A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

Az alsó városkapu a királynak a csodát. Igazmondásukról meggyőződve a király megengedte nekik, hogy az aranylelő helyen letelepedjenek. A monda szerint így keletkezett Körmöcbánya, amelynek első lakossága minden bizonnyal a környék szláv pásztoraiból, favágóiból és szénégetőiből tevődött össze. A legrégibb történelmi adat 1317-ből származik. Pápai tizedszedők emlegetik irataikban a települést. Majd Róbert Károly nyilvánítja Cremníciumot szabad királyi városnak. A király az új városnak ugyanazokat a jogokat és kiváltságokat adományozta, amelyeket Csehországban az Eurőpa-szerte híres Kutná Hora polgárai élveztek. Körmöcbányát ekkor már német kolénisták lakták, akiket a királyi okmá-_ nyok „hospeseknek", (vendégeknek) nevez-* nek. A nagy kiváltságokkal és vagyonnal Látkép a toronyból rendelkező hospesek érthetően lehetetlenné tették, hogy városukban szláv és magyar származású egyének polgárjogot, nyerjenek, vagy bármilyen városi tisztséget viseljenek. Jóval később, 1608-ban hozoct a magyar országgyűlés olyan törvényt, amely a magyarországi bányavárosokban szláv és magyar nemzetiségű egyéneknek lehetővé teszi mindazon jogok élvezését, amelyeket a bevándorolt hospeseknek a királyi kiváltságok mér kezdettől fogva biztosítottak. Körmöcbánya a XIV. században élte aranykorát. Az aránylag csendes század kedvezett a városnak, amely a királyi kamara székhelye lett és mint fő banyaváros vezető szerepet játszott a többi bányavárosok között. A guruló körmöci arany min-Folytatása a 16. oldalon 7 A vörös torony