A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-30 / 13. szám

i A^^MMKÖNGRESöxixé ÉX^í^sätttETEfj Néhány héten belül lezárul a körzeti, járási és kerületi pártkonferenciák sorozata, melyet május közepén Csehszlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa követ. A CSKP XI. kongresszusa képet ad majd az elmúlt időszakban folytatott párttevékenységről és útmutatást nyújt a további feladatok sikeres megoldására. A konferencián megtartott beszámolók és viták elsősorban a párt eszmei egységének további megszilárdításával foglalkoznak, és megalkuvásnélküli harcot hirdetnek a fasizmus és a reakció minden megnyilvánulása, főleg a ludák-ideológia és a burzsoá nacionalizmus maradványai ellen. Mert csak tiszta eszmeiséggel, a marxizmus-leninizmus szellemével áthatott élcsapat valósíthatja meg a szocializmust, illetve kommunizmust. Hazánk ma már a szocialista építés betetőzésének útján jár. Mi sem természetesebb, hogy népgazdaságunk feladatainak népszerűsítése és elemzése elengedhetet-Jóllehet több mint két hét múlt el a SEATO néven ismert délkelet-ázsiai agresszív jellegű katonai tömb tanácsának manilai ülésezése óta, több jelből arra következtetünk, hogy erre az ülésezésre szükséges lesz még visszatérnünk. Már az a körülmény, hogy a SEATO létezik, nem egyeztethető össze az ENSZ alapokmányával. A délkelet-ázsiai agresszív tömb tagállamai ugyanis nem kevesebb, mint négy kontinenshez tartoznak, s így valóban nem regionális jellegű tömörülésről van szó. Márpedig az ENSZ alapokmánya tiltja, hogy más tömbök szolgálhassanak az ENSZ célkitűzéseinek védelmére. De ettő! eltekintve a SEATO eddigi gyakorlata és működése is világosan megmutatta, hogy ez a tömb a NATO valóságos ikertestvére, és veszélyezteti Ázsia békéjét. Ülésezése kihívást jelent akkor, amikor a Szovjetunió fáradhatatlanul munkálkodik egy 8 legmagasabb szinten megtartandó konfrerencia összehívásán. A manilai tanácskozások ismét csak azt bizonyítják. hogy a nyugati hatalmak eröpolitiku-Csöndes jubileum Vannak társasvacsorák és mulatságok, melyekre az ember úgyszólván nem emlékszik vissza. De a komáromi Magyar Területi Színház ötéves működését megünneplő vacsorára mindig szeretettel emlékszem majd vissza. Ünnepi arccal, meghatottan ülünk az asztalnál, akik 1952-ben együtt kezdtük el ezt a szép munkát, és most, öt év távlatából, úgy érzem, fáradozásunk nem volt hiábavaló. Sok szépet adni mindazoknak, akikért intézménvünk létesült — a közönségnek. A komáromi Lenin park bérházainak egyikében ragyogóan berendezett kávéház van, a Kristály kávéház. Február 4-én, este 7 órakor egymásután szállingóztak a meghívottak, vendégeink és a színház tagjai a kávéházba. Ünnepi beszéd nem volt, csak igazgatónk, Fellegi elvtárs emlékezett vissza pár közvetlen szóval megtett utunkra, és kiosztotta az elismerő okleveleket azoknak, akik a megalakulás óta hűségesen szolgálták a színházat. Oklevél-átadás, egy kézszorítás és baráti csők: ennyi volt az egész ünnepi aktus. A szemekben könnyek; a meghatódottság gyémántcseppjei csillogtak. Király Józsi bácsi színpadi díszítő lassan hatvan éves, a színházat megalakulása óta szolgálja becsülettel, lelkesen. Nyugalombavonulásról hallani sem akar, szerinte a színház olyan dolog, amit halálig kell szolgálni, mert egyszerűen nem lehet abbahagyni. És igy vagyunk ezzel mindnyájan: színészek, technikusok és adminisztratív dolgozók. A teremben halkan szól a tánczene. A kollégák táncolnak vendégeinkkel. Mindenki jókedvű, mindenki mosolyog és örül. A bonviván, aki len követelménye a