A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-15 / 50. szám

A Szahara Amikor a francia nagyburzsoázia képviselői Algériáról beszélnek, sohasem mulasztják el felemlíteni, mi mindent nem tett a francia állam Észak-Afrika „felvirágoztatása" érdekében, másrészt utalnak arra, hogy Algériáról nem lehet lemondani, metrt ennek nemzeti függetlensége állítólag veszélyeztetné az ott élő egymillió főnyi francia lakosságot, és alapjaiban roppantaná meg Franciaország külkereskedelmét. Mindez tehát parancsolóan követeli, hogy Algéria Franciaország szerves része maradjon. Ennek az érvelésnek — enyhén szólva — édeskevés köze van a valósághoz. Ismert tény, hogy a francia nagyburzsoáziauralma súlyos terheket rak Algéria népére, viszont annál busásabb hasznot biztosít a francia nagytőkéseknek. Emellett Algéria csak alig 2 százalékkal vesz részt a francia külkereskedelemben. Ami pedig a francia eredetű állampolgárokat illeti, személyi és vagyonbiztonságukat, valamint létfeltételeiket a lehető legkisebb mértékben sem veszélyezteti az algériai nép szabadságharca és hazafias mozgalma. Algéria szabadságharcosai a legnagyobb megértést tanúsítják a dolgozó, demokratikus francia polgárokkal szemben és küzdelmük csak arra irányul, hogy lerázzák a gyarmatosítók jármát és kiharcolják nemzeti függetlenségük elismerését. A franciaországi varázsa,,. kommunista párt egyik legkimagaslóbb alakja, Roger Garaudy éppen a hírhedt algériai „kerettörvény" parlamenti vitája folyamán mutatott rá ismét arra a felháborító valóságra, hogy Algéria — lakosságához mérten 100—120 mandátumra tarthatna igényt a bennszülött arab lakosság, és ez mintegy 9 millió embert jelent — ténylegesen nem jut parlamenti képviselethez, íme, így fest a francia polgári demokrácia Algériában! Egyébként jellemző, hogy maga Mendés France, a francia radikális párt balszárnyának vezetője is elismerte, hogy a Gaillard -kormány által kidolgozott „kerettörvény" Algériára nézve hátrányosabb, mint amilyen Bourgés-Manoury tervezete volt. Gaillard határozottan a szélső jobboldal követeléseihez igazodott, mikor kidolgozta „kerettörvényét", amely Algériát továbbra is Franciaország szerves részének tekinti. A francia gyarmatosítók görcsösen ragaszkodnak e fikció fenntartásához, és körömszakadtáig védelmezik pozícióikat, mivel a Szahara- sivatag természeti kincseinek kiaknázását nem szeretnék kiengedni kezük közül. A „Regards" című francia folyóirat szerint mintegy 500 millió tonnára tehető a Szahara nafta-tartaléka, amelynek feltárásán már négy kőolaj-monopólium dolgozik. A szaharai nafta jelentősége főleg a kudarcba fulladt szuezi kaland óta nutt meg. Igen számottevők a vas, réz, mangán és ón tartalékok is, söt nyilt titok, hogy a Szaharában uránérc is van, melynek bányászatát 1955 óta egy, a Rotschild-bank irányította jelentős pénzcsoport vállalta. A francia nagytőkések remélik, hogy rövid néhány éven belül sikerül a francia naftaszükséglet tetemes részét a Szaharából fedezni, másrészt számolnak bizonyos „kockázatokkal", illetve „politikai és gazdasági természetű nehézségekkel" s ezért beruházásaikat a nyugatnémet tökével együtt szeretnék megvalósítani. Ebben leli magyarázatát az a körülmény hogy a nyugat-német kormány a francia álláspontot védte, mikor Gaillard tiltakozott az amerikai és angol tuniszi fegyverszállítások ellen. A szaharai tervek tehát igen nagy szerepet játszottak a „kerettörvény" kidolgozásánál, amely azonban nem számol a legfontosabb tényezővel, az algériai néppel. Szirt A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének 1957 novemberében megjelent könyvei: RAMUZ: Az üldözött vad 156 oldal, félvászonkötés, ára kötve 11,20 Kcs. Tíz évvel ezelőtt halt meg világhírének küszöbén a Nobel-díj jogos és már-már biztos várományosaként, a svájci francia irodalom egyik legnagyobb regényírója. Mi olyan szép és megindító ebben az „Üldözött vad" című művében? Hiszen első tekintetre alig van egyszerűbb história, mint a szegény, jámbor hegylakóé, akit