A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-06 / 14. szám

Wßs^ Franciaországi helyzetkép Franciaországban ismét feszült a politikai légkör. A végnélkülinek tűnő algériai háború mind nagyobb réseket üt a hadi költségvetésen, s ami ennél is szomorúbb, mohón fogyasztja az emberanyagot. Számos reakciós politikus még néhány hónappal azelőtt remélte, hogy a francia hadsereg egyhamar végez a „felfegyverzett algériai bandákkal", de ma már alig esik szó ilyen balgaságokról. Az algériai nemzeti felszabadító hadsereg hősiesen folytatja a harcát, s a francia gyarmatosítók még a legkegyetlenebb hadviselési módszerrel sem tudják megtörni a népi ellenállást. A helyzetet lényegesen súlyosbítja a tuniszi -francia viszály is, melyben még egyáltalán nem rajzolódnak ki egy tartósnak ígérkező kompromisszum körvonalai. A francia ultrák, vagyis szélsőséges jobboldaliak sem a tuniszi repülőterek, sem Bizerta használata tekintetében nem hajlandók engedményekre, s ez irányban fokozódó nyomást gyakorolnak a Gaillardkormányra, amely csak a jobboldali függetlenek és az úgynevezett disszidens radikálisok jeltételes támogatásával tengetheti életét. A nép széles rétegei viszont mind Algéria, mind Tunisz esetében a békés megegyezést, elsősorban pedig a hadműveletek befejezését követelik. A francia reakció igyekszik az. elégedetlenséget a maga javára kiaknázni. Egyre jobban mozgolódnak fasiszta alakulatai, amelyek az utóbbi időben úgyszólván napirenden követtek el provokációkat, megtámadták a kommunista párt helyiségeit, és a haladó erők gyűléseit. Akcióik fasizált rendőre söpörtök felháborító tüntetésében csúcsosodtak ki. A munkásosztály élcsapata természetesen nem maradt tétlen, a baloldali csoportok vezetőivel együtt hatalmas tiltakozó tömeggyűléssel felelt a provokációra, valamint antifasiszta bizottságok létesítését javasolta. A fasiszta mozgolódásokra kétségtelenül buzdítóan hat a jobboldal által követelt alkotmányreform, melyet tudvalevőleg főleg De Gaulle hívei írtak zászlajukra. SZIRT A fasizmus arculata Negyvenhét rohamosztagos Hlinka-gárdista felel vérfagyasztó gaztetteiért a hiróság előtt. Évek hosszú során át sikerült titkolniuk elképesztő bűneiket. Tizenhárom esztendő múltán azonban mégiscsak kitudódott, hogy kezdeményezői és aktív részvevői voltak a nemeckai és kremnicskai tömeggyilkosságoknak. Amikor Barák Rudolf belügyminiszter a bratislavai sajtóértekezleten meggyőző bizonyítékok fényénél ismertette a hidegvérrel elkövetett gaztetteket, a teremben döbbenet ülte meg a lelkeket. Szlovákia becsületes dolgozó népe irtózattal értesült, hogy a fasizmus mételye bizony itt is fertőzött, s hogy a Hlinka-gárda számos rohamosztagossának lelkét ugyanolyan bűnök terhelik, mint a náci gyilkosokét. Sok jóhiszemű dolgozónk ugyanis mindeddig abban a tévhitben élt, hogy a Szlovákiában elkövetett tömeggyilkosságok, melyeknek partizánok, csehek, zsidók, francia és amerikai katonák stb. estek áldozatul, kizárólag a hitlerizmus pokoli művei. Ezt a hiedelmet csak erősítette a demokrata párt, melynek nem volt és nem is lehetett érdeke a valóság feltárása. Ezzel magyarázható, hogy mindazok, akiket most újból vád alá helyeztek, a felszabadulás után csak kisebb büncselek! ményekőrt kerültek bíróság elé, s áttalá, ban enyhe büntetéseket kaptak embertelen gaztetteikért. Sőt, nem egy gonosztevőnek haja szála sem görbült meg. Mindezekhez i nagyban hozzájárult az a tény is, hogy a 1 szlovák nép katolikus érzületű réteggel, I mint hívők, bizonyára nem tudták