A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-01 / 48. szám

.A CSKP Központi Bizottsága felhívj a dolgozókat, hogy különösképpen a kö vetkező kérdéseket tárgyalják és vitas sák meg: Hogyan használják ki.. . a kulturáli nevelés eszközeit, milyen tevékenységül iránya." zt olvastuk a CSKP-KB levelében •-J

Vitassuk meg ezt a már soka vitatott kérdést. De nem azért hog vitázzunk — mert ezt már jó egy párszor megtettük — hanem azért, hog; végre a szlovákiai kulturális életben egy séges koncepció alapján munkához lás sunk közösen: az iskola, a népművelés, ; Csemadok és a CSISZ eoyaránt. Mielőtt azonban erről az „egységei koncepcióról" beszélnénk, szeretnénk ismertetni a nemzet nagy nevelőjének, a; ez év december 16-án hetvenötödik életévét ünneplő Kodály Zoltánnak egy-ké idevágó gondolatát: ,,A gyermekeknek szánt zene a ma körülmények között nálunk fentosabb mint a felnőtteknek írt kompozíció, mert az formá'ia a jövö közösségét." „Akinél nem mindegy, hogy mi lesz itt a zenéljen egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, mikor ének hallik ki belőle. A tudatalatti magyarság első talpköve a magyar nyelv Második talpköve a zene. Gyermekeknél tán még fontosabb a nyelvnél is." Ezért „velamennyi iskolának foglalkoznia kellene a magyar népzenével oly behatóan, mint az anyanyelvvel." De emellett énekelje ,,a magyar fiú más népek dalait is, énekelje a maguk nyelvén. Így ismeri meg .relólük a népeket, így tanulja meg jobban nyelvüket, amire eléggé nem igyekezhet." Ezért a magyar iskolaügyet el kell látni jó tankönyvekkel, módszertani útmutatókkal és értelmes, gondosan összeállított tantervekkel. Az igazsághoz, azenban hozzátartozik méq ez is: „Hiába jönnek felülről a legszebb tantervek, a legbölcsebb rendeletek, ha nincs, aki azokat szívvel és meg-Styőződéísel végrehajtsa". Tanítókra van tehát szükség, olyan tanítókra, akik elhintik a magyar népi muzsikában gyökeredzett új magyar műzene megértésének, sőt igényének magvát. Ma már közhely a kultúrországok pedagógiai és művészi lapjaiban Bartók és Kodály kivételes nagyságáról írni. Elvégezték ezt a munkát a világ legkiválóbb zenei, pedagógiai és művészeti szakiról helyettünk. Ellenben feladataink vannak befelé. Megértetni azt, hogy: „A néphagyomány nem töltötte be rendeltetését azzal, hogy a nép zoneéletét ellátta. Köze van az élethez, a mindnyájunk mai életéhez. Megvan benne magja, terve egy nagy nemzeti zenekultúrának." Ez a nagy nemzeti "Zenekultúra az új magyar műzene, ,„mely a népzenéből nőtt ki, annak szerves folytatása, kifinomult, befejezett foka." jVTegismerni, megszeretni és magún-kévá tenni ezt a muzsikát, az új maovar müzenét, ez kulturális életünk egyik legégetőbb feladata. Mert mit szólnának pl. irodalmáraink ahhoz, ha a szlovákiai magyar értelmiség csak annyit tudna Adyról és József Attiláról, mint Bartók és Kodály _ művészetéről. Megbékélhetünk-e akkora közömbösségei, amilyet a zene iránt tanúsítottunk ez ideig? Mikor válik természetessé, hegy a zenetudás elemei az általános műveltséghez 1 számítanak! Mert rajon megértheti-e a - 1905-ben „Dévénynél betört új időkne! - új dalait" az a „műfelfogó", aki nem is meri ennek az ú; szellemi korszáknál 4 megalapozóit: Bartókot, Kodályt. Sajnos £ nagyon evakori, hogy még nag у ob műveltségű köreinkben is gyakran kínosai • kiütközik a zenei tájékozatlanság. Fejlet - irodaimi, képzőművészeti műveltségge • zenei infantilizmus jár együtt." Ezeket i sorokat Kodály a harmincas évekbei ' vetette papírra. Ma 1957-et írunk és mé< mindig sck a tennivaló ezen a téren. Álljunk meg egy-két szóra e gondolat nál. A többtermelés az a varázsige, mely nek realizálása Kánaánná teheti hazánkat A többtermelés csak tudással alkalmazható. A tudás pedig, bárhol, bármilyet alakban is lépjen fel, magával hozza < kultúrát. Aki pl. megtanulta az éoítésze; törvényeit, ahhoz egész életre hozzászegődött a könyv s ezzel a teljes művelődés azaz egy magasabb kulturális színvona - igénye is. Ha jók azok a tanárok, akik ezl az építés; t képezték (azaz, ha nem csupán képezték, hanem nevelték is!), akkoi a fiatal embernek ezt az igényét elmélyítették. De mert sok esetben nem ez történt, értelmiségünk, tanítóink, Csemadok funkcionáriusaink egy része nerr rendelkezik „sokoldalú" műveltséggel A tennivaló: 1. a Csemadok, a szakszervezetek és a népművelési ügyosztály rendezzen a jövőben sokkal több ismeretterjesztő, érdeklődést felkeltő előadást. 2. az önművelés szükségességét, a sokoldalú műveltség megszerzését fokozottabban kell a jövőben hangsúlyoznunk. Mert a legkiválóbb szakember is csak egy gépcsavar, egyoldalú mechanikus lény, ha érdeklődési köre nem terjed 'túl szakismeretein. Legyen mindenkinek valami foglalkozása, amiben tökéletesen otthonos, de a műveltség fogalmához hozzátartozik az is, hogy «smerje Michelangelo, Beethoven, Goethe kimagasló alkotásait. Tudja használni a logaritmustáhlát, de Wolfgang Amadeus Mozartról is sejtsen valamit (nem életrajzi adatokra, hanem egy-egy mű ismeretére gondolunk itt!). Legyen valami fogalma az ásványok képződési viszonyairól, de a népi magyar írók mellett ismerje a világirodalom klasszikusait is. Tudja azt, hogy Burma Délkelet-Ázsiában, közelebbről: Hátsó-Indában fekszik és hogy a zsiráf nem ragadozó, de ugyanakkor azt is tud.ja, hogy mi jellemzi a gót stílust. Lássa meg, hogy mi a közös a muzsika, a képzőművészét és az-irodalom világában, mert a festészet: költemény színekben; a költészet: kép szavakban; a muzsika pedig: színek hangokban. Aki nem ismeri az egyiket, nem értheti meg a másikat. Nem részletek, hanem alapelvek ismeretét értjük itt. Nem polihisztorokra, hanem az általános műveltség emelésere gondolunk. Nem mindenben szaktudós, hanem mindenben tájékozott, a magyar kulturális kérdésekben otthonos, széles európai műveltségű dolkozókat, de elsősorban vezetőket, értelmiséget, tanítóságot kéne kinevelnünk. Olyan vezetőket, akik nemcsak hivataluknál fogva vezetnek, hanem műveltségünknél, tudásuknál fogva, vezetésre valóban hivatottak. S ennek a műveltségnek pedig szerves része a zenei kulturáltság is! Д zene széleskörű és hozzáférhető művészet, mely az egész társadalmat átjárja. Otthon, iskola, munkahely, ünnepség, szórakozás nem lehetnek meg : nélküle. Hangversenyek és rádió, zenélr : tudók és hanglemezek hozzák elibénk. Általános, mert a legkülönbözőbb kor és műveltségű, igényű emberek száimár , egyformán való. 1 Hatással van ránk az öntudat ébredé 1 sétől, a hanyatló élet utolsó pillanatait A zene belemuzsikálja mondanivalóját a ember szívébe, megkerülve minden köz vetítőt. Ezért hatása közvetlen és mély De tovább megyünk: „A zene lelki táplá lék, ami semmi mással nem pótolható aki nem él vele, lelki vérszegénységben é és hal. Teljes lelki élet nincs zene nélkül Vannak a léleknek régiói, melyekbe csal a zene világít bele. A zene rendeltetése belső világunk jobb megismerése, felvirá gozása és kiteljesedése." Tehát zenei műveltség nélkül nem kép zelhetünk el igazán harmonikusan kimű veit embert. Ezért kérjük annak az előkelő iskola nak tanítóit: ne intézzék el egy vállrándítással azt, hogy a CSISZ évzáró taggyűlésén a tanulók a Demokratikus Ifjúság Világszövetség himnuszának éneklését« „belesültek". Ne neveljenek botfülűeket zenei analfabétákat, hanem a „Legyen £ zene mindenkié" mozgalom széleskörű bevezetésével (lásd a Népművelés c. bulletint), énekkarok alakításával az ifjúságnál a zene felé tett botladozó lépéseit a jövőben sakkal bátrabban kellene támogatnánk. Az ifjúságnak a zene felé kinyújtott kezét minden igazán művelt pedagógusnak, tekintet nélkül arra, hogy vegytant vagv földrajzot tanít — meg kell fognia. Az érsekújváriak talán ínég emlékeznek a történész Vass Károly gimnáziumi tanár zenekarára, vagy a pozsonyiak a magyar-latin szakos Schleicher László hatalmas gyermekkórusaira. A felnőttek körében el kell tűnnie annak a büszke „hitvallásnak", hogy én nem értek a zenéhez. Vajon mit szólnának akkor, ha valaki büszkén vallaná, hogy 0 még életében egyetleil szépirodalmi művet sem olvasott és értett meg? Mennyi üres társadalmi konvencióra jut idő! De a nemes, szórakozásra nincs időnk. Ezért mérhetetlen nálunk a zenei elmaradottság. Ezt kéne megszerveznie a Csemadok helyi szervezeteinek. Nemes szórakozással kéne kipihennünk napi munkánk fáradalmait. Zene-délutánokat kéne szerveznünk. Ezeknek a zene-délutánoknak pontos programját pediq egy kulturális módszertani lapban kellene közölni. (A „Népművelés"-t széles körben ismert módszertani kulturális lappá kellene fejlesztenünk.) Ne találkozzunk a muzsikával csupán valami társadalmi „esemény" kapcsán. És főleg nem holmi „magyarnóta" meg Lehár „operettesteken". Szerezzünk lelkünknek igazi bensőséges ünnepet a zene nagy géniuszával való találkozások által. Sok ismerősömet hallottam, amint azzal dicsekedtek, hogy „nem bírják a klasszikusokat". Ezek az emberek komolyabb muzsikát nem ismernek. És ez még talán nem lenne főbenjáró bün, de a>z, hogy semmi vágya nincs megismerni a komolyabb muzsikát, az már csakugyan főbenjáró bűn. Mert aki örökösen csak a zenei pocsolyában vergődik, annak hogyan legyen érzéke a magasabbrendü iránt, annak a lelkülete, képzeletvilága hogyan szárnyaljon ? . A baj nem az, hogy van ún. „könnyű" selejtes zene is, hanem az, hogy nálunk ennek a muzsikának tűi nagy jelentőséget yitíuuuA... ^Egy zenepedagógus hozzászólása^