A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

Szerkesztői üzenetek M. F. SZÖGYÉN: Verse emberszeretetről tanúskodik, sajnos jrázisos formában. Kifejezetten az érzelmekre akar hatni, ám ez ilyen erőltetett módon nem sikerülhet. Gondolja csak el, mit segít Ön küzdő, az élet nehézségeit viselő embertársain, ha ezt írja: Én testvérem, ember! Utadra nem szórtam egyebet virágnál. Hogy ezer gondod közt kő ne érje lábad, s csak virágon járjál. Ez külsőséges, szólamszerű lelkendezés és valószerűtlen is. I. BERTALAN, BACSKA: Témája ötletes, van humorérzéke, csak éppen stílus és szerkezet dolgában járatlan még. Tanuljon, olvasson sokat és figyelmesen, azután jelentkezzék újra. SEBES /., HRÄDEK u. N.: Látszik, hgy versét betegágyban írta. Tele van búskomor visszatekintéssel. Tapasztalatlan és érzelmes lelke szülöttje nem is szólhat másként az első néhány csalódás után. írása formai szempontból is gyenge, nem használhatjuk. „ŐSZ": Verseiben sok a valószerűtlen, erőltetett kép: „Hogy tovagördültek az évek — ki hitte, hogy tél követ nyarat" (Gondolatok). „Hangszórók szórják szét a világhírt felettem" (Ébresztő). Ugyanígy idézhetnénk A betyár című versének csaknem minden szakaszát. Rímei, ritmusa is hanyagok. A verseket nem lehet csak úgy kiszórni magunkból. Türelemmel és művészi ízléssel kell csiszolni, érlelni, hogy necsak írójuk, hanem az olvasók számára is tisztán érthetők és élvezetesek legyenek. B. MÁRIA, POZSONY: Reméljük, közben már olvasta Önnek szóló üzenetünket és belátja, hogy nem „az idegeivel játszunk", csak megtartjuk a posta érkezésének időrendjét. TÖBBEKNEK: Kérjük azokat, akik írásaikra válaszlevelet óhajtanak, jelöljék meg pontosan a feladót vagyis nevüket és lakcímüket. B. S. VÁGSELLYE: Őszintén megírjuk, versének egyes kifejezései teljesen érthetetlenek előttünk. Például: Miért kell éreznem még most is szerelmemnek fájó tapozását... A „tapozás" szót nem ismerjük, szótárainkból hiányzik. További sorai is érzelgósek, zavarosak. Törekedjék elsősorban közérthetőségre, vesse le a fölösleges sallangokat. Az egyszerűség hat mindig a legerősebben. T. ANDRÁS: A Mester palettája című újabban beküldött verse közlésre nem alkalmas, mert formai gyengéin kívül hibás az eszmei alapja is. A Mester, ahogyan Ön beállítja — a sors, a metafizikus világszemlélet nagy Ő-je, aki megalkotta a világmindenséget és a mi „glóbuszunkat". Ez az elképzelés nem áll összhangban a versében emlegetett és a haladás eszméjét jelképező vörös zászlóval, amely így a vers végén csak odaragasztott frázisként hat. Hogy bírálatunkat kéri és elfogadja, jó jel. Olvasson sokat, bizonyára hasznára válik. „KISDUNA": A vers — mint minden művészi alkotás — csak akkor értékes, ha alkotója igaz élményét híven tükrözi. Az Ön versikéje teljesen felszíne\ könnyed játék a szavakkal. Fiatalsága megadja a lehetőséget a fejlődéshez és tanuláshoz, használja ki! „KÉK TÓ": Időközben megkapta üzenetünket és bizonyára megnyugodott. Üdvözöljük. L. ISTVÁN, LOSONC: Alkalmi verse annyira nélkülözi a művészi ihletet, hogy legfeljebb baráti körben, házihasználatra felel meg, közlésre azonban nem alkalmas. G. D., KASSA: Két verse: a Pokol és a Kerti szék jellemzően impresszionista hatásokat mutat. A Pokol helyenként igazán szép, költői képeit teljesen lerontja a vers befejező része. Logikátlanul elejti az égő erdő témáját és átcsap a saját „őszi lénye" siratásába. Kár a versért, próbálja jobban összefogni, maradjon