A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-06 / 14. szám

To aoaszt sze It kilencszáz esztendeje már annak, hogy két utasember, „jámbor" hittérítők, akik az országépítő István király e.é Igyekeztek, betértek egy útmenti tanyára, éjszakai pihenésre. Kegyes olvasmányaik közben megzavarta őket egy kellemetlen, ny korgó hangba vegyülő női énekszó. — Mind a két vándor, idegen orszíg szülötte, és mester az akkori énekművészet dol­gában, érdeklődéssé' hallgatta a magya­rok zenéjét, vagy mint ők mondták: a „Simphoniam Hungaroru®n"-ot. Amint utá­nanéztek, megtudták, hogy egy kézimal­mon őnő jobbágynő énekét hullják. Más­napra kelve a vándorok egyike — akit ké­sőbb Szent Gellért néven ismer a törté­nelem — meghagyta, hogy aranyakkal ju­talmazzák énekéért az énekest. Vajon mit énekelhetett a kézimalmon őrlő jobbágynő? Vajon már egészen elfe­lejtette a magyar nép a régi idők ősi da­lát? A városi műdalok és álmagyar „nó­ták" kiirtották az igazi magyar dalt? Va­jon az ósi magyar népdalt, ami most van elhallgatőban és bizony már csak itt-ott hallani, sikerül-e átmentenünk új életünk­be, vagy átadja helyét az európai és ame­rikai külvárosok kétes értékű muzsiká­jának? Olyan kérdések ezek, amiknek dön­tö súlyát csak az mérheti fe., aki tudaté-I vizet arasz /... leti hatalmi érdekek között. „Két pogány közt eqy hazáért omlik ki vére", amint a kuruc nóta mondja. Azonban minden „Sok ellenes tzélzások',' között is megőriz­te mindmáig azt, amit az őshazából ma­gával hozott. Sőt még a legnagyobb el­lenségnek, az úri magyar nótának sem sikerült kiirtania az ősi magyar dalt. S ma csupán rajtunk áll, hogy magunkévá te­gyük azt, ami különben visszavonhatat­lanul elsüllyed, eloszlik és helyet ad va­lami másnak, ami rossz és idegen. Tanuljunk, daloljunk tehát minél több népdalt. De mit is énekelhetnénk ilyenkor tavasszal, amikor — mint Ady írja: Pufók felhők, dalos fuvalmak, Foltos fény-mezők a mezőkön, Kínok a szívben, ő jön, ö jön, A szent Tavasz... Veres Sándor a következő gyönyörű csángó népdalt jegyezte fel: Tavaszi szél vizet dras2t Virágom, virágom. Minden madár társat választ Virágom, virágom. ban van annak, hogy a legősibb népha­gyományunk a magva r nyelv és ennek pe­dig egy testvére a magyar dallam. A magyar nép a honfoglalás őta ütköző­pont, védőbástya volt a nyugati és a ke-Hát én immár kit válasszak Virágom, virágom. Te engemet s én tégedet Virágom, virágom. Zöld pántlika, könnyű gülyn í.ráqom. virágon: Mert azt a szél könnyen .'áj, Virágom, virágom. De a fátyol nehéz gúnya Virágom, virágom. Mert azt a bú letagolja Virágom, virágom. e dal költői és megőrzői a csángók, Moldaváben élnek. Az egykori moldavai vajdaság. Románia egvik tartománya. Át­szeli a Szeret folyó, melynek két partján, különösen Bákő és Román megyében, sok községben laknak magyarok, akiket csán­góknak ázoktunk nevezni. A dalt szélesen, mintha csak a tavaszi s::él zúgását akarnánk utánozni, nyugodt lépés ütemében kell előadni. A népdal képes beszédében a termé­szetbeli kép nem más, mint egy küszöb, s mint ezt átléptük, már a lényegnél Is vagyunk: „Hát én immár kft válasszak?" Valahogyan önkéntelenül is József Attila jut az eszünkbe: Tavasz van, tavasz van, gyönyörű ta -asz, a vén Duna karcsú gőzösökre gondol, tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érced-e? Szerető is kéne, friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás, őzikém, mondanőm. ölel) meg igazán!,»t n népdal hőse (mindenki aki énekel) azonban vem ábrándozik, hanem rögtön választ és