A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

as farkaséi arRaseivieoezesen h A magyar népköltészet megkapóan szép, egy szerű és eredeti. A farkast lépten-nyomon megtalaljuk benne, mert a szilaj pásztorok, halászok, pákászok erdőn, lápon és pusztán sűrűn találkoztak vele. Az állatmesék visszatükrözik a farkas természetét, tulajdonságait. Az ordas: az éhség, falánkság, telhetetlenség megtestesítője, de mindamellett talán az egyik legnépszerűbb állat. Bizonyítja az is, hogy neve sokoldalúan gazdagította a magyar nyelv szókincsét. Népszerűségének egyik jele, hogy családok is átvették a nevét: Farkas, Farkasházv — régi családnevek. A keresztség révén bevonult az egyházak anyakönyveibe. A Farkas keresztnév gyakori a magyaroknál (Bolyai Farkas), de a világirodalom egyik legnagyobb géniuszának, Goethenek is Wolfgang — Farkas a keresztneve. Községek, utcák büszkélkednek e névvel, sűrűn előfordul különböző erdő és dűlő .levek között is. Az orvosi tudomány sem idegenkedik tőle. Farkasvakságban szenved, aki szürkületkor rosszul lát. Farkastorka van annak, akinél az emberionális szájpadhasadék nem Csillagok, csillagok A sistergő, aranyport füstölgő csillagokkal kezdem. A csillagokkal, kiktől > fenséges ragyogást tamilok, mióta megszülettem, nem ér fel hozzájuk Se iszap, se hamu, se vér, se átok, éai fényeiktől tanulom a rendet, a tisztaságot; gyémánt - göröngyök, arany-pitykék, ti sose csaltatok meg engem, nem törtök üszőkké, csak nézzétek, nézzétek orcátokat, a lelkemben. Legédesebb terheim ti vagytok, a földi ékszerek elvesznek, kicsorbulnak, kihunynak, de ti sohasem lohadtok, halhatatlan ragyogással remegtek az égen, mint a szabadság, igazság, fellázadt rabszolgák vágyában, képzeletében; szárnyas pejcsikómon köztetek járok, ha leszáll az est, kinyílnak a mécsvircgok, ó. mily jó! esik éreznem, hogy mint fedő alatt a gőz, itt gomolyogtok bennem! VERES JÁNOS zárult be. Farkashályog és farkassötétség (tyúkvak. ági kellemetlen nyavai . A rovarvilágban és a pókok családjában temérdek a farkas elnevezés. De a virágos és gyógynövények sem mostohák. A címerek sem tagadták ki soraikból az ordast. Köztudomású, hogy a hét dombon épült örök város, Róma címerében örökítette u.eg a Romulust és Rémust tápláló anyafarkas alakját. A magyar nép több jelzővel fejezi ki a farkas jellemző tulajdonsága i, és nevével kapcsolatban jellemvonásokat, szokásokat és közmondásokat örökít meg. Pl. Akkora szája van, mint a farkasnak. Ügy vonít, mint egy farkas. Ö, csak hadd, ne védd, az egy sunyi farkas. A régi időkben, mikor a fiatalság még a fonóba járt virtuskodni, a h lyreleg^ y jobb kezével rádobbant az asztalra, a mellette álló lócánál hirtelen kissé leguggolt, utána függőleaes testtartással — lábát hirtelen összekapva átugrotta azt. Ez volt- a farkasugrás. Farkasnyaka van annak a szerencsétlennek, akinek kelés merevíti a nyakát, azért nem tudja hátrafordítani. Ha kötekednek vele, kényszeredett, keserű nevetésére szokás mondani: farkasvigyorgás. A üresgyomrú ember éhes, mint a farkas, ha tálhoz ül farkas étvággyal eszik, ha telhetetlen: farkasbélű. Nagyapáink farkasordító hidegbein öltöttek magukra farkasbundát, ilyenkor a kemény tél a zsindelyszögeket húzta a háztetőn, és a közmondás szerint: „A farkas nem ette meg a telet." Thaly Kálmán, a kuruckor történetírója feljegyezte, hogy a hajdúk akkor balvállra, panyókára vetett farkasbőr-kacagányt hordtak, amelyet két szélén, a mellen át díszesebb vagy egyszerűbb lánc tartott ösze, úgyhogy a jobb kar szabadon maradt. A gyermekhad sem fél az ordastól, és évődik a kint a bárány, bent a farkas játéknál, vagy szemrebbenés nélkül, mereven farkasszemet néz. Némelyik lónak farkasfoga nő. A vérbeli kopó farkaskörömmel