A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-06 / 14. szám

Pihenő Vigyázz, kész, rajt • • • Amíg-a Me te oi- eljutott odáig-. Márciusi vasárnap délután. Künn havazik. Sándor, József és Benedek tavaszi nótáit túlharsogja a medve. Mát} téli álmát alussza. A rádió be­mondójának hangja szürkén és tom­pán hangzik. A végtelen hóesés úgy­látszik befútta a mennyed vezetéket is. Átn egyszerre felfülelek. Hallö­szerveim antennája izgalmas magyar­nyelvű párbeszédet vesz fel... ... Valahol, messzi óceánok birodal­mában, ott ahol az égbolt végtelen­sége mint égszínkék harangvirág borul a tenger ezerárnyalatú fodros tükré­re, egy elhagyatott szigeten különös dráma játszódik le. Mert a sziget mégsem lakatlan, öt ember lakja —, átmenetileg. Három asztrofizikus, még Éva és az öreg Ádám. Ezerkilencszázharmíncküeinc augusztusában, úgyszólván időn és téren kívül élnek ezek a német nevű világpolgárok. Ám csak látszatra vi­lágpolgárok! Idő és tér nagyon is érdekli mindnyájukat. Al meteorra összpontosított és fegyelmezett fi­gyelem csak Látszólagos. Háborgó vul­kánok jeges takarója. Mind a pro­fesszornál, mind kedvelt segédjénél Christophnál, valamint a tőlük fiata­labb Johannái. Míg az örök Éva csak Johannt látja, a szerelmesét. Elérkezett életük nagy napja. Né­hány óra múlva leadóállomásuk közli majd az egész földkerekség tudósai­val, hogy a professzor pontosan ki­számította egy meteor pályafutását, lezuhanásának időpontját és helyét. A sok ezer tonnányi izzó vastömeg (Riport egy hangjátékról,) huszonnégy órán belül lezuhan. A szi­getre! És nem akad hajóskapitány, aki a sziget felé irányítaná hajójának kormány kerekét! Tudják, nincs me­nekvés! A tudomány katonáinak fe­gyelme kél bennük harcra az élni­akarással, Christophban és Jphannban is. A halálra ítéltek utolsó vacsoráját kegyes hazugsággal édesíti a pro­fesszor. Johann és Éva hisznek a meg" menekülésben. Csak Christoph tudja, hogy a professzor számításaiba sem­miféle hiba nem csúszott, és hogy meg kell halniok. Az öreg Ádám ösz­tönszerűen érzi a valót. Érzi és csen­des megadás tölti be tiszta szívét. Mert itt csupán halál lesz! A szigetlakók tragédiája ugyanis nem játszódik le téren és időn kívül. A világ népei szorongva várják a Világkatasztrófát. Várják a mindent el­pusztító őrület-meteornak lezuhaná­sát. A szigetlakók hazájában, Európa szívében az eszeveszett káplár, mint újkori hamtmelmi patkánybűvölő, a go­noszság varázsigéivel szabadítja el láncairól az aljas szenvedélyeket. Ezerkilencszázharminckilenc szep­tember elseje. Valahol a messzi Eu­rópában a német fasizmus megrohan­ta Lengyelországot. Á szigeten egyre közeledik a sors beteljesülése. Johann és Éva meg­tudják a valót. És Johann az áll at hós igék megigézettje végez magával. A többiek pedig az erkölcsi konfron­tációk után várják a meteort... Csak egyet kívánnak, hogy ez a meteor Próba közben Sikerült-e a hangfelvétel?

Next

/
Oldalképek
Tartalom