A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-22 / 51-52. szám
• •••• • ••• • ••• iatal város Bukarest, alig száz esztendeje szerepel Kelet-Európa történelmében, s e rövid idő alatt jelentéktelen vidéki helységből másfélmilliős nagyvárossá nőtt. A város képét új, modern épületek határozzák meg, büszke paloták, amelyek ebben az évszázadban nőttek gombamődra az élénk forgalmú, nagyvárosias caleák, stradák és bulvárok mentén. Jellegzetes színfoltjai azonban Bukarestnek az égretörő házkockák tövében szerényen meghúzódó fcisericák, templomok, a múlt századbeli kisváros ittragadt emlékei, amelyek manapság műemlékeknek számítanak, és az egyenes vonalú, tárgyilagos középületek és lakóházak mellett sajátos, bizánci ízű stílust őriznek. A Dimbovica folyó mellett, amelynek medrét úttesttel födte be az élénk forgalmú város, emelkedik egy dombon a Biserica Bucur. Nevét a legenda szerint Bucur juhásztői kapta, aki ezen a helyen a XIII. században fatemplomot épített, és ezzel Bukarest alapítója lett. Két évszázaddal később a templom kőből újjáépült, a múlt Bukarest - Biserica Bucur száza(1 vé 9é n pedig eredeti formájában ' helyreállították. Kelet-Európa Párizsának lakosa úgy zarándokol erre a helyre, mint a felnőtt ember régi bölcsőjéhez. Számtalan emlék, szál köti össze a két országot, Csehszlovákiát és Romániát. E kapcsolatok a múltban is megvoltak, hidat alkottak a két ország között. Egyikükre emlékeztet a két kolozsvári szobrász testvér, Márton és György szobra, amelynek eredetije Prágában áll, a Vitus templom mellett. Kolozsvárt járva, ismerős emlékmű tünt a Szemembe a Bólyai-egyetem közelében: sárkányölő lándzsás, lovas vitéz. Alkonyodott már, s a még világos ég felhökárpitján Romániai képeli Brassó egykor az erdélyi szászok főváro- . sa, a Királyföldjének székhelye volt, s e minőségében Nagyszebenijei vetekedett. Évszázadokon keresztül megőrizte ódon jellegét, a Cenk-hegy tövében a régi város minden köve a múltról mondott mesét. Az utóbbi évtizedekben azonban megpezsdült az élet a hosszú ideig Csipkerózsika álmát alvó városban. Hallatlan iramban iparosodott Brassó, lakossága rohamosan gyarapodott, s ma már meghaladja a negyed milliót. A tízemeletes Carpati-szálló tetejéről körülnézve mindenfelé füstölgő, kormos gyárkéményeket látsz, a város nemcsak a régi bástyafalakon lépett túl, hanem az öt kordába szorító halmokon is keresztül lendült. A főtér táján azonban, a mi Dómunkra emlékeztető Fekete templom közelében, j'nol keleti szőnyegek őrzik az Orienttel kupeckedö brassői kalmárok emlékét, még ma is akadnak ődon zugok, a középkori várc|S kései hírnökei. Déli szieszta Bánffyhunyadon Móc házak a bukaresti Falu-múzeumban Sziklakapu az Aranyos völgyében Híres volt Erdély mindig faragó művészeiről. Régente nem lehetett el kiállítás faragott székely kapu nélkül, amelynek cifrázataiban, mintáiban egy kevés kenyerű, nagy akarású nép adott formát szépségálmainak. Ha végigmész egy székely falun, ma is láthatod a finomfaragású kapukat, verécéket, kopjafára emlékeztető kapuzábékat. Szováta utcáját járva lépten-nyomon szemembe ötlöttek a népművészetnek e nagyszerű alkotásai, s ami a legcsodálatosabb, nem is régen faragták őket — az egyik legszebb mintázatú alig két esztendeje került ki a székely művész kezéből.
