A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

Három asszony Erzsébet, Johanna és Lysistrata a na­pokban nálunk bemutatásra kerülő új francia film hősnői. Erzsébet korunk asz­szonya, Johanna, az orléansi szűz, a közép­kor leánya, Lysistrata pedig az antik idők derűs világából lép elénk. Mind a három nőnek eltérő a felfogása az emberi lét legnagyobb átkáról, a háborúról, de ab­ban tökéletesen egyetértenek, hogy az élet értelme csak a béke lehet. , Erzsébet napjaink asszonya, hét eszten­dővel a háború után New Yorkból elrepül Itáliába, hogy ott felkeresse elesett férje sírját és hazavigye tetemét. „Az emberek jók, csak a háború gonosz", mondja neki a katonasírokat gondozó őr és Erzsébet felismeri e mondás mély igazságát. A vé­letlen egy nagy titkot fed fel előtte: fér­jének a faluban kisfiacskája él; a háború szörnyű viharának tanúsága ez a serkedő emberi élet és nem a hűtlenség gyümölcse. Erzsébet visszamegy otthonába és férje holttestét otthagyja bajtársai közt, ott­hagyja fiának és a másik asszonynak. Az orléansi szűz életéből egy kis epizó­dot, egy csodatételt mutat a film közép­ső^része. A hangsúly itt is a háború elíté­lésén van, hiszen Johanna is csak azért Erzsébet (Claudett* Colbert) Johanna (Mlchelé Morgan) szövődik (Mosoly a paradicsomban) nyúl a kardhoz, hogy francia földről ki­űzze az angolokat és ézzel hazájának bé­két teremtsen. Lysistrata, Arisztofanesz komédiájának ismert hősnője, társaival aszonyi csellel él, hogy a Spártával örök villongásban élő athéniákat békére bírja. A csók mindaddig tilos a két városban, amíg a férfiak jobb belátásra nem térnek és a fegyvert le nem teszik. A nők győzelme teljes és a film a gyermekáldás derűjével telt békés élet képeivel zárul. Három kiváló művésznő, Claudette Col­bert, Michéle Morgan és Martine Carol játsszák az asszonyokat érzelmesen, a tra­gikum árnyékával és ízes derűvel, ahogy pompásan megírt szerepük megköveteli. A néző kitűnően szórakozik, a film első része megfogja érzelmi mondanivalójával, Johanna sorsa elgondolkoztatja, Lysistrata csiklandó asszonyi okossága pedig derűre hangolja. A kitűnően megrendezett francia film egészében remekül illusztrálja a mot­tóként idézett Volt aire-i mondást, hogy egyetlen asszonyi érzésnek nagyobb az ér­téke, mint minden férfiúi bölcsességnek. E. V. - Mosoly a paradicsomban Russel úr, a dúsgazdag agglegény halá­lán van. Egész életében azzal szórakozott, hogy környezetét megtréfálja és jót ne­vessen a nem is mindig ártatlan felülte­téseken. Humora halálos ágyán sem hagy­ja el. Utolsó ténykedése, hogy ágya mel­lett olvasgató ápolónője újságját öngyúj­tójávái meggyújtja, és a nő ijedségén jóízűt nevetve, hátradől és — meghal. A nem mindennapi ötlettel induló angol film a továbbiakban sem laposodik el. Sőt! A végrendelet felbontásánál kiderül, hogy a négy örökös mindegyikének ötvenezer font üti markát, ha teljesítik azokat a feltételeket, amelyeket a gazdag rokon előírt. Russel' úr jól ismeri rokonai emberi gyengeségeit, kik az örökség utáni vá­gyukban, természetük ellenére is telje­sítik a végrendelkező kikötéseit és így tu­lajdonképpen mindnégyük zilált életé he­lyes vágányba siklik. Az örökség azonban elmarad, mert a vén kujon testamentu­máénak második részéből kiderül, hogy egy fillér nélkül halt meg és így még életé­ben előkészítette azt a bosszantó tréfát, amin majd a paradicsomban örökre mu­lathat. A pénz utáni hajsza, Moloch imádata: ez majdnem minden angol filmvígjáték témája; szinte azt mondhatjuk, hogy az angol írók épébe mártott nyíllal találnak bele egyik legjellemzőbb nemzeti tulaj­donságuk céltáblájába. De dicséretükre le­gyen mondva, hogy ezt a gúnysortüzet annyi igazi humorral, finom eszközökkel és öngúnyuk mellett sem megalázó mó­don szórják, hogy valójában elérik cél­jukat — javítanak. A forgatókönyv szerzője M. Perwee alapjában derék, valódi embereket visz a filmre, akik a játék végén hálásan fogad­ják a megteckéztetést, boldogan illeszked­nek bele megváltoztatott életformájukba és rájönnek, hogy a pénz nem minden. Mario Zampi, a kitűnő olasz rendező munkáját megkönnyítette a British film­gyár kiváló művészegyüttese, mélynek összjátéka egy pillanatra sem hagyja unatkozni a nézőt. SIMKŐ MARGIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom