A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

Falu a hegyekben, olajfestmény 191b Súroló asszonyok, lavírozott tusrajz 1919 [KIÁLLÍTÁSON Szövő nő, olajfestmény 1918 Mindig sejtettük, hogy aonak a festőnemzedékmek, mely a század első évtizedeiben a modern cseh képzőművészet alapjait lefektette, egyik legkiemelkedőbb egyénisége az aránylag fiatalon elhalt Rudolf KremLiőka (1886—XS32). Am müvét mindmáig nem tudtuk kellőképpen értékelni. Korának a fauvizmus kicsapongásait csodáló kritikája, amely elvetett mindent, ami a művészet hagyományaival összefügg, nem értette meg elszigetelt, a valóság új kifejezéséért folytatott harcának értelmét Az elmúlt elsztendők vulgáris művészetszemlélete pediig nem vette számiba szeriepét a szocialista festészet kialakításában, mivel művében új formai megoldások kísérletei is érvényesülnek. így történt aztán, hogy KremLiőka igazi jelentőségét, művészetének eltikBd erejét csak az a két résziből álló, hatalmas emlékkiállítás mutatta meg, amely az idén február elejéin nyílt meg Prágában. A Mánes ptavillonjában Kremliőkai festői hagyatékát, a Voráilská utcái Oj Galériában ipediig grafikai müveit és rajzait sorakoztatták fel. Ritkán batatt kiállítás ' ily meggyőzően közönségre és kritikára egyaránt. Azt hisszük — kellő időben tisztázta Kremliőka szerepét a modern cseh festészet kialakításálban, s véglegesen kijelölte helyét a Század művészi törekvéseinek irányaiban. Müveinek őszintesége, tisztasága, festői magatartásának jellege s tehetségének művészi teljessége világos fényt vet sok olyan kérdésre is, altaely körül a modern cseh képzőművészet hagyatékát újjáértékelő vitákban mindig tehetetlenül keringtünk. A kiállítás ugyanis KremLiőka művein keresztül nemcsak érezteti egész nemzedéke szellemvilágát s az új művészi mondanivaló megfogalmazásáért folytatott harcának .igazát, hanem egyben bizonyítja. Iiis, hogy minden kortársi közössége ellenére mennyire imás, mennyire egyéni és mennyire szükséges volt Kremlifika törekvése, hogy a témát tartalommal, töltse meg, s monumentális kifejezőerőt kölcsönözzön neki. Ez a megismerés már csak ezért is fontos, ímert Kremliőka — úgy tudtuk — nem volt e generáció élharcosai, s mégis ma, évtizedek egyre jobbati tisztuló távlatából,! életműve e korszak legbiztosabb pillérének mutatja. A realista rajztudás, a festészet mesterségfoeti tökélye, melyet tanárától, Hanus Schwaigertől kapott a prágai akadémián, s amely biztos alapja volt művészi kísérleteinek, mindvégig elkíséri fejlődésének útján. Találkozása az impteteszianizmiust követő új európai festészettel, jelentőségének felmérése és tendenciáinak elislmerése ezért niem volt számára könnyű. Nem a véletlen ötletek zsenialitása, sem az ügyesen ellesett és könnyedén elsajátított formaképletek divatos világa jellemzi kereséseinek ezt a korszakát, hanem kemény munka., tökéletes technika s mélyenszántó művészi élmény. Jól tudta, amit ima is tudunk, hogy a művészet korszerűségét sem a téma, sem a forma proklamációja nem adhatja meg; annak a tartalom s a kifejezés közösségéből, a művésznek és korának sorsszerű összetartozásából, az alkotás igazságából s az alkotó felelősségérzetéből kell kinőnie. Ezérit inem marad meg az elért eredményeknél, levegős színekbe bontott, széles ecsettel festett, egységes szempontokat őrző portréinál és zsánerképeinél, melyeknek lírikus asszonyalakjai nem szűnnek mleg az élet közelségét hirdetni még akkor sem, almikor megtalálja számukra a kifejezés lényegre sűrített formáját. Tovább megy a tájélméoy vonalán. A szülőföld komor, szegényeS hangulatából átcsap a messzi vidékek gazdag vegetációjába, s ott próbálja meg a természet konstruktív és festői elemeinek sziltéziséből képeit felépíteni. Az élmény izgalmát a gondolat józansága fogja itt äs fegyelmezett rendbe, de mégis űj kolorisztikus erő árad e művekből, melyeknek témáihoz éppúgy, mint alsszonyalakjaihoz, minduntalan visszatér, hogy egyre rövidebben, műveltebben, korszerűbben és időtállőbbain fejezze ki festői lényegüket. Kétségtelen, hogy Kremliőka példát .mutat korunk festészetnek. Példát a mesterségbeli .tudásra s a becsületes munka szükségességére, a tartalom és a forma epvéni összhangjára, valamint a kifejezés eszközeinek válogatottságára!. De ugyanakkor példát mutat a művésznek a társadalomhoz való helyes viszonyára is. „Nem hiszek annak a .szükségességében — írja önvallomásaiban —, hogy a, festő benyomásaival azt fejezze ki, ami öt egyénileg érdekli, taint inkább abban, hogy meg kell találnia azt az értelmes ika|pcsolaitat az emberekhez, mely hivatva van csökkenteni a| művész egyénisége s az egyszerű szemlélő gondolatvilága közötti távolságot. Ebben merült ki minden törekvésem. Ügy hiszem, hogy két dologra van itt feltétjein szükség: arra, hogy a művész mélyen átérezze a természetet, s arra, hogy m«j tudja okolni a|z így meglelt formákat. Mert ha nem tudja formáit megokolni, hiába volt mindén' igyekezete. Vajon mit ér_ a találmány — kérdezhetnénk — (ha nem tudjuk alkalmazni? Ezért a természet tainden szeretetén kívül keresni! kell a művélszi forma lalkbtó törvényeit is — csak azokkail tudjuk érzelmi elfogultságainkat fegyelmezni." T. B.