szerelme s gyermeke pusztulása őrületbe és gyilkosságba kerget. Csakhogy a falu népe és a tájék legalább akkora szerepet kap ebben az átlátszó történetben, mint maga Jean-Luc vagy felesége Christine, vagy pedig vetélytársa, Augustin, a szomszédok, a rétek, a hegyek stb. Az emberi közösségnek, a természetnek s az egyéneknek az állandó összjátéka fejezetről fejezetre siklik a kikerülhetetlen vég felé, mert így rendelték ezt azok az örök törvények, amelyeket e légkörben senki se hághat át büntetlenül. IFJ. DUMAS: X A kaméliás hölgy 172 oldal, félvászonkötés, ára kötve 12,— Kcs. Csaknem száz éve már, hogy a Kaméliás hölgy romantikus, szomorú, szép szerelmes története meghódította az ifjúságot. A kedves, érzelmes történet báját nem csökkentette az idő múlása. Egy gyengéd, tiszta lélek története ez a regény, egy kedves, szerencsétlen leányé, akiből nagy, önfeláldozó szerelmének tisztítótüze kiégeti a tisztátalanság porszemnyi salakját is, egy elveszett leányé, ki a pletykás, kíváncsi, kéjvágyő „tisztességesek" fölé magasodik. SOLOHOV: Idegen vér 196 oldal, egészvászonkötés, ára kötm 9,50 Kcs. A kötet hét elbeszélért tartalmaz. Solohov a húszas évek elején írta őket. Annak idején Doni elbeszélések címen jelentek meg a Szovjetunióban. A jelenlegi kötet nem tartalmazza a Doni elbeszélések összes írásait, csupán a nagy író legjobb, legjellemzőbb írásait. Noha korai írások ezek, mégsem mondhatjuk, hogy kezdetlegesek. Ellenkezőleg. Kiforrott kis művek, rendkívül drámaiak, mozgalmasak. Legtöbbjük a forradalom koráról szól. Solohov a kozákok életén, egyéni sorsán mutatja meg azt a mélyreható változást, amely az országban végbement. Mélységes emberi tragédiák tárulnak az olvasó elé, tragédiák, amelyeket a forradalom okozott. A társadalom két táborra szakadása végbemegy az egyes családokon belül is: az apa szembekerül gyermekeivel, a fiatal harcos gyermekének anyjával stb. — A megoldás pedig kegyetlen, mint maga a harc, amely nem ismerhet megalkuvást. A forradalom okozta sorsfordulatok kérlelhetetlensége, az emberi szívek fájdalma és vergődése, bánata és reménykedése — mindez csodálatos formában csendül ki Solohov elbeszéléseiből. Solohov elbeszélései lendületes, drámai erejű írások, amelyek bizonyára megnyerik az olvasó tetszését. NYEVEROV: A bőség városa 188 oldal, egészvászonkötés, ára kötve 9,— Kcs. A húszas évek elején széthullott a gazdaság, üres a ház, rideg a szoba, beteg az édesanya, kenyérért rimánkodnak a gyermekek ... elragadja az éhség a nagyszülőket és az apát is. Valamit tenni kell, hogy el ne pusztuljanak mind — ez motoszkál a legnagyobb Dodonov-fiű, Miska agyában. És útnak indul kis barátjával Taskent felé, ahol bőven van kenyér. Hideg várótermek kövén gubbasztanak, vonatok tetejére, ütközőkre kapaszkodva szoronganak az éhezők. A kegyetlen éhhalál pedig sokukat eléri. Ki az, aki megmaradhat? Erre ad választ ez a hol feszülten izgalmas, hol könnyes-mosolygós történet. SZMIRNOV: Kitárul a világ 308 oldal, félvászonkötés, ára kötve 14, — Kcs. Szmirov regénye egy kisfiúról szól, arról, hogy miként ismeri meg Surka a világot. A világ: az a falu. Mindent a gyerek szemén keresztül látunk, a gyerek tudatán keresztül vesszük tudomásul a falusi élet kis és nagy eseményeit. Valóban a világ felfedezéséről van szó. Szurka apja hazajön a nyáron aratni, és a gyermek előtt feltárulnak az élet legcsodálatosabb oldalai: halászni mennek együtt, gombát szedni az erdőbe, és mikor már olyan nagyon-nagyon szép az élet, kitör a háború, és Szurka apja bevonul katonának. Noha egy gyerek látókörén keresztül ábrázolja is Szmirnov az orosz falut, regénye kitűnő képet ad az első világháború előtti orosz társadalomról, anélkül, hogy az író csak egyszer is átlépné a gyermek tudatának határait. Tehetséges, szép írás, és bár gyermekről szól, mégis inkább felnőtteknek, mint az ifjúságnak való olvasmány. A felsorólt könyvek a Slovehská kniha, valamint a Jednota fogyasztási szövetkezet boltjaiban kaphatók, illetem rendelhetők meg. 11