A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

in í I г ¥л f •] í is segítünk, jól jön egy kis gabona a házhoz... Legtöbbjük állandó munkás, tisztviselő a fővárosban. Szívesen beköltöznének, de nem tudnak lakáshoz jutni. Soknak saját háza van vidéken és sajnálná otthagyni. Meg aiztán a megélhetés is olcsóbb, ha «néhány baromfit, egy-két hízót lehet tartani. Hát igaz, ami igaz — mindenki a városban sen) lakhat... Egy dolog valahogy hiányzik nekünk: feltűnően kevesen olvasnak. Pedig majd mindenki ül, már csak a Cseklész után felszállóknak hem jut ülőhely. De hát onnan egy ugrás Bratislavába. Ugyan miért nem olvasnak az emberek? Jó, elismerem, hogy így a vonaton munkába vagy hazafelé menet nem mindenkinek van kedve komoly dolgokalt olvasni. De hát akkor miért nem adunk az emberek kezébe olcsó, könnyű, szórakoztató, de értékes olvasmányt? A Postai Hírlapterjesztő vállalat állomiási pavilonjai árulnak könyveket, azok azonban ott porosodnak évek óta a kirakatban. Galántán 1953-as kiadású könyvet is láttam az állomáson, olyan piszkos volt, hogy a címét is alig lehetett kibetűzni! Magyar könyvet is láttam, talán kettőt, mindkettő verseskötet. Ha már a vasút ilven Szépen gondoskodik a dolgozók kényelméről, nem lehetne szellemi táplálékukról is hasonlóképpen gondoskodni?! Hiszen könyvkiadásunk igazán minden igényt kielégít vagy legalábbis igyekszik kielégíteni, csak éppen azzal kellene jobban törődni, hogy a könyv akárcsak az újság, el .is jusson az olvasóhoz — még a vonatban is. TARJANI ANDOR Szluka J. jelvételei Zimankós téli hajnal. Süvít az északi szél, rázza a kopasz fák koronáját. Kellemetlen havas eső esik. A lucskos, sáros hóban cuppog a cipő. A himbálódzó lámpák fénye megvilágít egy-egy csoport embert, amint a galántai utcán feltúrt gallérral a kivilágított állomás felé bandukol. Az emberek komorak, megfekszi a kedélyekét a zord, kutyának való (idő, s a hangulat a váróterem: kellemes melegében sem igen enged fel. öt óra előtt tíz perccel megszólal a megafón: — Figyelem, figyelem, a bratislavaJ személyvonat beáll az első vágányra! — közli egy üde női hang. A váróterem megbolydul, mindenki kapja a kis táskáját és kitódul a peronra. S már itt is a vonat, lomhán pöfögve gurul be aiz állomásra. Nézzük a vonatot. Ez alighanem valami tévedés. Csupa új, négytengelyes Pullimannkocslból álló hosszú szerelvény. Pedig mi nem gyorssál, hanem a hajnali munkásvonattal akarunk utazni Bratislavába. Megkérdezzük a kalauzt, nincs-e valami tévedés. — Nincs — nyugtat meg. — Ez az újvári személy, amely négy ötvenötkor indul Galántáról. — De hát egészen üres, itt is alig £zállt fel egy pár ember — kockáztatjuk meg az ellenvetést. — Majd megtelik Bratislaváig — válaszol mosolyogva. — De hát ha éppen tömeget akartak látni, jöttek volna tegnap velünk, akkor csak öt kocsink volt, ma Dedig nyolc, azért látszik egyelőre úgy, mintha üres volna a vonat. Megnyugodva szállunk fel a jól fűtött, csinos, tiszta kocsiba, amihez — őszintén szólva — még gyorsvonatoknál sem igen vagyunk szokva, nam pedig helyi munkásvonatnál. Az ablakokon mindenütt függöny — egyetlenegy sem hiányzik —, a világítás kitűnő, minden villanykörte megvan, még az éjjeli világítás sem hiányzik. Akárcsak valami expressz vonaton. No majd a következő kocsiban! — gondoljuk kajánul, de ott is kellemes csalódás ér. Átmegyünk még egy-két vagonon, mindenütt ugyanaz a rend és tisztaság fogad. Közben a következő állomásokon már valóban benépesedett a vonat. Fiatalok, öregek, aszszonyok és lányok szállnak fel. Megindul a duruzsuló beszélgetés. Az öregebbek itt-ott szundikálnak a kényelmes, párnázott üléseken. Előkerülnek az újságok. Mert ehhez is hozzá lehet ám jutni ilyen hajnali órákban. A kalauz árulja. Most még csak Práca van, ezt már az éjjeli, tizenegy órás vonat kiviszi Üjvárba. Pravda és Üj4 Szó csak később érkezik. Egy-egy sarokban nagy kártyacsaták folynak: talonmárjás, romi — tízfilléres alapon. Hja, valamivel csak agyon kell ütni azt az eqy vagy másfél órát. A fiatalok főként sportról beszélgetnek, egyikmásik itt tölti ki az elmaradhatatlan sportka — vagy sztazka-szelvényt. A lányok, asszonyok kötnek, olvasgatnak, A politikai viták sem hiányoznak, az egyik sarokban nagyban tárgyalják a közel-keleti helyzetet, odébb Kubáról folyik a szó. Az emberek frissek, megszokták az utazást. Sok a vasutas, fűtőházi alkalmazott. Olyan is van, aki Vágsellyéről utazik be naponta Bratislavába. Kíváncsiak vagyunk, miért nem próbálnak elhelyezkedni a lakóhelyükön. — Kevés a munkaalkalom — mondják. — Mindenki a szövetkezetben, traktorállomáson sem helyezkedhet el. Ott is kevés a munka ilyenkor télen. Persze aratáskor mi Az öregek szundikálnak, a fiatalok a vonaton sem feledkeznek meg a sportkaszelvény kitöltéséről Már hajnalban lehet kapni újságot a vonaton Egy kis ultizással jól agyon lehet csapni az időt