népgazdaság irányítását célzó új alapelvek megvalósításának. Már pedig ez létérdekünk. Hazánk gazdasági és kulturális fellendítése szempontjából az április elsejétől életbe lépő irányítási átszervezés végrehajtása a legidőszerűbb feladat. Ennek szolgálatában áll az ipar, valamint építőipar megszervezésének és tervezésének új rendszere, ezt szolgálják mindazok az intézkedések, melyek a népgazdaság hatékony fokozására, tehát többek között az anyagi érdekeltség ösztönzésére, az adminisztráció csökkentésére, a bürokrácia kiküszöbölésére és az egészséges decentralizációra vonatkoznak. Iparunk és építőiparunk irányításának nagyszabású átszervezése megköveteli a demokratikus centralizmus következetes érvényesítését, vagyis a dolgozóknak az irányításban való fokozottabb részvételét. Mint ahogyan Viliam Siroky elvtárs a CSKP KB február 25-i ülésén elmondott beszédében kifejtette, a demokratikus centralizsai továbbra is a régi, egyre használhatatlanabbá váló utakon akarnak járni. A kiadott záróközlemény homályos fogalmazása szándékosan titkolja a tanácskozások érdemi részét, az azonban mindenesetre kitűnik belőle, hogy a SEATO főtitkárának Nai Pote Sarasinnak fel kell vennie a kapcsolatokat a NATO és a Bagdadi Paktum főtitkárával. Ebből azután világosan következik, hogy a három tömb szorosabban fűzi egymáshoz a szálakat. A záróközlemény szerzői nem feledkeztek meg természetesen a „béke", a „biztonság" és az ENSZ alapokmánya tiszteletben tartásának hangoztatásáról. Bár a záróközlemény nem említi Indonéziát, nem kétséges, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak eltiprására irányuló SEATO behatóan foglalkozott a szumátrai ellenforradalmi akciók támogatásával is. Dulles egyébként kijelentette, hogy az USA külügyminisztériumának „jogi szakértői" vizsgálják a szumátrai „kormány" esetleges elismerésének lehetőségét. De ennél is felháboritóbb az a fegyveres támogatás, amelyben a színpadról estéről estére a lányok szívét dobogtatja meg, együtt ropja a táncot Margit nénivel, az öltöztetönővel. Vajon mit súghat fülébe, hogy Margit néni oly mosolygós? Ez titok marad. Most biztosan nem a kosztümökről beszélgetnek. Nézek az asztalok felé, ahol Münk István, első rendezőnk, színházunk egyik úttörője és mostani főrendezőnk, Lendvay Ferenc, a pécsi Nemzeti Színház főrendezője, kedves barátunk és tanítónk ül egymás mellett. Arról beszélnek bizonyára, ami nekik a legszebb — hivatásukról. A színházról, melynek művészettisztelő és dolgos munkásai már sok-sok éve. És mennyi szépet, mennyi értékeset kaptunk tőlük az öt esztendő alatt. Münk István, a magvető és Lendvay Ferenc. a gondos kertész, aki a magvető által jó földbe tett szinészpalántákat erős növénnyé varázsolta. A Tűzkeresztségben. nagyrészt műkedvelőkből álló társulatunk Münk István vezetésével indult el a színjátszás útján, és ma Lendvay Ferenc művészi munkája eredményeképpen Schillert játsszuk és Shakespeare van soron. A színház tagjai érettségit tettek Lendvay munkája nyomán a színjátszásból. Az érettségiző azonban sohasem feledkezhetik meg arról, aki a betűvetésre tanította. Így vagyunk mi Münk Pistával, aki — habár beteg volt — szeretettel jött közénk, mert érezte, hogy ma este köztünk a helye. És most ott beszélget ez a két ember — két mester. Egyik szlovák, a másik magyar. De céljuk, közös nyelvük: a színpadi művészet és annak szolgálata éppoly testvérré forrasztja őket, mint ahogy a művészet eggyéforraszt minden fajú és nemzetiségű embert. Mellettük Rámpák Zoltán, a bratislavai Zeneművészeti Főiskola előadója