válaszol: „Te engemet s én tégedet". A következő versekből, mintegy az előb­bi sietséget ellensúlyozó, megkapó élet­bölcsesség árad. „Zöid pántlika könnyű gúnya", ezt a hajadonok visel"k. nekik még nincs Igazi qondjuk. Annál inkább azoknak, akik a nehéz qúnyát — a fátyolt — viselik, a mennyasszonyság, a férihez­menetel, a hitvesi élet felelősségteljes je­lét. Még a legigényesebb irodalmárt ís meg­ragadhatja e népdalszöveg pár mondatá­nak érzelem- és gondolatgazdasága. Éne­keljük hát ezt a dalt, vagy mint József Attila mondja ... Pattantsd ki a szíved, elő élő a rügyekkél — s mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! MÖZST FERENC A csernoiek a XI. Pártkongresszus tiszteletére Nap mint nap mozgalmas élet jellemzi a csernői vasútállomást. A sínpárok tu­catio'n vagonok ezrei állnak: megszakítás nélkül folyik a tolatás, kirakás-berakás. Olykor-olykor éles füttyök hasítanak Tele a levegőbe. Hol a szovjet, hol a mi moz­donyaink jelzik érkezésüket indulásukat. Az egy'k helyen " Szovjetunióból érke­zett gabonát, műtrágyaféléketPobeda luxuskocsikat rakják át... a másik he­lyen az úgynevezett „Magas Rámpán" szaporán ömlik alá a vöröses-barna vas­érc ... a harmadik munkahelyen pedig hatalmas ciszternákból benzin-nafta kerül a mi kocsiainkba. — A gép, mégis csak gép!... mondják elégedetten a gabonaféléket átrakó mun­kások. A géplapátra mutatnak, melynek segítségével 50 tonnával emelkedett egy­egy munkacsapat 'eljesitménye. mű­szak alatt. De még valami: amíg id -genkedtek a géplapát használatától, addig hatan dolgoztak egy-egy munkacsapatban. Most már négy ember is elég s mégis nagyobb a teljesítmény. Nincs olyan műszak, hogy Timkt, és Szovák elvtársak ne vágnák ki r rezet!... A gépek helyes alkalmazásával-lelem nyességükkel műszaknormájukat állandóan túlszárnyal iák. Tíz évvel ezelőtt még csak jelentékte­len állomásnak tűnt a csernői vasútál­lomás. Ma nemcsak hazánk, de közép­európa legnagyobb vasútállomásainak egyi­ke. A tíz év előtti faházak helyén, most többemeletes házak, korház, iskolák állnak. A nemrég elkészült vasútállomás épülete vetekszik akármelyik nagyvárosi vasútál­lomás épületével. Ragyogó, tiszta váróte­rem, étkezde, büffé, könyvtár, borbély­üzlet található benne. A csernői vasútállomás egy évvel ez­előtt önálló községgé »ált. Saját nemzeti bizottsága van. A nemzeti bizottság mun­káját a Nőbizottság tagjai is hatásosan segítik. Igyekeznek szeb'oé, kellemesebbé varázsolni az új község dolyozóiw/k éle­tét. A Nőbizottság tagjai 3500 brigádöra ledolgozásóra tettek felajánlást. Parkokat, iátszótereket létesítenek. Amíg az asszonyok az ittlakók életének szebbé tételén fáradoznak, addig a férfiak egyre szorga'masabb munkával segítik elő e nagy fontosságú vasútállomás foknzott feladatainak a teljesítését. Igyekeznek csökkenteni a vasúti kocsik illását,. 'o­kozzák a biztonsági intézkedéseke!, eme­lik a munkatermelékenységet A XI. Pártkongresszus tiszteletére 2.200.000 ko­rona megtakarítást érnek el. Jó munkájuk kihatással van nemcsak népgazdaságunk, de a szocialista tábor többi országainak, valamint a gyarmati igából felszabadult országok nemzetgaz­daságának gyorsabb fejlesztésére is. Kül­kereskedelmünk jelentős részét a csernői át rakodó állomáson bonyolít iuk le. Bizo­nyos mértékben tehát az itteni dolgozókon múlik, hogy a megrendelt árukat ideiéhen a rendeltetési helyükre futassuk s fordít­va, hogy a hozzánk érkezett áruk uauan­csak idejében és rendesen megérkezzenek. F. K. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom