A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-30 / 13. szám

szlovák hísrÓRms éuek szÍQervztRRól A Szigetvar nevezetes ostromáról é, bevételéről szóló szlovák históriás ének kel eddig még alig foglalkoztak a ma gyár ilrodalomlörténetírásbam, pedig i költemény nemcsak a korabeid magyar szlovák kulturális kapcsolatok szempont jából tartalmaz rendkívül fontos ténye ket, hanem érdekes részleteket tudunl meg belőle a hősiesség szimbólumává let várvédelem irodalmi feldolgozásának fejlődéséről, alakulásáról. így például Klani czay Tibor hatalmas Zrínyi monográfiáját amelyben nem esik szó a szlovák költeményről, ki lehet egészíteni azzal, hog; az eddig ismert egykorú históriás énekei közül a történelmi jelentőségű ostromnál művészi szeimpontbójl leg fejlett eb irodalmi feldolgozása ebben a versben található. E históriás éneknek a szlovák és ( cseh irodalom négy változatát ismeri. Tulajdonképpen nehéz eldöntenünk, hog) szlovák vagy cseh versnek kell-e tekinteni, mert eben a korban a cseh nyelv a szlovákok irodalmi nyelvének számított A szlovák területen terjedő cseh költemények azonban mindig tartalmaznak több-kevesebb szlovák nyelvelemet, ún szlovakizmust is. Az ének első töredékes változatot Ján Kollár közölte híres, a szlovák irodalomnak máig is legjelentősebb népköltészeti gyűjteményében, a Národnie Spievankyban (Buda 1834). Kollár a Zrínyiről szóló históriás éneknek a szláv kölcsönösség eszméje szempontjából rendkívül ntagy jelentőséget tulajdonított, mert Zrínyit horvát származásúnak s az egyik legnagyobb szláv hősnek tartotta. A vers második változatát egy évvel később közölte Kollár a Národnie Spievanky második kötetében. A harmadik változatot 1890 körül fedezték fel az egyik legértékesebb szlovák énekeskönyvben, a Túrmezei kancionáléban. A negyedik változatát pedig Rudo Brtán sziovák irodalomtörténész találta meg 1952-ben Prágában, az ún. weimári kéziratban. Az Ének a szigeti várról Kiss Károly nagyszerűen sikerült fordításában magyarul is megjelent a Zrínyi-énekek c. kötetben (Bp. 1956). Valószínűleg igaza van Rudo Brtánnak, amikor Történeti énekek (Bratislava, 1953) с. művében feltételezi, hogy a szlovák ének témáját valamelyik egykorú hírközlő (német vagy latin nyelvű) újságszerű röpiratból meríti, de téved abban, hogy az 1566-ban történt eseményt a magyar Tőke Ferenc költeményével hozza kapcsolatba. Tőke újságoló éneke tíz évvel előbb készült, s nem a vár nevezetes bevételét, hanem Ali basának egyik sikertelenül végződő osztromát írja le. (Tévesen fordítja tehát a vers címét is: Dobytie Siho'e.) Brtán értékes könyvében a régi magyar költeményekkel kapcsolatos számos téves adat valószínűleg csak azért fordul elő, mert egész Szlovákiában nem lehet megtalálni a Régi Magyar Költők Tára c. közismert kiadás teljes sorozatát, s ügy látszik, nem álltak rendelkezésére a felszabadulás óta megjelent magyar szakkönyvek és folyóiratok sem. Szigetvár bevétele nagyon népszerű téma volt, s megtalálható számos horvát. némát. latin, francia, spanyol és lengyel nyel «feptiság hasábjain vagy irodalmi feldolgozásban. Á rendelkezésemre álló délszláv, szlovák és magyar históriás irodalmi feldolgozások összehasonlítása alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a szlovák névtelen énekszerző témáját ugyanabból a forrásból meríti, mint a szintén ismeretlen szerzőtől származó História az Másodszor nyolcvanezer néki méne, Sok fő török másik ostromnak méne, Mindkét fél akkor bizony igön víva, Sok török ott az ostromon elhulló. Ugyanezt a két ostromot a szlovák költemény -így ábrázolja: Tüstént ötezer népét menten előhívta, szólt, hogy kiáltozzanak, előre fussanak, s AUáht kiáltsanak. Zrínyi Miklós uraság övéit biztatta, hogy legyenek fívséggel, istennek hitében, maguk erejével. imé, híven megálltak, s vágtak háromezret, de kétezer megugrott, menten jutni kezdett, s a táborban termett. Megdühödött Szolimán, Kapus basát hívta, hogy tízezer emberét menten elindítsa, s ök menjenek vissza. Kiáltozva rohantak, hogy rettegjék őket, de nem félbek Szigeten, szemük közé köptek, ritkítgatván őket. Amint a fenti két idézetből is láthatjuk a magyar énekes krónikaírói, a szlovák pedig költői szándékkal ábrázolja az eseményeket. Természetesen a kettő között nem lehet éles határvonalat húzni, hiszen