A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-09 / 6. szám

PÉTER LÁSZLÓ: ^J) ^jj |J tatás kezdő oersíróknak (IV) A magyaros verselésben az ütem vége a szót is befejezi, az idomértékes verselésben azonban a verslábak többnyire átnyúlnak a következő szókba is. Pl.: Hős vér / tol piro / suit gyász / tér só / hajtva kö I szöntlek I. \ magyaros verselésben az ütemhatár rendszerint a mondattani szakasznak vagy legalábc < szónak is határa, az antik versidom nemcsak megtűri, hanem meg is követeli, hogy a versláb lehetőleg külön szavak szótanaiból tévődjék össze, vagyis, hogy határa, a lábmetszet (!) a szó belsejébe essék. Több sorfajnak sormetszete is van (//), ez annak emiékét őrzi, hogy a sor *sszetétel által keletkezett, s az öszszetétel első tagja a mostani sormetszetig tartott. E sormetszet rendszerint a harmadik láb közepére esik; ott tehát szóhatárnak kei! lennie. Pl. Hős vértől pirosult // gyásztcr, . . . stb. • Jőmértékes verssorrá-. Az időmértékes verslábak összefűzéséből is /erssorokat alkothatunk. Nálunk a leggyakrabban előforduló időmértékes (nem rímes) verssorok a következők: hexameter, pentameter, asklepiadesi sor, glikoni sor, szapphói jor és az alkaiosi sor. A hexameter hat ütemből áll. A spondeus és a daktilus szabadon váltakozik benne, de az ötödik láb rendszerint daktilus, az utolsó pedig spondeus, esetleg trocheus. A hexameter sormetszete a- harmadik láb után van. A hexameter nem szokott strófákba csoportosulni, hanem a sorokat szorosan eovmás alá írják. Hosszabb elbeszélések kifejezésére igen alkalmas, és ezért lett ar.tik mintára nálunk is a hősköltemények szokásos formája. Régi di / cs'ósé l giink hol / késel az / éji o / mái y bar ? (Vörösmarty) A pentameter neve ellenére, mely öt mérete'- jelent, szintén hat ütemű daktilusi sor. csakhogy a harmadik és hatodik üteme csak egytagú csonkaütem, s ezért e kettőt együtt egy ütemnek veszik. A pentameter első két lába daktilus vagy spondeus, ezt követ: egy hosszútagú metszet, mely egyszersmind sormetszet is, mely után két daktilus következik, ezeket ismét egytagú n°tszet követi. Szender / gő poro / d'it II béke le / begie kö / riil. fKisfaludy K.) A pentameter önállóan sohase fordv elő, hanem a hexameterrel együtt distihont, párosverset alkot. Ilyen nl.: Láttad-e folytában özönét a *zöke Dunának? Kis jorrásból jő, s végre hajókat emel. (Vörösmarty) Az asklepiadesi sor 6 trocheusi ütem. de a második és negyedik ..»rózódik: a harmadiknak a gyönge részét szünet tölti ki (a 3. es 6. "item csonka). Ez a sor nevét Asklepiades „örög költőtől kapta. Hervad t már lige / tünk H díszei t hullanak (Berzsenyi) A glikoni sor szerzője Glykon görög költő volt. Ez a sor 4 verslábat foglal magába, amely egy spondeusból és két daktilusból áll. A vég / orr ha / talmai (Vörösmarty) A szapphói sor nevét Sapphó lesbosi költőnőtől kapta fi. e. 626 táján Lesbos szigetén, Er°sosban született), A szapphói sor öt lábból áll. Az első treocheus, a második spondeus, a harmadik pediq daktilus, melyet két trocheus követ. A ta / vasz ró I zsás kebe / lét ki / tárva (Berzsenyi) Az alkaiOoi verssor nevét szerzőjétől. Alkaios oörög. költőtől kapta. Lesbos sziget'n élt i. e. kb. 600-ban. Az alkaiosi sor öt jambusi ütem, melynek harmadik tagját spondeus, a negyed! "t pedig cyklikus anapestus helyettesíti. Romlás / nak in t dult II ha-dan e I rős magyar (Berzsenyi) A verselemnek e formáit az 'kori költők, különösen a görögök és latinok művelték, ezért ezt a verselés-módo' klaszszikus verselésnek nevezzük. A klasszikus versszakok A szapphói versszak három szapphói és egy alkaiosi sorból áll. Partra szállottam. Levonom vitorlám. A szelek mérgét, nemesen kiálltam. Sok Ch'arybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orcám. (Berzsenyi) \z ükaiosi versszak két alkaiosi