A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

Gondolatok a romániai magyar színjátszás ígyes kérdéseiről Ä' Kolozsvári Állami Magyar Színház á múlt év novemberében ünnepelte a kolozsvári magyar színjátszás 165. évfordulóját. Ez az esemény mind a hat magyar színház nagy ünnepe. Ünnep, melyen beszámolhattak a nagy hagyományok műveléséről új formák között, megvizsgálhatták az eredmények és hiányok mibenlétét, és ezt mind a hat színház lelkiismeretesen meg is tette. A nagy ünnepi eseményt egy szintén Kolozsvárt tartott, országos magyar színiértekezlet előzte meg. A magas színvonalú, kétnapos megbeszélésen két fökérdés maradt végkövetkeztetésképpen a felszínen: a rendezés és az ifjúság kérdése. (Természetesen az új hazai drámaírás fontos kérdésével egyenrangú feladatként.) A kolozsvári magyar színház gazdag múlttal rendelkezik. Ez gyakorlatilag a mai színészek etikájából derül ki legjobban. A marosvásárhelyi színházban Tompa Miklós igazgató-rendezőn kívül Kovács György, a R. N. K. népművésze is sok rendezői munkát vállal. A Nagyváradi Állami Magyar Színházban Gróf László a gyakorlott rendező. Ezenkívül viszont kizárólag fiatalok kezében van a magyar színházaknál a rendezés kérdése. Szatmáron Harag és Farkas, Temesváron Taub János, Sepsiszentgyörgyön Völgyesi és Czompók, Kolozsvárott Szíjgyártó, Szabó József és a jelen cikk írója. Ha visszatekintünk, óriás sziklák állanak, ha előre nézünk, ködös a táj. Átüt-e majd az ifjú nap, megtalálják-e a fiatalok azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy rövidesen a nevelés és színházformálás pótolja az „előadásgyártást"? Az előjelek jók, a feltételek szintén azok, hiszen fiatal rendezőink már sorban bebizonyították tehetségüket, hozzáértésüket és újszerű tájékozódásukat. Az az alkotó színházi munka, amely például Szatmáron folyik remény a realista színjátszás jövőjének biztosítására. Es a szatmári példa csak egy a sok közül. Néhány éve annak, hogy a Szentgyörgyi István Színiakadémia végzett növendékei Nagybányára mentek az ottani román színház mellé magyar csoportot létesíteni. Az új társulatot 4—5 érett művésszel bővítették, és ma már igényes művészi feladatokat oldanak meg kitűnően. Egyrészt Harag György ötletes vezetése, másrészt az ifjú társulat lendülete, tudásszomja érdekes munkát, sajátos arculatot eredményezett. Példaképpen elmondhatjuk, hogy a színház művészei eljárnak a középiskolák irodalomtörténeti óráira, és ott a tanrenden szereplő klasszikus vagy modern írók műveiből olvasnak fel. Ily módon szép versre és színházszeretetre tanítják a náluk csak néhány évvel fiatalabbakat. A Kolozsvári Állami Magyar Színház átszervezési munkája folyamatban van. Az elmúlt években ugyanis sok műsor és káderpolitikai hiba miatt a közönség érdeklődése lanyhult. Az olcsó sikerre számító ún. kaszszadarabokat a művészek nem szerették, és ez gyakran az előadás színvonalának a rovására ment. Tamás Gáspár igazgatóíró és a fiatal rendezőgárda igyekeznek ezt a hibát kiküszöbölni. Nagyobb lehetőségeket kap a színházban az iggn tehetséges, országos jó hírnévnek örvendő Szakács György díszlettervező is. Üj rendezői utakat új színpadtechnikai megoldások nélkül nem lehet elképzelni. Ezért történik meg mind gyakrabban, hogy más színházaink rendezői is Szakács Györgyöt hívják meg a díszletek tervezésére. A tavasszal .Bukarestben lezajlott országos ifjúsági versenyen a hat magyar színház közül három jelentkezett Szakács díszleteivel. Ezen a versenyen a magyar színházak ifjai szépen szerepeltek, és jogosan nyerték el a romániai színház-közvélemény elismerését. így Kolozsvárról különösképpen László Gerő, Orosz Lujza, Krasznai Paula, Horváth Béla, Barkó György kivételes tehetségére figyeltek fel. (A versenydarabban nem vett részt Dorián Ilona, Bisztrai Mária és Berec-< ki Júlia, három további igen tehetséges fiatal színésznő). Vásárhelyről Tanai Bella, Erdős Irma, Csorba András, Lokinszki Lóránt, Tamás Ferenc nevét ismerik jól országszerte. Ugyanígy az egész szatmári ifjú együttes Haraggal az élen a „Ruy Blas" (A királynő lovagja), „Romeo és Júlia" és főleg a két évvel ezelőtt bemutatott „Apák ifjúsága" előadásával felejthetetlen