A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-28 / 30. szám

A városháza tornya A régi városháza udvara Az olasz hazafiak emlékmüve a Spilberg tövében Régi és új — A Jakab templom és a brünni pártház üs őszi nap vitorlázott a isápadt égszínkéken, midőn 1795 októberének első napián a délelőtti órákban üveges hintó állott meg á pozsonyi Dózsa vendégfogadó előtt. Az utasok: Kazinczy Ferenc és Szalávy György, a Martinovics-féle összeesküvés két résztvevője, valamint az őket kísérő emberséges Plecz kapitány. Császári parancsra vitték a két;foglyot Brünnbe. Pozsony után Stomfa következett, majd Malacka, Holies, Désa és végre október 7-én úgy déltájban feltűntek Brünn lakóházai, a Péter dóm két karcsú tornya és az űj vár, Spilberg rideg panorámája. Am a rideg külső távolról sem éreztette a közeledőkkel a várbörtön öröksötét kazamatáinak igazi borzalmait. Sem , Kazinczyék idejében, sem azon a 162 évvel későbbi forró júliusi hajnalon, midőn Brünn városába érkeztem. Évente jónéhányszor vitt a prágai gyors Brünnön keresztül és bizony nem egyszer tökéltem el magamban, hogy végigjárom e közeli fekvésű és számomra mégis oly távoli város utcáit, megcsodálom műemlékeit, megtekintem ipari gócpontjait és megpihentetem tekintemet festői környékén. Be régen is szándékoztam mélyen megemelni a kalapomat cseh és magyar, olasz és lengyel szabadságharcos vértanúk emléke1 előtt. És most itt vaovok. A fülledt júliusi nap irgalmatlanul lövell tüzes nyílvesszőinek miriádjait es nem segít bizony a Péter dőm hosszú árnyéka sem, ahol a régi köveken a történelem rejtjeles üzenetét fejtegetem. Igyekezem feltárni a város múltját, amely a mának kulcsa és a holnapok alapköve. Lépteimmel felverem a reggeli csendet az ódon városháza árkádos udvarán, ahol annak idején a brünni városatyák és a cseh-morva rendek fogadták1 Korvin Mátyást sóval és kenyérrel. Aztán nekiváqok a modern városnegyednek, ahol a bérpaloták pompás kállítása a polgárosztály gazdagságát hirdeti, azenban nem mindig a legjobb ízléssel. Sok itt a templom és kolostor, e város a múltban minden bizpnynval a katolikus egyház fellegvára volt. És nemcsak a harcos katolikus egyházé, hanem a Habsburg-hű, majd Hitlert valló német nacionalistáké, akik ellen a hazához hű munkásosztály súlyos harcokat vívott. A városnak sajátos történelmi múltja van, amelv nem hasonlítható össze Tábor, Kutná Hora, Hluboká vagy Trebofi múltjával és bizony gyakran zavarólag hat a jelenre is. A mai város helyén elterülő ősrégi telepek legrégibb lakossága a vidék szlávjaiból és a bevándorolt flamandokból toborzódott, akiket később kiszorított a beözönlött német kolonisták áradata. A város maga kezdetben A felszabadító szovjet hősök emlékműve inkább erőd volt, mint kereskedelmi vagy kézipari gócpont. És ennek ellenére a város és lakossága gyors iramban gazdagodott, amihez nagyban hozzájárultak a királyi kiváltságok csakúgy, mint a csehországi, felsőmagyarországi és erdélyi szabad királyi városok esetében, bár i Itt a föld méhe nem rejtett ezüstöt es aranyat mint Kutná Horán vagy Selmecen. A Magyarország, Ausztria, Csehország és a Lenqyel királyság felé vezető kereskedelmi utak kereszteződésénél elterülő erődvárost gazdaságilag erősen fellendítette a tranzitóáru kereskedelem. Gazdag német poloárok városa volt Brünn a XV. századoan és ezzel magyarázható, hogy a huszita mozaalmak idejében Zsigmond zászlaja alatt harcolt és vidékén a császári csendőr szerepét töltötte be. A derék brünniek még Pogyebrád Györgyöt sem szívesen engedték be a város falai közé, mert a szomszéd osztrákok segítségével számoltak. És bizony elég baja volt Brünnel Korvin Mátyásnak is. Vezére, Maqvar Balázs hosszú kilenc hónapos ostrom után vette be a várost 1469. február 12-én. flaaz, hoqv ezután Brünn már csak Mátyás hallása után, 1490-ben kerül vissza a cseh korona birtokába.) Habár a brünni polgárok annak ideién elvetették a huszita tanokat, a reformáció a XVI. században mégis tért nyer a városban. Faji alapon, mivel a lutheránus hitvallás otthona a Német birodalom volt és német nemzetiséqü prédikátorok törlesztették. Am itt, Bécs közelében, a reformáció nem nyert naqy csatákat és ,a századvégi ellenformáciő még ezeket a sovánv eredményeket is megsemmisítette — főleg a jezsuiták közreműködésével. A harmincéves háború alatt Brünn, mint Bécs előretolt védőbástyája nagy szerepet játszott. Jőnéhányszor feltartóztatta és egyben megbontotta a Habsburgok székvárosa felé törő protestáns svéd hadakat. Sőt az 1645-i öthőnapos ostrom alatt sem kapitulált. A dolognak az a pikantériája, hogy a protestáns svéd seregek ellen a legkatolikusabb uralkodóház fővárosához vezető utakat a francia származású hugenotta de Souche ezredes védte eredményesen. Az erődváros még egyszer kitett magáért. Mégpedig 1742-ben, midőn Nagy Frigyes katonái két hénapig tartó ostrom után dolguk végezetlen voltak kenytelenek alőla elvonulni. A napoleoni háborúk Idején kéc ízben jutott francia kézre, s falai megbámulták a korzikait, de Szuvorovot és Kutuzovot ls. A háborús időkben a brünni erődrendszer súlypontja az új város volt, amelyet a krónikás már 1279-ben Spilberg név alatt emleget. A neve szerint (Spille = hegyes karó). Spilberg a kezdet kezdetén minden bizonnyal cölöperöd volt. És csak később vált félelmetes és bevehetetlen erőddé. Érdekes azonban, hogy Spilberg nem mint bevehetetlen erőd, hanem mint borzalmas várbörtön került a köztudatba. Így ismertem én is, és mint gonosz korok kövévált rabtartójara néztem reá, felfelé menet a parkosított hegyoldalon. Érthető tehát, ha nyomott hangulatban lépek be a komor falak még komorabb kapuján és önkéntelenül is Dante ;Infernója jut eszembe. Nem ütköznék meg, ha a kapu homlokzatán ott lángolna a felirat „Lasciate ogni'speranza, vol qui entrate" (Hagyjatok fel minden reménnyel, akik itt beléptek). Élőhalottak sírboltjait járom, a kazamatákat. Fö'd felett vagy föld alatt, .mindegy. Nedvesség nyirkos hideo. befalazott ablakok és örök sötétség. „Gazdagon" felszerelt kinzökamra, bordatörő kerékkel, vaskoronával és spanyolcsizmává1, a rabok élő húsát rágcsáló patkányokkal. Ez a régmúlt. Halálcella „műtőterem", vaskampők a falban és akasztófák. Ez a fasiszta közelmúlt. Sorjába iárom a celláknak nevezett sírokat, a jelenlegi számozás szerint. Az első cellában életnagyságú olajfestmény. A képen festői uniformisba öltözve deli, fiatal férfi áll. Bárő Trenk Ferenc képmása ez. Itt raboskodott az 1746—1749-es években ez al Jókai reqényben is megörökített félemeletes pandúrvezér. Nem kevésbé volt érdekes a kettes