elkép-i zelni, hogy soraikban akadhatnak mindenre elszánt haramiák, akiknek a vallás osak arra jó, hogy Ismételt feloldozások révén zavartalanul gyilkolhassanak és rabolhassanak. Ma már azonban nálunk sem lehet senkinek kétsége az iránt, hogy a fasizmus nem olasz, sem német vagy japán különlegesség, hanem a financtőke diktatúrájának nemzetközi jelensége, s ezért mindaddig számolni kell vele, amíg az imperializmus fennáll. A gárdisták rémuralma idején a nemeckai mészégető kemence pontosan ugyanazt a célt szolgálta, mint az auschvitzi krematórium. A különbség csak a gyilkolás technikájában s természetesen az áldozatok számában volt. Az auschwitzi gázkamra milliókat „fogyasztott", Nemecka és Kremnicska hóhérai azonban kénytelenek voltak „mindössze" néhány száz ártatlan ember szörnyű elpusztításával beérni. A fasizmus undorító arculata mindenütt egyforma. Hitler halálfejes legényei kegyetlenség, állatiasság dolgában semmivel sem voltak jobbak vagy rosszabbak, mint a 'yilasok, a francia túzkeresztesek vagy a gárdista rohamosztagok gyilkosai. Ami pedig az ideológiát illett, a fasiszták hitvallása mindenütt a szocializmus és a humanizmus fanatikus gyűlölete, a féktelen nacionalizmus, az esztelen fajelmélet és minden haladó gondolat lebunkózó sa. A fasiszta diktatúra ezért elsősorban a legreakciósabb hagyományokra épít. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Hitler például a militarizmust és a fajgőgött dicsőítette. A Hlinka, majd Tiso az évszázadokon át népbe nevelt vallásos érzületet aknázta ki, hogy letérítse a tömegeket az osztályharc útjáról, és szembe állítsa őket az ,.istentelen" csehekkel és kommunistákkal. Mi sem volt tehát természetesebb, hogy Szlovákiában vallásos mezbe ö'tözött a fasizmus. Keserves történelmi tapasztalataiból okulva, népünk ma már éberen ügyel, hogy a legparányibb fasiszta szennyeződés se érhesse szellemi életünket, szocialista humanizmusunkat, amely népi demokráciánk fellendülésével párhuzamosan, mindjobban kibontakozik. nemzetköziség zászlaja alatt meghiúsított minden olyan burzsoá mesterkedést, amely hazánk nemzetei és nemzetiségi egységének megbontására irányult. Ilyen példa báró Szeptiványi tervének meghiúsítása. Ez a szlovákiai magyar báró, aki a csehszlovákiai magyarság érdekei védelmezőjének tüntette föl magát, akkor, amikor a birtokán dolgozó magyar mezőgazdasági munkások sztrájkba léptek, a morvaországi mezőgazdasági munkásokat akarta felhasználni sztrájktörőkként. Pártunk figyelmeztető szavára azonban a morva mezőgazdasági munkások nem árulták el a magyar elvtársakat, nem váltak sztrájktörőkké. Ez a példa Is fényes bizonyítéka a proletár nemzetköziség megnyilvánulásának és erejének. Hazánk népeinek barátsága és testvéri öszszefogása tehát nem mai keletű, de különösen nem mai keletű a szlovák dolgozókhoz fűződő barátsáqunk és testvéri szövetségünk. A történelem folyamán a közös ellenséggel szembeni sorozatos harcokban, a Dózsa-féle parasztlázadásban, а Thököly és Ráköczi-féle szabadságharcban, az 1848-as szabadságharcban, az 1919-es magyar proletár forradalom idején és nem utolsó sorban a kommunista párt által szervezett és vezetett csehszlovák munkásmozgalomban, valamint a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben mélyültek el végérvényesen baráti kapcsolataink. A történelem tehát igazolja, hogy barátságunk vérrel pecsételt, hogy a szlovák és a magyar nemzet elnyomottjai, kizsákmányolt tömegei a közös ellenséggel szemben vívott harcokban forrtak össze, tehát a közös cél. a nemzeteink szabadságváqya volt az a tényező, mely egyséqbe kovácsolta népeinket. XYazánk dolqozóinak ma Is közös céljuk van. 11