élményt nyújtott. Temesvárott Taub János ifjú rendező mellett a legjobbak között ott van Sinka Károly, Fábián Ferenc, Szabó Lajos. Sepsiszentgyörgyről Vadász Károly és Lázár Ilona nyertek díjat, Váradon pedig Kozma András, Kovács Apollónia és Szombati Gille Ottó a színház fiatal rendezője. Sok név, sok reménység. Számadás, amelyre büszkék vagyunk, nevek, amelyek megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk. A rendezők gyakran vállalnak vendégszereplést, a tapasztalatcsere minden téren megindult. Harag Vásárhelyt a Vassza Zseleznovát rendezte, ugyanakkor Tompa Miklós Szatmáron a Viharos alkonyatot, e beszámoló írója pedig Nagyváradon betanította Gorkij Utolsók c. színmüvét. A színészeknél is megindult a vendégszereplés. A múlt évben megalakítottuk Kolozsvárott a romániai magyar színházak rendezőinek egyletét. Időnként tervszerűen összejövünk, és az új utakat kereső közös ügyeket megbeszéljük. Ez a kezdet. Nehéz a nagy titánok árnyékában napsugaras tájra lépni, de segít ebben művész hitünk, kormányunk és pártunk bölcs lenini nemzetiségi politikája és az akarat, hogy jobbá és szebbé tegyük az emberek életét. Mást művész talán nem is kívánhat. ANATOL CONSTANTIN, a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője Vacsora közben . .. 'A Román Népköztársaságból, Kolozsvárról látogatott el hozzánk Mihályi Rózsa, a romániai magyarnyelvű női lap, a Dolgozó Nő munkatársa. Kedves, "barna asszony. Könnyed modora és frissesége nem vall idestova ötven évére. Találkozásunk nem hivatalos keretek között történt, és talán éppen ez kölcsönözte beszélgetésünknek a meghittségét és a baráti bizalmat. Hogy miről beszélgettünk? Amiről aszszonyok és anyák a legtöbbet és a legszívesebben társalognak — a családról, a gyerekről, az időbeosztásról és a napjainkat kitöltő munkáról. Mihályi elvtársnő már sokat szenvedett életében. A fasiszta éra alatt börtönben ült. Most hogy a pozsonyi Devin szálló éttermében a pompás vacsorát esszük, már mosolyogva tud beszélni a börtönéletről, a sok éhezésről. A háború előtt is újságíró voltam — meséli. — Mint nő, az igazi hangomat és helyemet a kolozsvári Dolgozó Nőben találtam meg. Közben — a sok háborús viszontagság miatt kissé elkésve — magam is anya lettem. Egy nyolc éves, kedves Ágneske boldog mamája vagyok. így aztán nagyon sok érzést tudok adni a rovatomba, a családi rovatba. A romániai Dolgozó Nő, havi folyóirat. Érdekes, hogy tizenöt állandó munkatársának mintegy a fele — férfi. — Elég nehéz körülmények között dolgozunk — mondja Mihályi elvtársnő. — Autónk nincs és a riportereknek néha húsz kilométert is kell gyalogolniuk a hegyi falvak között. Ezért ilyen vidékre többnyire a férfiakat, vagy a fiatalabbakat küldjük. A romániai magyar nők lapját nemcsak az olvasók, hanem munkatársai is szeretik, és áldozni is tudnak érte. Nemrégiben szóba jött, hogy autót kapunk, tehát soffőrt kell felvenni. A kollektíva azonban úgy döntött, hogy inkább továbbra is vonaton és gyalog fog vidékre járni, de inkább még egy írót szerződtessenek munkatársként. Nagy szeretettel és megértéssel beszélt Mihályi Rózsa a kolozsvári fiatalságról. — Szép egyetértésben nevelkednek a román és magyar fiatalok — mondta. — Az ifjúsággal persze nálunk Is vannak gondok, de a kilátások biztatók. Itt Csehszlovákiában sokat vitatkoztunk ezekről a problémákról. Azt hiszem, az ifjúság zöme itt is egészséges gondolkodású. Számomra például kellemes meglepetés volt, hogy a villamosban minden esetben átadták a fiatalabbak a helyüket. Erről is akarok majd otthon írni. Mihályi Rózsa sokat tapasztalt asszony. Örülhetünk, hogy okos szavaival ő tolmácsolja majd a romániai magyar asszonyoknak a mi fejlődő nemzedékünkről, épülő hazánkról szerzett benyomásait. GÁLY OLGA Én mit vessek—? Ahol az út kétfelé fut, megálltam és némán néztem kicsi falum örök csendjét. Madár köszönt énekével, háztetőkön a kémények bodor füstöt pöfékelnek. Szomszéd udvar vén kútgémje csikordul a méla csöndbe, paraszt indul a határba, hogy a barna hantok közé szórja magját lágy kenyérnek: lomhán ballag a két ökör. Vaj', én szívem ugarába mit vessek ez öszi napon, hogy bánatot ne teremjen? TÖRÖK ELEMÉRÉ *