az erdőtűz leírásánál. A másik, a Kerti szék: nagy szavak semmi körül. Lehet kis dolgokról is nagy verset írni, ha van benne gondolat. Küldjön be további verseket, hogy jobban megismerhessük. N. JÓZSEF, GALÄNTA: Kérdi, hogy ki lehet újságírói Az újságírói hivatáshoz elsősorban rátermettség és megfelelő műveltség, (érettségi) kell, másodsorban e tulajdonságoknak a felfedése szakértők előtt. A harmadik feltétel: a politikai tisztánlátás olyan természetes követelmény, hogy talán fölösleges is említeni. Ha közelebbi részletek érdeklik, keresse fel szemelyesen valamelyik szerkesztőséget, szívesen tájékoztatják. M. M. DEZSŐ, VÄGHOSSZÜFALU: „Örülünk, hogy a levelében említett ügyet megelégedésére intézhettük el. Ezúttal beküldött verseiből hz első már valóban időszerűtlen. Egyébként is kissé naiv és lelkendező. A másik ügyes írás lenne, ám a témája elcsépelt. A pattog'6 ritmust néhol a magyarosság rovására oldja meg: Lélegzetünk édes érzést szívünkbe úgy viszi be. vagy elhagyja a névelőket: Ember ilykor úgy érzi, hogy tüz folyik az ereiben. Verses köszöntőjét szeretettel fogadtuk. Ha nyomdaérett verset küld, szívesen közöljük. V. PÉTER, KASSA: Versei gyenge próbálkozások. Rímeltetésre, szabályos ritmusra törekszik, de nem tud túljutni a prózai kifejezésmódon. A vers a valóság költői tükörképe — ezt kell szem előtt tartama. A Temetőben című vers érzelgős, férfiatlan. A Ködben című reménytelen hangú, teljesen ellentétben az Űj csillagok nagy hitével az emberi észben és a haladásban. N. ISTVÁN, ÉRSEKÚJVÁR: írásaiban a szép gondolatokat károsan ellensúlyozza a versek sekélyes művészi színvonala. Stílusa gyakran prózába fullad: „Munkáskéz adja napi kenyered, hideg szobádba a jó meleget. Lakóházad és ennek teteje a kézműves és ácsnak érdeme." Másik verse gyenge utánérzése Csokonai A reményhez című költeményének. M. FERENC, FÜLEK: Szomorú verse egyrészt későn érkezett, másrészt igen gyenge írás. Egyedüli értéke, hogy őszinte gyászának ad benne kifejezést. Ügyelnie kellene, hogy ne keverjen a magyar szövegbe szlovák szavakat. Gondolatai naivak, hiszen a nagy halott materialista volt, azonkívül nem a földbe temették, hanem elhamvasztották. B. S.: Névtelen versére nem adhatunk bírálatot. Üzenetünket jeligére is küldhetjük, nyugodtan megírhatja a címét. MILAN RÜFUS 13Ú Vi CS 14 Ajakam ajkaddal tele. A te markoddal telt a markom. Fejemben hangod jaja zúg — szél zokogása árva parton. Bocsáss meg immár. Végetért. Rőt szégyen éles vasa jár át, hogy (sokszor sejtett pillanat) megláttad kínom keresztfáját. S bár álmainkban titkos tűz: egy halk remény melenget minket, reménynél, vágynál igazabb az, aki elfeledni intett. A nap nyugodva nyúlik szét, hol harcok mennek, harcok jönnek. Lenyalja ajkam bú-ízét. S arcomról égő, izzó könmjed. . Fordította Simkó Tibor IVAN KRASKO: Szívem, szívem. Szívem, szívem, bolond rzívem, mért hagytál él, kis lakodat, hova száguldsz, merre vágtatsz, mondd, mi csábít, mi csalogat? Hadd vezetlek síkon, völgyön, virágteli lankán, réten, jó csalitunk csöndes árnyán vad vágyad lelankad szépen. NI, a mezőn mennyi szirom, mindenikük csupa derű, í berkünk egy-egy nyírjén, tölgyén dalmadarak ezere ül. Lombok alján, patak habján halk szó, méla dallam éled, napfény-füzért fonó sellők sorba játszanak majd véled. Ám te semmit nem hallsz, nem látsz, árván hagytad szűk lakodat, és csak vágtatsz, egyre vágtatsz, merre két éj-szem csalogat... Fordította: Simkó Tibor 14