A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

Három asszony Erzsébet, Johanna és Lysistrata a napokban nálunk bemutatásra kerülő új francia film hősnői. Erzsébet korunk aszszonya, Johanna, az orléansi szűz, a középkor leánya, Lysistrata pedig az antik idők derűs világából lép elénk. Mind a három nőnek eltérő a felfogása az emberi lét legnagyobb átkáról, a háborúról, de abban tökéletesen egyetértenek, hogy az élet értelme csak a béke lehet. , Erzsébet napjaink asszonya, hét esztendővel a háború után New Yorkból elrepül Itáliába, hogy ott felkeresse elesett férje sírját és hazavigye tetemét. „Az emberek jók, csak a háború gonosz", mondja neki a katonasírokat gondozó őr és Erzsébet felismeri e mondás mély igazságát. A véletlen egy nagy titkot fed fel előtte: férjének a faluban kisfiacskája él; a háború szörnyű viharának tanúsága ez a serkedő emberi élet és nem a hűtlenség gyümölcse. Erzsébet visszamegy otthonába és férje holttestét otthagyja bajtársai közt, otthagyja fiának és a másik asszonynak. Az orléansi szűz életéből egy kis epizódot, egy csodatételt mutat a film középső^része. A hangsúly itt is a háború elítélésén van, hiszen Johanna is csak azért Erzsébet (Claudett* Colbert) Johanna (Mlchelé Morgan) szövődik (Mosoly a paradicsomban) nyúl a kardhoz, hogy francia földről kiűzze az angolokat és ézzel hazájának békét teremtsen. Lysistrata, Arisztofanesz komédiájának ismert hősnője, társaival aszonyi csellel él, hogy a Spártával örök villongásban élő athéniákat békére bírja. A csók mindaddig tilos a két városban, amíg a férfiak jobb belátásra nem térnek és a fegyvert le nem teszik. A nők győzelme teljes és a film a gyermekáldás derűjével telt békés élet képeivel zárul. Három kiváló művésznő, Claudette Colbert, Michéle Morgan és Martine Carol játsszák az asszonyokat érzelmesen, a tragikum árnyékával és ízes derűvel, ahogy pompásan megírt szerepük megköveteli. A néző kitűnően szórakozik, a film első része megfogja érzelmi mondanivalójával, Johanna sorsa elgondolkoztatja, Lysistrata csiklandó asszonyi okossága pedig derűre hangolja. A kitűnően megrendezett francia film egészében remekül illusztrálja a mottóként idézett Volt aire-i mondást, hogy egyetlen asszonyi érzésnek nagyobb az értéke, mint minden férfiúi bölcsességnek. E. V. - Mosoly a paradicsomban Russel úr, a dúsgazdag agglegény halálán van. Egész életében azzal szórakozott, hogy környezetét megtréfálja és jót nevessen a nem is mindig ártatlan felültetéseken. Humora halálos ágyán sem hagyja el. Utolsó ténykedése, hogy ágya mellett olvasgató ápolónője újságját öngyújtójávái meggyújtja, és a nő ijedségén jóízűt nevetve, hátradől és — meghal. A nem mindennapi ötlettel induló angol film a továbbiakban sem laposodik el. Sőt! A végrendelet felbontásánál kiderül, hogy a négy örökös mindegyikének ötvenezer font üti markát, ha teljesítik azokat a feltételeket, amelyeket a gazdag rokon előírt. Russel' úr jól ismeri rokonai emberi gyengeségeit, kik az örökség utáni vágyukban, természetük ellenére is teljesítik a végrendelkező kikötéseit és így tulajdonképpen mindnégyük zilált életé helyes vágányba siklik. Az örökség azonban elmarad, mert a vén kujon testamentumáénak második részéből kiderül, hogy egy fillér nélkül halt meg és így még életében előkészítette azt a bosszantó tréfát, amin majd a paradicsomban örökre mulathat. A pénz utáni hajsza, Moloch imádata: ez majdnem minden angol filmvígjáték témája; szinte azt mondhatjuk, hogy az angol írók épébe mártott nyíllal találnak bele egyik legjellemzőbb nemzeti tulajdonságuk céltáblájába. De dicséretükre legyen mondva, hogy ezt a gúnysortüzet annyi igazi humorral, finom eszközökkel és öngúnyuk mellett sem megalázó módon szórják, hogy valójában elérik céljukat — javítanak. A forgatókönyv szerzője M. Perwee alapjában derék, valódi embereket visz a filmre, akik a játék végén hálásan fogadják a megteckéztetést, boldogan illeszkednek bele megváltoztatott életformájukba és rájönnek, hogy a pénz nem minden. Mario Zampi, a kitűnő olasz rendező munkáját megkönnyítette a British filmgyár kiváló művészegyüttese, mélynek összjátéka egy pillanatra sem hagyja unatkozni a nézőt. SIMKŐ MARGIT