ül. A bankett napján a Szlovák Nemzeti Színház meglakulásának történetéről mus lenini alapelve azt jelenti, hogy a kommunista párt politikájának egységes megvalósítását össze kell kötni a dolgozók kezdeményezésének maximális kihasználásával és fejlesztésével. Ez a törekvés ugyan eddig is megvolt, de népgazdaságunk irányításának új alapelveiből szükségszerűen adódik, hogy e törekvést még jobban el kell mélyíteni. Népgazdaságunk űj fejlődési szakaszában pártszerveinknek a szakszervezetek és más tömegszervezetek útján fokozott mértékben kell támogatni a dolgozó tömegek kezdeményezéseit és a szocialista munkaverseny kibontakozását. Miként a XI. kongresszus tiszteletére vállalt önkéntes munkafelajánlások egyre nagyobb száma is mutatja, dolgozóink tudatában vannak, hogy a CSKP KB vezetésével az irányítás terén tett új intézkedések széleskörű megvalósítása sietteti szocialista építésünk menetét. Szirt. a szumátrai ellenforradalmi bandákat a Fülöpszigetek és Malájföld részesíti. A SEATO ázsiai államai, tehát Pakisztán, Tai' föld és a Fülöp-szigetek bizonyára szívesen látták volna, ha a nyugati „szövetségesek" szolidaritása gazdasági megsegítésben nyilvánul meg. Ámde e téren ugyanúgy, mint a bagdadi tagállamok esetében, szűkmarkúnak vagy éppen „érzéktelennek" bizonyult az Egyesült Államok kormánya. Pakisztán, Taiföld és a Fülöp-szigetek üres kézzel távoztak a konferenciáról, és a gazdasági megsegítés kérdése továbbra is megoldatlan. Manilában látszólag nem esett szó rakétakilövő-pályák létesítéséről, viszont jellemző, hogy pl. a Fülöp-szigetek külügyminisztere, Serrano elvetette az atommentes övezet gondolatát. Manila, mint ahogyan azt a Szovjetunió felelős tényezői megállapították, keresztezi az ázsiai népek béketörekvéseit, ugyanakkor azonban fokozott harcra mozgósít Dulles sötét manőverei ellen. Szirt adott elő nálunk. És itt maradt Komáromban — együtt ünnepel velünk. „A szlovák hivatásos színjátszás is így indult el harminc éve, mint a tietek öt éve. Egy-két lelkes ember vészlelkű műkedvelő és hivatásos színész munkája volt a ma oly szép eredményekkel dicsekvő szlovák színjátszás. A művészet szeretete és a lelkesedés belőletek sem hiányzik — mondotta. Tudom, az egyetemes szlovákiai színjátszás büszke reátok." — Jól esik az ilyen elismerés — még fehér asztal mellett is. A hangulat emelkedik, majd hajnal felé egyesek kezdenek „kidőlni" és hazamennek Közéjük tartozom én is. Egy kellemes, társas együttlét emlékével indulok haza a ködös komáromi reggelen. Elmegyek a Tisztipavilon előtt. Nemsokára ez az épület lesz színházunk új otthona. Modern színpad, díszes nézőtér van a szép külsejű épületben. Gondoskodnak rólunk, tudják, hogy a művész fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a korszerű, a technikailag tökéletes színház. Azért sajnálni fogom a régi épületet, a Fucík utcai volt legényegyleti házat, melyben fészket raktunk és először léptünk színpadra. Valahogy úgy emlékezünk vissza rá, mint a szülőházra, melyből ugyan elköltözik az ember, de elfelejteni nem tudja soha Másnap újra játszott a színház. A színészek frissen léptek a színpadra. Üjra megkezdődtek a munkás „ünnepnapok". Igen, nein hétköznapok. mert a színházban ilyen nincs. A színházban minden nap ünnep. Mikor felgördül a függöny és láthatjuk azokat, akikért érdemes volt öt évig küzdeni, tanulni és akikért továbbra is dolgozni, tanulni akarunk: a közönséget. Azt a közönséget, melynek szolgálatában — a színház tagjaként — jó élni és dolgozni. Siposs Jenő -Pl-A manilai záróközlemény háttere