A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-06 / 14. szám

Oeres Míg élek já Vannak, kik virágot lelnek fekete, puszta kövön, engem még sohase csőkolt váratlan, bolond öröm. Véresre sebeztem lábam, míg elértem néha egy percre, és irigy volt mindig a bánat: nyomát is jéggé seperte. Eleget mégse tanultam, maradtam balhitü alvó, várom, hogy mosolyod fényét villantva nyíljon az ajtó. Tudom, a tengerfenéken hamarabb gyúl msg a láng, s könnyebben virágzik rózsát a kiszáradt meggyfa-husán r. s mégiscsak várok, csak várok egy pávaszép, büszke csodára, míg ledől majd örökre egyszer bízásom pintyőke-csontból épített remegő vára. anos oersei Tüzek és virágok Mint lő farkához kötött fogoly, kinn csüngnek már a véres tagok, úgy kínlódtak az elmém mélyén a feltörekvő gondolatok. Vakító fények, látomások körforgásában szenvedtem én! Felragadott a láng-lavina, s csak pörögtem a kör köze >én. Ha lepihentem, vad legények kardtáncba kezdtek, felzavartak, bús koponyámban csikorogtak s dörömböltek a csizmasarkak. De mért beszélek múlt időben? Ma is így van ez, mindig így lesz. E zavarból kell kikeresnem a néhány szót. mely költővé tesz: Bajos utániról nincs letérés, szép ez a sors, de igen nehéz. Kezem a jóság lágy cipóját kérő tűzforró emberi kéz. Ibolyák, tiizek vívnak bennem, gyötrő varázslat foglya vagyok. Sírok, nevetek, kiabálok, de mindig, mindig ict akarok. Vak harmonikás Arca borostás, szája szederjes, két szeme helyén fekete gödrök tátognak, mint az árnyas odú. Sarokban gubbaszt az ivó deszkáján, homlokán súlyos verejtékcsöppek rajából fűzött gyöngykoszorú. Görcsösen fogja zeneszerszámát. Ember? Tán omló denevérszárnytól simított csöndü, fekete vár. Járr.ak előtte s már nem is érzi, mintha apadt kút fenekén ülne; lélegző holttest — súgja a nyír. S mégiscsak ember. IIa kiszikkadt lelkét borral megönti, a koromszín tenger megrezdül benne, mint szélben a fü; tarkaság lebben a szétfolyó élte, csillagot szór a mámor szegényre, s úgy érzi: élni, jaj, gyönyörű. Lánymosoly, rózsa, pamacsos felhő, pulyája arca és asszonya melle, — számára minden szépség: a bor. Józanság hűse — rosszakarója, előle minden virágot, álmot kegyetlen bárddal lekaszabol. Gyere barátom, vedeljünk együtt, dülöngjünk, zúgjunk, mint künn 1 határban nyári viharban a jegenyefák. Nekem is száraz, szomjas a lelkem, kettőnket ej-haj egy keserűség, ugyanegy végzet kötele vág. Volt egy lány, szép volt, szebb mint a nyárvég, elrebbsnt — s földi gyönyörök kútját nem lelem többé, bár két szemem ép. Szívjuk magunkba a keserű borból távoli partok, elképzelt fények anyásan kedves üzenetét. A bratislavai DEVÍN SZÁLLÓ borozójában április 1-től minden este fellépnek a budapesti rádió kedvencei: TÚRÁN LÁSZLÓ tánczenekara és TÓTH ÉVA énekesnő A borozó naponta, hétfő kivételével 21 órától reggel 3 óráig, — szombaton 20 órától reggel 3 óráig van nyitva. CEDOK A HÉT, a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális, művészeti és irodalmi hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, Bratislava, MIarové nám. 3—4. telefon 220-59. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7. Telefon 261-04. Postafiók C-181. Kéziratot nem adunk vissza Terieszti a Postai Hfrlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nyomdavá'latet, Bratislava, Jesenského 12, Egyes szűre ára 1 M Kés, előfizetési díj fél évre 39.— Kés. egész évre 78.— Kcs, A-711198