büszkélkedik, ellenben a lovas összeharapja a fogát, ha a lovaglás feltöri bizonyos testrészét és „farkast fog." Szűcs Sándor, A régi Sárrét világa című kiváló néprajzi könyvében a következőket íría: „A juhászok közt is voltak olyan tudománnyal rendelkezők, akik rá tudták küldeni a farkasokat mások karámjára, ezek voltak a farkasküldők. A bajomi juhászok közt is akadt, aki tudott bánni a farkasokkal. Csak Bálintnak hívta mindenki. Sokszor rájött a habókja és ilyenkor mindig verselt. A farkast rigmusokkal küldte el. Ilyen farkasküldő rigmust mondott Bálint (csak epv strófára emlékezett az elmondója, a többit elfelejtette): A csontodon furulyátok, Mindét-g nyomodba járok, Azt mondom, hamar elmenjél. Katonához eredj, oszt ott egyél. Erre szűre ujjából előrántott egy kis csont fütyülőt, hosszan cifrázva belefújt. A kutyák vonítottak tőle, a farkasok meg elszaladtak. Csak az volt a hiba, hogy ez a gonoszindulatú Bálint mindiq valamelyik juhásztársa nyakára uszította ezeket a féregeket. A versebeli Katona nevezetű ember is juhász volt. Haragudott is rá minden pásztor. Azt beszélték, hogy némelykor ő maga is átváltozott farkassá és úgy kárténykodott." Az ösgermán istenmonda szerint a farkas Wodan főisten tisztelt állatja volt. E hitrege fergeteges időkben v/odant v d vadásszá, a farkast pedig vadászkutya ává varázsolja. Ebből a regéből alakította a babona Közép-Európában azt a szörnyet, amelyik időnként ember, olykor pedig farkas. Az idegenből származó alakot nálunk .. néphit elnevezte csordás vagy küldött farkasnak, másképp farkasicoldusszakállas farkasnak. Ez a régi eredetű babona valamikor perek tárgyát is képezte. Idézek Kosnáromy Andor, Magyarországi Boszorkánypörök Oklevéltára című művéből: „Gyakran vannak adatok, hogy a boszorkányok ördögi segítséggel alakot öltenek. Változhatnak bikává, disznóvá, farkassá fltb., s végül különféle emberi alakba. 1667-ben a vádlott isten törvényeitől nem félvén boszorkányságra adta magát, oldott-kötött, macska képében járt, ördögi mesterséget követett." De nemcsal: a népköltészetben és régi perekben találkozunk az -ordassal, hanem a klasszikus költők, írók, művészek is szerepeltetik a farkast műveikben. A komáromi születésű nagy regényíró, Jókai Mór a A kőszívű ember fiai-ban, Mire meg vén ülünk-ben, de más regényeiben :s ordasokkal hoz össze. Arany János Toldi-jában a farkas a hős Toldi Miklós egyik erőmérő je. A pozsonyi születésű Fadrusz János remek bronzszoborban örökítette meg a farkasokkal viaskodó Toldi Miklós alakját. E műremeknek a berlini nemzetközi vadászkiállításon sok bámulója volt. A Nobel-díjjal kitüntetett Rudyard Kipling, A dzsungel könyvé-ben farkas a főszereplő. Fölhangzik a farkasok éneke a világirodalom egyik legnagyobb költőjének, Petőfi Sándornak dalában is. Ha a farkas nevét kitörölnénk az állatok névjegyzékéből: nyelvünk, irodalmunk, népköltészetünk szókincse sokkal-sokkal szegényebb lenne. Nincs olyan nyelv, melynek szótárában a farkas név, elnevezés és hivatkozás minden formában olyan sűrűn szerepelne, mint a magyarban. Igazolássul, példaképp felemlítem, hogy csupán a nádi farkasnak még a következő népies nevei vannak: berkifarkas, lápifarkas, rétifarkas, csikasz, féreg, toportyánféreg, veresfülű és veres vad. JURÁN VIDOR A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális hetilapja. Szerkeszt] a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, Bratislava. Mlerové nám. 3—4. telefon 220-59. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7. Telefon 261-04. Postafiók C-181. Terjeszti 8 Postai Hfrlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda rcvomdavállalat. Bratislava. Jesenského 12. Fqves szám ára 150 Kfs. előfizetési d!1 fél évre 39 — »nesz évre 76 — Kés A-752568 16