Ez a közös cél a jólétért, a mainál Is magasabb életszínvonalért, a szocializmus építésének befejezéséért vívott közös erőfeszítésekben nyilvánul meg. S ha a múltban össze tudtuk fogni erőinket, akkor ma, amikor saját magunk irányltjuk sorsunkat, még Inkább össze kell fognunk, tudva azt, hogy közös célkitűzéseinket, csak közös erőfeszítéseink állandó fokozásával tudjuk elérni. Mindannyiunknak tudnunk kell azonban, hogy a szocialista csehszlovák hazafiság és a proletár nemzetköziség a Szovjetunióhoz való viszonyunkban jut kifejezésre. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Szovjetunió felszabadító harcai tették lehetővé számunkra. hogy mint szabad és független ország szabad népei munkásosztályunk vezetésével jogos tulajdonunkba vegyük a gyárakat, a bányákat, a nagybirtokokat és hazánk összes természeti kincseit. De tudatosítanunk kell azt is, hogy hazánk függetlensége, népünk szabadsága és a szocializmus építésének befejezése, csak a Szovjetunióval és a szocialista tábor országainak népeivel való testvéri szövetségben képzelhető el. A Szovjetunió által vezetett szocialista világrendszer hatalmas erőt képvisel, és tekintélye egyre növekszik, különösen a nemzeti létükért, hazájuk függetlenségéért harcoló ázsiai és afrikai népek szemében. India, Indonézia, Burma, Egyiptom, Szíria (Egyesült Arab Köztársaság) népei, már meggyőződtek arról, hogy csak a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolataik állandó fejlesztésével tudják megvédeni hazájuk függetlenségét, csak így tudnak ellenállni a nyugati kapitalista országok hódító törekvéseinek. Az imperialista elnyomás alől felszabadult volt gyarmati népeket a gazdasági kapcsolatokon kívül a béke gondolata a tartós világbéke megteremtéséért való harc is összeköti a szocialista tábor népelvei. Aszocialista és béketábor állandóan növekvő ereje az imperialisták egyre vadabb gyűlöletét váltja ki. Hazug rágalmaikkal és sorozatos provokációikkal elsősorban a szocialista tábor egységét szeretnék megbontani. E célt szolgálta 1956 októberében az általuk szervezett és irányított magyarországi ellenforradalom is. Meg akarták dönteni Magyarországon a munkások és parasztok hatalmát, és így a szocialista tábor egységének megbontásával háborús tűzfészket akartak létrehozni Délkelet-Európában. A szocialista tábor ébersége és ereje azonban meghiúsította terveiket. A proletár nemzetköziség erejének egyik legszebb tanúbizonysága, hogy segítséget nyújtott a magyar dolgozó nép haladó erőinek a nyugati imperializmussal szövekezett ellenforradalmárokkal szembeni harcban és az ország gazdasági életének helyreállításéban. Tehát ez volt a szocialista tábor válasza az imperialisták provokációira. A szocialista világrendszer egysége, állandóan növekvő politikai, gazdasági és katonai ereje biztosítékot jelent arra, hogy békés szocialista építésünket semmilyen Imperialista provokáció nem akadályozhatja meg. Mi csehszlovákiai magyar dolgozók szerves részét képezzük a szocializmus győzelméért és a tartós világbéke biztosításáért küzdő több százmilliós szocialista és béketábornak. Ezért mindnyájunk kötelessége, hogy hazánk cseh, szlovák és más nemzetiségű dolgozóival a legnagyobb egyetértésben építsük népeink közös hazáját, a szocialista Csehszlovákiát, és állandóan szilárdítsuk a szocialista és béketábor orszáqainak népeihez fűződő baráti kapcsolatainkat. 14