A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-15 / 50. szám

Próbálkozók szemléje Azzal már úgy van az ember, ha egy vidéki képzőművészeti kiállításról hall — különösen ha népi festők kiállításáról van szó —, hogy egy kis tartózkodással indul megtekinteni. Körülbelül ilyen érzéssel in­dultam útnak, hogy az érsekújvári népi festők kiállítását megnézzem. De meg kell mondanom, hogy kellemes csalódás ért. Nem akarom ezzel azt állítani, hogy a kiállítás nagyon jó volt, mert ez túlzás lenne. Már azért is meg kellene róni a rendezőket, hogy a városka egy eléggé el­dugott helyén rendezték meg a kiállítást. A kezdetleges, fejlődésképtelen giccsmun­kától, a szentképfestó üzérkedéstől kezdve egész a művészi igényesség jeleit magán viselő munkáig terjedt a kiállítás hatalmas anyaga. Sok festményen észrevehető volt „mestere" képzőművészeti tájékozatlansága: fényhatások, tér és mélység érzékeltetése, vagy egyenesen a színek keverése és hasz­nálata. A helyzet komikuma azonban abban rejlett, • rogy az ilyen képek iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. Sok jószándékú, ecsettel bíbelődő azt hiszi, elég festeni valamit ami előtte van és kész a mű. S rendszerint az ilyen emberek kétféle szemüvegen keresztül néznek a világba. Egyikkel a saját „müvüket" nézik, másik­kal az idegenekét. A sok név közül kiragadom a legjobba­kat, a legtöbbet ígérőket, akik válóban megérdemlik a megemlítést. A legjobb és határozottan művészi adottsággal rendel­kező festő, Harmos Károly tanítványa: Székházi A. Kár, hogy a megrendelésre ké­szített képek mellett nem szakít több időt magának arra, hogy saját érzéseit, benyo­másait vászonra vesse. Hölapátolás c. ké­pének megvilágítása, ahogy a hóról v'ssza­verödik a téli nap gyengén sárgás fénye, a figurák elhelyezése és az egész kompozíció művészi meglátásról tanúskodik. Srank Márta С sendetet-sorozatának meleg, barna tónusa kifejezésre juttatja lírai hajlamait, amit szerintem ecsettel jobban ki tud fe­jezni, mint tollal. Árpási Béla Öreg­asszony-portréja is hasonló tónusú. Figyelmet érdemelnek a fiatalok. Bíztató, hatalmas lendületű az indulásuk. Bíztató, mert az idősebbekkel szemben nem elégednek meg az önképzés nehéz akadályokkal teli útjá­val, hanem az ügynevezett „műhelytitkok" alapjait a képzőművészeti főiskolákon akarják elsajátítani. (Az igaz, az öregeknek erre aligha lett volna módjuk.) Kiállított mű­veik közül legjobbak Jaksics J. „Bajuszos öreg" c. portréja, Szudovszki István „Téli udvar"-a, amely az. egyetlen új irányzatú mű a kiállításon. Látszik rajta a keresés, az új megoldások felé haladás. Figyelemre méltó még Botanská Lenke „Nagyanyó" c. olajképe éc férfifej tanulmánya (ceruzarajz), úgyszintén Simonyi 7. tardoskeddi tanító „Őszi boronálás" c. ceruzarajza. A kiállításon látott kerámiai munkákról külön fejezetben írok. Vanyek Imre alkotá­sai valóban megérdemlik a külön fejezetet. Figurái élnek. Szinte egy-egy ellesett moz­zanat az életből, a hétköznapokból, amely­ben azonban megtaláljuk a haladó gondol­kodást, a hazaszeretet gondolatát is (Se­besült partizán). Sörözök c. munkája, vagy a Libapásztor egyszerűségében is élethű, mesteri munka. Vanyek Imre nem készült erre a „szakmára". Ha foglalkozott is festészettel, nem gondolt arra, hogy — miután leérett­ségizett és a pozsonyi képzőművészeti fő­iskolára rem vették fel — valamikor ez fogja jelenteni számára az életet, a küzdés a valamivé válásért. Komáromban dolgozott a hajógyárban. Minden nap utazott, este­reggél. 1952-ben egy ilyen munkábamenés alkalmával vonat-szerencsétlenség érte. Két szerelvény egymásba futott. Senkinek sem történt komolyabb baja, csak neki. Kopo­nyatöréssel és súlyos agyrázkódássál kór­házba szállították. Nehezen gyógyult. Lá­badozás közben kezdett újból foglalkozni a festészettel és kerámiával. Később három hónapot töltött Modorban, hogy az ottani kerámiai gyárban az égetés technikáját ta­nulmányozza. Otthon saját maga égető-ke­mencét épített és mire teljesen felgyógyult, egy új művészet szerelmeseként, új céllal indult neki az életnek, és a prágai képző­művészeti főiskola meghódításának. GYÜRE LAJOS védjegyű különleges tabletták megbízható védelmet nyújtanak a molyokkal szemben! • Fejlődésük minden fázisában írtja a molyokat! Megfelelő ve* gyi összetételénél fogva erős hatást biztosít, • Párája könnyen elillan, amint a jrüha szabad levegőre kerül. VALAMENNYI DROGÉRIÁ­BAN ÉS VIDÉKEN MINDEN SZÖVETKEZETI ÁRUDÁBAN KAPHATÓ! ' Gyártja: Spolana n. v., Neratovice." VÉDJE RUHÁIT A MOLYOKTÓl! 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom