A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-28 / 30. szám

számú kazamata francia lakója. Jean Baptist Drouetnek hívták. 1743-ban a konvent forradalmi hadbiztosként delegálta őt az észak-francia hadsereghez. Maubergnél bekerítették és elfogták. A borzalmak spilbergi börtönébe azonban nem katonai ténykedéséért került. Drouet volt az, a verennesi postamester, aki 1791-ben felismerte és feltartóztatta a menekülő XVI. Lajost. Később mint a konvent képviselője a király halálára szavazott. Drouet szökni próbál Spilbergből. Am szökés közben lábát töri és így visszakerül a várbörtönbe. Csak 1795-ben jut haza Franciaországba. A forradalmi francia kormány Drouetet, Camust, Lamarquet és néhány társát kiváltotta. Az ellenérték XVI. Lajos leánya. A négyes számú cella falán két márványtábla függ. Rajtuk negyvenhárom olasz név. Olasz hazajfiak, akik hazájukat a Habsburgok elnyomatása alől akarták felszabadítani. Köztük vannak a híres carbonarik. Confalonieri, Pellico Silvio a költő .és mások. A hetesben lengyel patrióták sínylődtek. Nekünk magyaroknak a tízes számú kazamata emlékezetes. A falon egy koszorú és márványtábla. Rajta ez a felirat: Vándor, szent, hová lépsz e hely Menj s mondjad meg hazámnak, Hogy törvényeiért kész vala halni fia. Kazinczy Ferenc és Verseghy annyira általevett ajtaját, mint a pincéké lenni szokott, s amint benyitám az ajtót, megcsapott a penész bűze. Miolta a vár áll, soha ezt ki nem meszelték; a scorbuticus rab, gyomorszékén ülvén, a 'falra köpte nyálát, s az függőleges vonalban (perpendicularis lineában) folyt le, hol sáoadtabb, hol veresebb szint hagyva a falon. Irtóztató volt látni. Az egyik oldaltól a másikra egy gerenda vala vonva, s arra hídlás mint a lovak alatt az istállóban. Egyszerre léptem fel a hídlásra, ki nem állhatván a bűzt, s mentem az ablakhoz ..." (Kazinczy: Fogságom naplója. 80 oldal.) Azonban hiába kerestem Bacsányi emlékét, aki pedig 1815-ig raboskodott itten. Semmi nyom, sőt a haragtartó, kegyetlen Kazinczy is hallgat róla naplójában. A politikai foglyok mellett rablógyilkosok mint Babinsky, és ártalanul elitélt emberek... A földszint és a földalatti kazamaták a (régmúltat vádolják, fenn az emelet szobái pe1 dig a nácizmust és vérebeit marasztalják el, akik 1939 szeptember elsejétől két év alatt nyolcvanegyezer embert kínoztak meg a spilbergi kazamatákban és közülük számosat kivégeztek. Fenn az ellennási múzeum termeiben ereklyeként őrzik a három bitőfát, amelyeket a nácik állandó permanenciában tartottak. Spilberg, a Kounic diákintemátus -ás Cejl a hitleri rémuralom vádlói. Valamennyi mementó, hogy ne felejtsünk és harcoljunk az új ordas eszmék terjedése ellen. Brünn igazi jellegét mégsem Az ó-vár helyén trónoló dóm látképe Ш4 éld a régi kazamaták árnyékában nagy múltjához méltó ipara adja meg. Hisz itt jelent meg a Rovnost első száma, itt rendezték meg az ausztriai szocialisták első kongresszusát, itt dolgozott HibeS és itt élt a náciktól meggyilkolt nagy irodalmi kritikus, Bedrich Václavek is. A brünn» textü pedig már a múlt században világhírű volt, és a várost Európa szerte nem is hívták másképpen mint „az osztrák Manchester". A hagyományok töretlenek, a brünni textilgyárak, a „Vlnap", ..Vlnena" és „Moravan" kitűnő minőségű textilt gyártanak. A város igazi büszkesége azonban mégis a nehéz gépipar. A zidenicei Zbrojovkai, az adamovi, blanskoi gépgyárak nem csak a várost és vidékét tartják el, a gyártmányaikra büszke lehet hazánk minden dolgozója. Tán ezért is vált Brünn nehéz gépiparunk kirakatszekrényévé: ezért rendezik meg újabban évente itt a nehézgépipari kiállítást, melyet haz&nk százezrei és a külföld tízezrei látogatnak meg. Brünn nagyváros, lakosainak számát tekintve és terjedelemre is. Hogy igazi nagyváros, azt éppen a brünniek legkedvesebb kirándulóhelyén, a leniniéi tavon, vagyis á brünni tengeren fedezem fel. Láttam a lüktető élet szervezettségét, a fegyelmezettséget és előzékenységet. Megismerem a brünni munkást, hivatalnokot és diáklányt munkahelyén kívül is, szórakozás közben. Az égen kigyúltak az első csillagok, fáradtan, de megelégedetten telepszem le a vonatban. Füttyszó, felvillan a zöld fény. Indulunk dunaparti szűkebb hazánkba. Egy kirándulás véget ért. BARSI IMRE raboskodtak itt. 1795. október 7-én hozták e cellába Kazinczyt, aki e pillanatokról így ir: Elijedtem, meglátván penésztől a Spilbergi, sem a Jakab templom vagy a dominikánusok kolostora, hanem munlgás forradalmi múltja, kultúrája és Szlovák szövetkezeti dolgozók a sétahajón