sorból, egy ötödfeles jaimbusból s egy pindarusi daktilusból áll. • Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Osto ait-. nyomorult hazádon? (Berzsenyi) Az asklepiadesi versszak három kisebb asklepiadesi sorból és egy glikoni sorból áll. Hervad nár lige'ünk, díszei hullanak, Tartott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labirint, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a zefir. (Berzsenyi) A nyugat-európai versformák A nyugat-európai versrendszer ütemnemei, versläbai ugyanazok, mint az intikéi. de prozódiájukban több szabadságot engednek meg a versélésnek. Nemcsak hogy bármely ütemet helyettesíthet spondeus, a három idői "szüek pedig pirrychius ( —— is. Továbbá előfordul még az is, hogy trocheus és jambus fölc-erélik egymást. Szükséges azonban, hogy a sor utolsó egész trocheusa vagv jambusa hibátlan legyen, mert csak így maradhat határozót* jellegű lejtés benyomása a ritmusérzékben. A három időszerű ütemeket it* is, mint az antik versrendszerben párosával mérik: két trocheus vagy jambus alkot egy összetett ütemet. Nyíli ki, gyenge kerti zsenge: Rózsabimbó, nyíl• ki már. Nyíl í «••: a bokorba hrlygn Gyenge szellők csókja vár. Nyílj ki, gyenge kerti zsenge; Hébe nektárt hint terád. Szűz nyakadba Flóra gyenge Bársonyos palástot ód. (Csokonai: A rózsabimbóhoz) A tercir.a olasz eredetű strófa, hármas versszakból áll, melyek ötös hatodfeles jambusokból tevődnek össze. Minden strófa páros, azaz második sora a következő strófa páratlan soraival — rímel. Hogy az utolsó strófa második sora ne maradjon rím nélkül, még egy sorral egészítik ki, amely ezzel rímel. A tercina rímkép-, lete: aba—beb—ede ... A tercinát Dante „Divina Commediájában" használta először és nálunk is leginkább Dante fordításokban található (Szász Károly, Babits Mihály). „En rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs világossúg, rajtam a kárhozott nép városába. Nagy Alkotóm vezette az igazság, Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ós Szeretet és a fó Okosság. En nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj jel minden reménnyel". (Részlet Dante Divina Commediájából) A ritornell az olasz ritornello = ismétlés szóból származik. A ritornel! a tercinához hasonló strófa, csak a középső sora rideg sor. mely nem rímel, így tehát csak az első és harmadik sora rímel össze; az egész költemény többnyire három versszak. A ritornell sorai leginkább 10 és 11 szótaguak, amit német romantikusok ötös, hatodfeles jambussal feieztek ki. Ebben az alakban fordul elő nálunk is egy-két költőnél. Breton parton sujt majd az álom, S alszunk fehéren és halottan, Tengeres, téli, szürke tájon. (Ady: Temetés a tengeren) Mihelyt megpillantottalak menyecske, Bordám alatt ez a kis húsdarab, Ugrálni kezdett mint sziklán a kecske. (Petőfi: Fresco ritornell) A stanza olasz eredetű strófaszerkezet nyolc sorból áll. Többnyire 11 szótagu sorokból tevődik össze, mely néha tizesekkel váltakozik. Hat első sora keresztrímes. Rímképlete: abababcc. Óh, a hajnal! fehér felhő karingben S bíborban, új és fénylő kezdetek Szent papjaként jő, s ót köszönti minden Szelíd s halk áhítattal, reszketeg: Hát én, ki a vak utcákon keringtem Szívem csititva, mely üres, beteg. Mit várjam őt, ki ugy emeli zengve a napot, mintha arany-szentség lenne? (Tóth Árpád: Stanzák egy trafikos leányról) A szonett olasz versforma (sonetto), mely nemcsak egy strófának, hanem többstrófás költeménynek köti meg egész versalakját. Két négysoros és két háromsoros strófából áll, melyekben többnyire jambikus tizenegyes, és tizes sorok váltakoznak. A két első strófa rímképlete ölelkező, s a második strófa egymásnak megfelelő sora (azonos ríműek, abba-abba), a másik kettőben rendszerint a tercináéval egyező ede-ded), de lehet más elrendezésű is. Vége 16