mindketten históriás éneket írnak. A szlovák névtelen az egyes mozzanatokat általában szebben részletesebben kidolgozza, de mint később látni fogjuk, az ellenkezőjére is akad példa. Az egy-egy ostromra induló török csapat létszáma ugyan a két versben különböző, de az ábrázolás módszere megegyezik abban, hogy mindketten egyformán növelik a következő ostromló csapat nagyságát. A harmadik ostromban pl. a magyar ének szerint százezer török vett részt, a szlovák pedig húszezret említ; a negyedikben a maqyar 150 000-re, a szlovák 30 000-re emeli a törökök lészámát. így fokozzák egészen az utolsó ostromig. Figyelmet érdemel, hogy mindkét ének megemlíti a várvédők eskütételét, amely szerint halálukig fognak harcolni, valamint azt is, hogy a szultán megbánta az ostrom elkezdését. Az itt csak említett eskütétel leírását már részletesen megtaláljuk Karnarutics horvát nyelvű eposzában, de mindkét motívum valóban művészi feldolgozását csak a költő Zrínyi Miklósnak а XVII. században alkotott halhatatlan remekművében, a Szigeti Veszedelem c. eposzban olvashatjuk. Szigetvár védelmének a históriás énekekben található feldolgozása (különösen az ismeretlen magyar szerző éneke) művészi szempontból csak annyira hasonlít Zrínyi klasszikus alkotásához, mint Tlosvai Toldija Arany Jánoséhoz. De ezért a szlovák históriás énekben — ha csak egy-egy sorban vagy szóban is — benne van Zrínyi későbbi nagy eposzának szinte valamennyi fontosabb motívuma vagy legalább annak a csírája. Ktaniczay szerint Tasso nyomdo-13 Szigetvárnak veszéséről című, még ostrom évében leírt magyar ének. (Brt; erről azt mondja, hogy 628 versszakb áll, pedig mindössze csak 344 sora van. Már az első versszakok elolvas á; után szembetűnő hasonlóságot li tunk a két költemény között: a magyar i a szlovák énekes egyformán Szolimán szu tán dicsőségvágyával magyarázza, hogy török roppant erővel újból Magyarország ra tör. Mindkét énekben megtalálhat a vállalkozás méreteinek erős felnagy tása: a magyar énekes negyedfél szá; ezerre becsüli a Szigetvárra induló tc rökök számát, a szlovák vers pedig hé romszázezer embert említ. Egyébként a ostromnak már közvetlenül a vár bévé tele után egész Európában a valóságni jóval nagyobb — amint a srfovák éne végén is látjuk, az egész kereszténysé sorsára kiható jelentőséget tulajdonítot tak. Az esemény hírét nagyban növelt* hogy az ostnotm alatt meghalt al törökök híre hódító szultána, elesett Zrínyi, a horvá bán, s különösen izgatta az énekesek é költőik fantáziáját a végső szükségbe ke rült várvédők legendás kirohanása. (Fel tűnő, de a két költemény hasonlósága csak fokozottabban kiemeli az a tén; hogy e kirohanásról sem a szlovák, ser a magyar változat nem tesz említést, Néhány évvel később már a török hódítá megtorpanását is sokan azzal magyaráz ták, hogy a szigetváriak döntő csapás mértek a félhold hatalmára. De szembetűnő a különbség is, ahogyai a két szerző az azonos eseményt feldolgoz za: a magyar énekes hiteles krónikát, tör ténelmet akar írni, s nem sokat tö rődik a művészi feldolgozással, köl tői ábrázolással, a szlovák viszont szá mos részletben igazi költői alkotás. Méj szembetűnőbb ez a különbség, ha a ma qvar eredetit a szlovák vers magyarra fordított változatával vetjük egybe, mert -modern magyar nyelvbe való átülteté. nagyban emeli а XVI. századbeli, csel nyelven írt költemény szépségét. A magyar költemény a krónikás esemény megjelölésével, a szlovák ellenben megkap) lírai emlékezéssel kezdődik: Ő, Szigetvár, Szigetvár, én vigalmas váram, ó, Szigetvár, Szigetvár, én vigalmas váram, én gyönyörű váram Mikor ottan szolgáltam, kedvemet találtam, mikor ottan szolgáltam, kedvemet találtam, a jó daliákkal. Sziklay László egyik tanulmányábar e sorok alapján feltételezi, hogy аз smeretlen szlovák énekes előzőleg maga is izolgált vagy megfordult a várban. Válóján van adatunk egy horvát irodalmi műjén, Karmarutics Barna eposzában arról íogy Zrínyi várában csehek is voltak Idegen nyelvű művekben ekkor még nem nindig tettek különbséget csehek és szlorákok között.) A művészi ábrázolásban látható különbég bemutatására idézzük az első két ostom leírását a magyar versből: Isö ostromon negyvenezer vala, lely bizonnyal az várat igen ostromlá, 1st romon annak jobb 'része elhulla, laradékja annak visszaforduld.