést egyetlen szerv hajtja majd végre, s ez sok tekintetben megkönnyíti az áttekintést. Az ellenőrzésben közreműködik a •helyi nemzeti bizottság állandó albizottsága, ennek aktivistái s ugyancsak közreműködnek a polgári ellenőrök. így hát valóban megvalósul a dolgozók széles alapokon nyugvó, demokratikus ellenőrzési tevékenysége. -Szirt-15 Dzsámi I a Buhired Ezt, ugye, Coty elnök úr, sose gondolta volna. Valami Dzsamila Algériából — s az álmát hogy elverte. Algériából, hol a népet vadként űzik és ölik halomra. És mégsem — aláírni, Iám, mégsem merte! Ugye, elnök úr, bosszantó képtelenség. Egy kis senkinek, ki már csak a kivégzésére várt (s akinek az ön hős katonái a csontjait tördelték) — utóbb még a törvény igazat ád! Lám, lám, ilyen hálátlan a világ! Százával ölték őket, s a töld forgott tovább. S egyszer csak egy átkozott kis algériai lány... s az ember álmatlan vergődik. — És még, még féljen is netalán ... Vágpál Ferenc fordítása